Látogatóközpont Ópusztaszeren
Az ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark legújabb fejlesztései egy egységes, minőségi építészetre törekszenek. A megújuló Rotundát – több egyéb épület mellett – egy többfunkciós látogatóközpont egészíti ki. A Murka István vezetésével tervezett épület megidézi a helyi hagyományokat is. Bán Dávid írása, Zsitva Tibor képei.
A XIX. század végén születtek meg az első arra vonatkozó tervek, hogy a Szegedhez közeli Sövényházán egy nemzeti honfoglalási emlékhelyet alakítsanak ki, amihez az első határozott lépést az 1896-os kormányrendelet jelentette. Ekkor döntöttek a millenniumi ünnepségsorozathoz kapcsolódó Árpád-emlékmű felállításáról is. Az azóta eltelt bő évszázad során – főleg az 1920 után kialakult Árpád-kultusz szellemiségében – a területet különböző újabb elemekkel akarták bővíteni, amelyeket azonban eleinte anyagiak híján, majd a II. világháború után a politikai változások miatt nem sikerült megvalósítani. Az 1970-es években mégis felmerült a – közben Ópusztaszerre átnevezett – területen egy emlékpark létrehozása, középpontjában a Feszty Árpád-féle körképpel. 1978-ban a tanyavilágot bemutató skanzen építésébe kezdtek, majd 1995-ben, a Feszty-körkép elhelyezésével új lendületet vett az emlékpark története.
Az elmúlt két évtizedben a park különösebb átfogó építészeti koncepció nélkül, jóformán ötletszerűen bővült, első, nem feltétlenül minőségi, több esetben ideiglenes szerkezetű építményeinek állapota mára erőteljesen leromlott. A park fenntartói 2012-ben egységes turisztikai és fejlesztési tervet dolgoztak ki, amelynek egyik eleme a Feszty-körképnek is helyet biztosító „Rotunda” múzeumi épületének megfelelő felújítása és további hiányzó épületek, így egy többfunkciós látogatóközpont, karbantartó műhelyek és egy – Magyarországon egyedülálló módon, tiszta tömörfa panelekből épült – vendégforgalmi kiszolgáló épület megépítése volt.
A Novák István jegyezte Rotundát fia, Novák Péter tervezte át, a látogatóközpont és a további épületek terezésével a Dóm Építészműtermet és Murka István építészt bízták meg. A Szegedi kapuig terjedő terület újragondolása nyomán több könnyűszerkezetes, ideiglenes épületet elbontottak, a Rotundában korábban elhelyezett raktárak, irodák és egyéb műszaki kiszolgáló helyiségek megszűntek, így a körkép körüljárhatóvá vált. A funkciójukat vesztett belső falak elbontásával a térség felszabadult, így hasznos kiállító terület jött létre, amelyet immár nem zavar az adminisztrációs tevékenység.
A Szegeden született és a környéket fiatalkora óta jól ismerő Murka István olyan kortárs épületet képzelt el látogatóközpontként, amely erősen kötődik a régióhoz, a helyi hagyományokhoz és az itteni kultúrához. A park új vendégváró épülete nem kíván a meglévő építészeti elemek fölé emelkedni, benne inkább a funkcionális térkialakítás és a természethez való kapcsolódás dominál. Az U alakú, többfunkciós látogatóközpont egy zárt szerkezetű, földszintes épületrészből indul, amely körülölel egy nagyobb belmagasságú, nyitottabb tömegű teret, benne a jól variálható rendezvényteremmel.
A kétpólusú épület nemcsak tömegében, de anyaghasználatában is szorosan kötődik a helyi építkezés hagyományos megoldásaihoz. A tömör falas épületrészen homlokzati burkolatként szerelt földbeton kéregpanelt alkalmaztak, amely a Dél-Alföldre jellemző földből, valamint agyagból történő építési hagyomány és a kézi munkával előállított technológia egyediségét hozza a homlokzatképzésbe. A multifunkcionális terem nyitottabb struktúrájú terének favázas tartószerkezete könnyed hatást kelt, a fedésére használt látszó födém a hazai középület-építészetben egyedi, különleges megoldásnak számít.
A konferenciaterem 800 m2-es gerendás födémének fa keretszerkezete és a rétegragasztott tömör fa födémszerkezete a természetes anyagok használatát erősítik. A parapet nélküli nagy üvegfelületek az átmenetet és kapcsolatot biztosítják a belső terek és a külső környezet között. A famunkákat a Dóm kortárs faszerkezetekre specializálódott mérnöki részlege, az Innowood készítette. Nemcsak az épület tereinek különböző szerkezete, hanem azok találkozása is egyértelmű utalás a helyi hagyományos építészetre.
A külső burkolat finoman megmunkált betonfelületének kialakításában az Ivánka működött közre. A vékony betontáblákra kézműves gyártási foltokat terveztek, de az anyagában színezett eredetileg nyersnek szánt felületet végül a kivitelező lefestette. A homlokzatot antracitszürke trespa lemezek fogják körbe a tetősíkban és a két sarokoszlopon. Ugyanígy finoman kidolgozott a kézzel festett, locsolást (vizes nyolcast) mintázó beltéri járóburkolat is.
Az épületbe lépve a vendégek fogadását szolgáló helyiségekbe érkezünk: ruhatár, recepció, aula-kiállító tér, melyből a fő helyiségekbe haladhatunk tovább. Először olyan tájékoztató-, előadó- illetve 3D vetítőterembe juthatunk, ahol a vendégek kisebb csoportokban kapnak információt a parkban található kiállításokról, attrakciókról, a hely értékeiről. Az aula és a kapcsolódó többcélú terem adja az épület tágas, nagy belmagasságú tereit. Az északkeleti szárnyban csendes, zárt vendégforgalmi terek találhatóak, ahol múzeumpedagógiai foglalkoztatók, oktatótermek kaptak helyet. A recepció mellett Hungaricum tárház és a park felé terasszal kapcsolódó büfé létesült. Az épület hátsó traktusába kerültek a kiszolgáló funkciók: gazdasági bejárat, gépészeti tér, személyzeti irodák.
A megvalósítás során a megrendelő több helyen belenyúlt a tervekbe, így nem valósult meg az elképzelt zöldtető, illetve számos helyen a fából tervezett pillérszerkezet és keretállások végül betonból épültek meg. Az építészeknek azonban sikerült megakadályozniuk több, az üvegfal előtt álló fa kivágását, amelyek egyébként hatékonyan védik az épületet a napfény elől. A tervben árnyékolók is szerepeltek, de a megvalósításból ezek is kimaradtak. Összességében azonban egy kellemes léptékű, az elképzelt szellemiséget harmonikusan megvalósító épület jött létre, ahol a kortárs megoldásokba jól illeszkednek az újragondolt hagyományos építészeti elemek.
Bán Dávid
