Top diploma: Lebegő város – Georgíj Krutikov

Mi a megoldás a túlnépesedés problémájára? Mit kezdjünk a földi erőforrások kiürülésével? Hogyan szabaduljunk meg a munka terhétől igazán a nap végén? Hogyan forrhat össze technológia, ember és forradalom? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Krutikov.

Az Építészfőrumon évente megközelítőleg 100-120 diploma jelenik meg, többnyire a Műegyetemről, a MOME-ról, Pécsről, néha a Debreceni egyetemről vagy az Ybl-ről. A hallgatói munkák között jelentős különbségek vannak a tervezési szemlélet, a szociális elkötelezettség, a kreatív térképzés, a grafikai megmunkáltság, a makettek minősége és a koncepció egésze tekintetében. Vannak különlegesen erős munkák és akadnak természetesen gyengébb vagy középszerű tervek is. Nehéz egységesen beszélni róluk. Mégis, ha  Gregorij Krutikov 1928-as diplomaterve felől tereljük egy nagy karámba az elmúlt évek és évtizedek összes magyar egyetemi diplomamunkáját, könnyebb megtalálni a közös pontokat: szűk jövőkép, kevéssé tágas szellemi horizont, a jelenre (nem pedig a közeli-távoli jövőre) fókuszáló problémacentrikus gondolkodás. Összegezve: hiányzik az őrület.  

Természetesen a társadalmi-oktatási-gazdasági környezet is más 2025-ben Magyarországon, mint volt 1928-ban Oroszországban. És a kilátások is. Talán szerencsére. Ez pedig mindenképp meghatározza az egyetemi hallgatók tervezéshez, technológiához és a jövőhöz való viszonyát. Továbbá Krutikov munkássága felől olvasva, csupán az építészettörténet néhány rövid fejezete  (pl.: soha meg nem valósuló, spekulatív technooptimista projektek és forradalmi építészet) teremthet igazán széles teret a képzeletnek a kollektív jövővíziókon keresztül.

Ennek megfelelően a kortárs tendenciák összevetése a szovjet avantgard tervezői pozíciójával indokolatlan. Nem is erről van szó: a jövőt tervező, saját társadalmi és technológiai koncepcióval rendelkező építész egy hiányzó szerepkör. Az alább röviden bemutatott Lebegő város (és a hozzá hasonló spekulatív munkák) elsődleges funkciója a tervezésről, annak jövőjéről, az ember és az ember által létrehozott technológiák jövőjéről való vízióalkotás. A távoli jövőt elnagyolt koncepciókba kényszerítő tervezői pozíció kereteket teremt a jövő elképzelésére. Nem fizikai teret hoz létre, hanem olyan szellemi teret, amelyet a társadalmi cselekvés és a  – klasszikus értelemben vett – politika használ–formál.

A pozíció

Krutikov diplomamunkája relatív ismert, dokumentált és gazdag recepcóval bír. Léptékében nem üt el jelentősen az 1917 és 1937 közötti szovjet avantgard építészet és design főáramának számos paradigmatikus munkájától. Tatlin III. Internacionálé terve, Malevics vagy El Lisszitszky közel összes munkája hozzá hasonlóan, kozmikus léptékben képzelte el az új ember életvilágát. Krutikov intémzényes környzete, a VKHUTEMAS oktatási struktúrája, avantgard elköteleződése és kísérleti jellege termékeny táptalaj volt a spekulatív tervezés különböző ágazatainak.

A terv

Amikor emberiség kiaknázza a technológiában rejlő minden lehetőséget, újraalkotja önmagát, a teljes valóságot és a technológiát a természettel együtt meghódítja, a föld erőforrásai kimerülnek. A túlnépesedett emberiség képtelen újabb megművelhető földterületet találni. – E probléma megoldására Gregorij Krutikov javaslata a következő volt 97 évvel ezelőtt: A föld egész felszínét termőfölddé és ipari munkaterületté alakította, a városokat és a lakhatás tereit peedig felemelte az égbe. Hőlégballonszerű, propelleres mechanikai eszközök lebegtették a tömeges lakhatás megastruktúráit az fellegek felett. A repülő városokat cseppformájú üvegjárművekkel lehetett megközelíteni. 

Krutikov a távoli jövő számára tervezett. Tervével egy olyan technológiai utópiát vizsgált, amelyet nem tekintett szükségszerűen bekövetkező jövőnek. Munkája sokkal inkább elméleti problémafelvetlés, mint mérnöki konstrukció. Fő funkciója egy jövővízió leképezése, annak technológiai paramétereinek elképzelhetővé tétele. 

A közlekedés, a munka és a lakhatás új minősége egy új, még nem létező, de potenciálisan bekövetkező valóság számára jelenthet kiindulópontot saját problémáinak megoldására. Nem részletezi ennek a jövőnek a pontos társadalmi viszonyait vagy technológiai színvonalát, nem beszél érdemben a föld helyzetéről, hanem pusztán keretet teremt a jövőről való gondolkodásnak. A terv alapkoncepciója a repülésre épít. A gravitáció legyőzése az embert legmélyebben meghatározó természeti korlátok felszámolásáról szól, tág kultúrtörténeti hagyományba illeszkedik. Ezen túl a repülés és annak részleges elterjedése a századforduló robbanásszerű technológiai fejlődésének egyik olyan csúcsterméke, amely a tervező életében válik realitássá. 

Kontextus

Krutikovnak és kortársainak a társadalomhoz és technológiához való viszonyát mélyen meghatározta a bolsevik forradalom tapasztalata. Elérhető realitásként tette érzékelhetővé a többszáz éve fennálló társadalmi rendszerek hierarchiáinak, hiedelmeinek és alapszerkezetének felforgatását, eltörlését. A siker a világforradalom perspektíváját is közelebb hozta, amelyen keresztül nyitott kérdéssé vált az újjáformált emberiség közeli és távoli jövője.

Krutikov diplomaterve egy olyan problémára reagál (túlnépesedés és földi erőforrások kiürülése), amely ma sokkal közelebbi, mint 97 éve. Az első világháborúból kilépő és polgárháború sújtotta Oroszország szakaszos vasúti hálózata, általános technológiai színvonala, számtalan megműveletlen területe és a háborús konfliktusok nyomán kialakuló brutális emberveszteség szempontjából akár nevetségesnek is tűnhet. Ugyanakkor a világ újraalkotása, az új világ elképzelése, valamint a technológia felszabadító erejébe vetett hit a Krutikovhoz hasonló "konstruktőrök" tervezői szerepkörének leghangsúlyosabb jellemzői voltak.