Leesni vagy nem leesni, ez itt a kérdés!
Sisak, megkülönböztető mellény, acélbetétes bakancs, füldugó, szemüveg, stb. ismerős felszerelések egy kivitelezés során, ahogyan előre gondolunk a tűzvédelemre vagy az alpinista kikötési pontokra is!
De mi a helyzet a kivitelezés végeztével, mikor javítunk, bővítünk, karbantartunk vagy fenntartunk? A leesés elleni védelmet biztosítani kell akkor is, mikor az építő kezek sokasága már levonult és nem állandó a jelenlét a tetőn!
2013. január 31-én türelmi idő nélkül lépett hatályba az EN 795/2012 kikötési pontokra és zuhanásgátló rendszerekre vonatkozó európai szabvány, mely az alábbi országos rendelkezésekkel kiegészülve szabályozza a magasban végzett munkakörnyezet biztonságos feltételeit.
1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről III. fejezet az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei, 28. § (1) Az olyan munkahelyen, ahol be- vagy leesési veszély van, vagy a munkavállalót és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel, lefedéssel, vagy más alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni.
Leesés elleni rendszer alkalmazását írja elő a 4/2002. (II.20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú mellékletének III. építési munkahelyek helyiségeken kívüli bekezdésének 5. alpontja szerint a magasból leesést meg kell akadályozni, a munkát végző részére a magasból való lezuhanás megelőzésére kialakított védőeszközt kell biztosítani. Ekként leesés elleni védelmet kell biztosítani azokban az esetekben, amikor a munkavégzés magassága meghaladja a 2,00 m-t; födémek, tetők, mennyezetek, felülvilágítók, aknák megnyitásakor vagy építésekor; a 2,00 m magasságot meghaladó tetőn végzendő munkáknál és a hozzá vezető utakon, valamint a lapos és alacsony hajlású (20o alatti) tetők esetében, amennyiben a munkavégzés helyszíne a szintkülönbség szélétől 2,00 m-nél közelebb van.
A tervezők műszaki leírásában gyakran szerepel a hivatkozás a leesés elleni védelem szükségességére, de gyakorlati megvalósulása rendkívül ritka. Pedig ma már lapos és ferde tetőkre is egyaránt található megbízható, naprakész megoldás!
A felelősségi lánc részeseként a tervezőket is érintheti egy-egy baleset vizsgálata, annak ellenére, hogy a felelősség első sorban az épület tulajdonosát vagy üzemeltetőjét terheli! Ezért is ajánlott legkevesebb a 4/2002. SzCsM-EüM együttes rendelet vonatkozó bekezdését szerepeltetni az üzemeletetésre, biztonságra vonatkozó munkarészében az építészek, kertépítészek, szigetelőmérnökök stb. számára!
Számos megoldás létezik a biztonságos munkakörnyezet biztosításához, ezeket a rögzítés módja szerint két nagy csoportba sorolhatjuk:
- Mechanikai rögzítésű rendszerek
- Leterheléssel rögzített rendszerek
A mechanikai rögzítéssel működő rendszerek lapos, kis hajlású és ferdetetőn is alkalmazhatók, igazodnak az alatta alkalmazott födémszerkezethez (beton, fém vagy fa), minden esetben áttörik a víz- és hőszigetelést pontszerű hő-hidakat képezve a szerkezetben, a leesés során keletkező erőhatások miatt statikai méretezés szükséges.
A leterheléssel rögzített leesés elleni rendszerek lapos és kishajlású tetőkön (max 5o) alkalmazhatók bármilyen födémszerkezeten, mely a rendszernek megfelelő felületi terhelést bírja. Felépítésükből adódóan sem a hőszigetelést, sem a vízszigetelést nem károsítják. A leterhelő anyag lehet kavics, zúzalék, betonelemek vagy akár zöldtető is!
Cikkünk folytatásában segítséget próbálunk nyújtani a kiválasztandó biztonsági rendszer típusát illetően a D.A.CH.S munkacsoport által kidolgozott kockázati elemzéssel.
