Lankákon csúszkáló második otthon Szlovéniában
A gyermekek kirepülése után új, kisebb, funkcionálisan jól végiggondolt otthonra vágyott a középkorú szlovén házaspár. A Matej Gašperič tervezte ház formabontó módon együtt lejt az alapot képző lankás domboldallal. Bán Dávid írása.
Az alaptörténtet Magyarországon is sokak számára ismerős: a család nagy nehezen felépített, szeretett otthonából idővel kirepülnek a felnőtt gyermekek és a tér dinamikája hirtelen megváltozik, a ház kiürül, hatalmasnak, kihasználatlannak tűnik. A kötődés és az érzelmi hozzáállás azonban nagy úr. Nehezen mondjuk ki, hogy igen, a megszokott, számos emléket őrző ház megtartása ilyen formában értelmetlen, ideje továbblépni. Kevesen merik ezt meglépni.
Az ötvenes szlovén házaspár végül meg merte tenni. A gyerekek elköltözése után elhatározták, hogy belevágnak: eladják hőn szeretett, de számukra már túl nagy házukat és az új igényeknek megfelelőt építtetnek. Hosszas keresgélés után találtak rá az ideális telekre a Kranj városa melletti kis hegyvidéki falucska szélén. A hegyoldalba enyhén kapaszkodó, a templom alatt elterülő területre képzelték el a visszafogott méretű, komfortos és energia hatékony új otthonuk megteremtését. Egy olyan házat, ahova a gyerekek is bármikor visszalátogathatnak, számukra állandó vendégszoba áll rendelkezésre. Az aktív, sportos megrendelő pár komolyan kiforrott elképzelésekkel kereste fel Matej Gašperič építészt, aki már számos, a környezetébe jól illeszkedő, funkcionális és fenntartható családi házat épített a szlovén tájba.
Az elkészült ház végül leköveti a lankás domboldalt, alapja együtt lejt vele, de közben a belmagasság is állandó marad. A szokatlan megoldás első pillantásra nem is szembetűnő, leginkább a különböző magasságokban elhelyezett ablakok utalnak a ház szintkülönbségeket nélkülöző lejtésére. A keskeny, hosszanti irányban elnyúló, az alpesi környezethez jól illően magas tetős épület déli irányban a völgy felé nyitott, innen kapja a benapozást is, ami a hatalmas üvegfelületeken keresztül mélyen behatol a ház belsejébe. Természetesen itt alakították ki a közösségi tereket, a nappalit, az étkezőt és az ahhoz kapcsolódó, szigetszerűen kiépített konyhát. Az északi irányban a ház intimebb tereit, a fürdőt és a hálószobát helyezték el, míg a nyugati oldalon egy szárnyrésszel toldották meg az épület fő tengelyét. Ide került a vendégek hálószobája saját fürdővel, mindez kellőképpen szeparálva a ház többi részétől. Az oldalszárny egyfajta pavilonszerű melléképületként funkcionál, ez érződik külső kialakításán is, a vendégszoba mellett itt helyezték el a tárolót, de külön teraszt és kertkapcsolatot is kapott. A két szárny közötti mozgás alapvetően csak a közös terekre korlátozódik, így a tulajdonos házaspár a vendéglátás során is kellőképpen visszavonulhat saját, jól lehatárolt tereibe.
A ház lejtését, amely kívülről nézve folyamatosságot mutat, bent fokozatosan elhelyezett lépcsőzéssel egyenlítették ki. Ezek egyben a ház különböző szintjeit is kijelölik, az északi, legmagasabban fekvő oldalon a magánszféra, lejjebb a részben közösségi terek, illetve az ebből nyíló oldalszárny, majd lent pedig a teljesen nyitott közösségi rész. Az egyszerűnek tűnő szerkezet jól kialakított rétegződései finoman osztják meg a ház terét. A 155 nm-es házba igyekeztek számos energiahatékony megoldást is beleépíteni, a hőszivattyútól kezdve az intelligens vezérlésen keresztül az esővízgyűjtésig és -hasznosításig. Az épület feltűnés nélkül tagozódik bele építészeti és természeti környezetébe, de közelebbről szemlélve azonban mégis némi fricskát mutat szomszédjainak.
Bán Dávid
