Látogató- és műemlékbarát fejlesztések a szigligeti várban

A KDOP regionális fejlesztési pályázatán nyert 300 millió forintos támogatásból valósulhat meg a szigligeti vár helyreállításának újabb üteme, mely lezárja - megkoronázza - a két évtizede tartó, kisebb lépésekből álló feltárási és helyreállítási munkákat. A korszerű műemlékvédelem elveit követő, a virtuális rekonstrukciót előtérbe helyező különféle eszközöket Albert Tamás építész tervező mutatja be.

Műemléki helyreállítás és/vagy rekonstrukció?

Rokon fogalmak, melyek határa, adekvát jelentéstartalma még a szűkebb szakmán belül sem egyértelmű. Az idén záruló uniós költségvetési ciklus elején meghirdetett „várprogram” hallatán sokan magasba törő kőfalakon pompázó toronysisakos, kizászlózott középkori metszetrajzokról megelevenedő csodákra gondoltak. A felvillanyozott érdeklődők, köztük a „várurak” egy része csalódott, amikor a műemlékes szakemberek véleménye, tervei és elutasító határozatai döbbentették rá, hogy a romok helyreállításának, visszaépítésének nagyon korlátozottak a lehetőségei: egy várromból nem lehet hitelesen rekonstruálni az „eredeti várat”.

Több szakemberrel együtt én is értettem ezt a csalódottságot. A 21. század tudományos és technikai újdonságaira fogékony tervezőként kihívásnak tekintettem, hogy ezeket az újdonságokat a szigligeti vár élményszerű bemutatásánál is felhasználjuk, összhangban a nagyvilágban is látható hasonló törekvésekkel. A fenti program keretében megvalósuló fejlesztések közel fele olyan eszközökkel fog történni, mely a visszaépítés helyett virtuális rekonstrukciónak nevezhető.

Az alsó kapu maradványaiból jól rekonstruálható az egykori csapórácsos kapu minden részlete, a magasságot és a záródás formáját kivéve. A várfalba „Lengyel Boldizsár 1638-ban, a vár kijavításakor egy homokkőből faragott címert falaztatott” (Gere László: Szigliget az őskortól napjainkig, 2003.), de 150 évvel később, a vár pusztulásával együtt a Lengyel család falubeli kúriájának kapuja fölé került. A várfal további magasítása, a csapórács és a címeres kapu 90%-os hitelességgel visszaépíthető lenne, melyet az építtető és üzemeletető Szigligeti Önkormányzat és sok érdeklődő is szívesen látna. A tervben ezzel szemben jóval szerényebb - az egész vár helyreállításának építészeti egységét követő - módon, most sem szerepel a teljes rekonstrukció.

A továbbépítés helyett a kapu eredeti megjelenítését és a csapórács működését bemutató egyszerű, kisebb fantáziát és játékos közreműködést is igénylő virtuális eszközöket terveztem a kapuhoz vezető út két oldalán. Két kiemelt nézőpontra állva, egy átlátszó felületre rajzolt ábra segítségével válik „láthatóvá” a kapu ás annak építészeti részleteit magyarázó rekonstrukció. A rajzok a kiemelt pontról nézve egészítik ki a kapu töredékeinek látványát: egyiken a teljes fal a kapunyílással és a Lengyel család egyszarvút ábrázoló címerével, a másikon a fal belsejében rejtett csapórácsot működtető csigák, kötelek és ellensúly ábrázolásával. Ez a megoldás a szakszerű műemlékvédelmi szemléletnek is megfelel. Három hasonló „virtuális infópont” készül az alsóvár - amúgy eseménytelen - pontján. A kortinafal mellett épülő, meredeken kapaszkodó lépcsősor két pihenőjéről feltáruló panoráma látványához a víztükörrel és mocsárral körbevett „sziget” képét lehet felfedezni.

Egy szépen kopott kútkáva-töredéket az eredetihez hasonló funkcióba helyezve az „élő” kőtár részeként a mosdó-csoport fala mellett, a mai használati igényeknek is megfelelő ivó falikutat terveztem. A kút, illetve ciszterna káva kiegészítésénél a laposvasból kialakított, drótvázas modell karakterét idéző megoldáson túl egy láncra függesztett favödör is segíti a kút egykori használatának illúzióját felidézni.

Az áttört, drótvázas modell karakterét idéző kiegészítést itt is jelentéssel bíró építészeti elemként terveztem, hasonlóan a 2000-ben tervezett felsővári palotaszárny ablakait jelző fém konstrukció elvéhez. A történeti formákat, a pontosan nem rekonstruálható, de funkciójában biztosan tudható építészeti részleteket alakítottam így ki, jól megkülönböztethetően a hitelesen rekonstruálható elemektől, mint például a falfelületek, nyíláskeretek, padlóburkolatok kiegészítésétől, (kő, tégla) vagy a mai turistaforgalmat, térlefedést, vagy biztonsági célokat szolgáló ácsolt faszerkezetektől.

A felsővári kapu rekonstrukciós kísérlete a vár helyreállítási munkáinak régi adóssága. Kozák Károly 1965-66-ban folytatott régészeti feltárása hozta felszínre a félköríves záródású kapu keretköveit. Ezek alapján Komjáthyné Kremnicsán Ilona készítette az első tervet egy egyszerű szerkesztési mód segítségével. E terv a falsík elé 10 cm-rel kiülő szalagkeretet rakott ki az „L” keresztmetszetű kövekből. Sajnos sem a régészeti feltárás dokumentációs rajzai, sem az akkor helyreállított kapukáva nem árul el közelebbi támpontot a keretkövek eredeti helyzetéről. (Az 1966. évi kiegészítés megtévesztően „összeérett” az in-situ kövekkel. Érdekes például, hogy a kapu felvonóhíd keleti konzolkövének kiomlási üregének akkor gondosan kifúgázott formáját a felmérési rajzok már szabályos köríves falfülkének jelölték, szaporítva a kapu rekonstrukciójának kérdőjeleit.)

Ilyen előzmények után tettem az első kísérletet a kapuszerkezet rekonstrukciójára a keretkövek és a környezet adataiból. (Sok tapasztalatot adott a siroki alsóvárban 2012 nyarán, terveim szerint megvalósított, működőképes mérlegelvű felvonóhíd.) A fenti zavarok leküzdésén túl nehézséget okozott a kapu külső és belső szintjei közti nagy különbség. A három fixnek vehető pont adataiból egy szokatlan, de a használat szempontjából meggyőző geometriájú szerkezet volt rekonstruálható. (Fix pontok voltak a külső és belső sziklafelszín között a forgótengely perselye.) A „rejtett mérlegelvűnek” nevezhető felvonóhidat egy különleges kő is valószínűsíti. A feltárások egyik szabálytalannak tűnő, középen vékonyabbra faragott mázsás köve nagy valószínűséggel kolonc lehetett a híd ellensúly kamrába nyúló keretgerendáira kötve.

A szigligeti felsővárba tervezett kapu mérlegelvű hídja a valóságban nem fog működni. A kapu zárásának elvét egy kicsinyített eszközön terveztem meg, melyet a kapu előtti falszorosban helyeznek el. Az 1:3,33 léptékű famodell a játszótéri libikókák elvén fog működni azzal a különbséggel, hogy nyugalmi állapotban nem vízszintesen, hanem 45 fokban, félig nyitva fog állni egy farkasvermet jelző szabályos gödörben. A „libikóka” mindkét oldalán függesztő lengéscsillapítókat terveztem a kapunyílás feletti faltesthez kötve. A falat „Z” alakban épített palánkfal jelzi. A „libikó-kaput”, azaz a felvonóhidat bármelyik irányból lehet mozgatni, sőt mindkét oldalról két-két gyerek is tudja hintáztatni, a lengéscsillapítók szabta korlátok között. A két szélső pozíció a nyitott és a zárt helyzet közelében lesz.

Az ún. „szakács-szoba” a konyha-sütőház közös előteréből nyílik. Alapfalain kívül csak az ajtó és a téglapadló volt hitelesen rekonstruálható. A helyiség feltételezhető használatát - részleteiben nem ismert, illetve csak sejthető berendezését itt is úttörő módon, drótváz jellegű megoldással terveztük bemutatni Lukács Zsófia építész tervezőművész, enteriőrtörténet-kutató segítségével. A tervezett tömegrekonstrukció itt is kontrasztot mutat a szomszédos két helyiségben anyagi valóságában bemutatott, korhű technológiával készített konyha és sütőház berendezésével és eszközeivel. A helyiség nyugati falában ablak, mennyezetén gerendás pórfödém lehetett. Ezeket a szerkezeteket is a drótváz áttört, vázlatos hatást keltő eszközével terveztük.

A palota északi tornyának 1697-ben történt robbanását a lehető legkorszerűbb, virtuális élményt nyújtó multimédiás eszközökkel mutatjuk be. Ennek segítségével válik érthetővé a konyha-sütőház épületének egy részét is romba döntő robbanásból származó szobányi kőtömbök szabálytalan halmaza. A nyugati kis, vagy belső torony alsó szintjén állva, három sztereó távcső segítségével át lehet élni a hajdani viharos napon becsapódó villám okozta robbanás hangeffektusokkal is kísért eseményének megrázó élményét. A 3D-s modelleket Szijártó István és Szökrön Péter geodéták felmérései alapján Szőke Balázs készítette el. A múlt egy mozzanatát bemutató 3D-s animáció kültéri, vandálbiztos kialakítása Szentgáli Ádám, Holakovszky László és munkatársainak szabadalma (Kronoptik Kft.), amelyben továbbfejlesztettük a kisnánai vár építési fázisait bemutató közös munkánk tapasztalatait.

A szigligeti vár 26 pontján visual guide készülékek felhasználó-barát menü-rendszerrel, akár 12 nyelven szolgálják a teljesebb tér- és időbeli tájékozódást (Foni-Ton Bt., Hochmann Sándor fejlesztése).



A vár három kiemelkedő pontjára négy, távolról irányítható Interaktív kamerát terveztem. Ezek a tanítóházi kiállításból és a vár honlapjáról is elérhetők, mozgathatók lesznek, gondolva a virtuális akadálymentesítés mellett a vagyonvédelmi és ellenőrzési funkciókra is.

A program támogatásának elnyeréséhez nagymértékben hozzájárult a műemléki szakhatóság elvárásainak pontos ismerete és a több évtizedes jó együttműködésünk előbb Máthé Gézával, majd Németh Katalinnal. A projekthez rekordidő - az egyeztetésekkel és tervtanáccsal együtt alig 3 hónap - alatt kaptunk építési engedélyt a hivatal és az eljárási rend 2012. szeptemberi átszervezése ellenére. 2013 elején indult a projekt megvalósítása, a kiviteli tervek elkészítése, majd az építés és a virtuális rekonstrukciós elemek megvalósítása. Ezeknek kell bizonyítani az eddig csak engedélyezési tervek és leírások szintjén létező újszerű megoldások létjogosultságát, a korszerű műemlékvédelem és a nagyközönség megelégedésére.

Budapest, 2013. február

Albert Tamás építészmérnök
1997 óta a helyreállítás tervezője