Lefedett "divat-utca" a belvárosi Deák Ferenc utcában?
Egy ingatlanfejlesztő cég nyugat-európai és amerikai példák mintájára Fashion Street-et varázsolna a belvárosi Deák Ferenc utcának a Bécsi utca és a Deák Ferenc tér közötti szakaszából.
Beszámoló az összevont Fővárosi és Műemléki Tervtanácsról
Az Immobilia Ingatlanfejlesztő Zrt. nyugat-európai és amerikai példák mintájára Fashion Street-et szándékozik varázsolni a belvárosi Deák Ferenc utcának a Bécsi utca és a Deák Ferenc tér közötti szakaszából. A projekt keretében felújítják az utca déli oldalán sorakozó épületeket (több fontos ház is van itt: Révész Sámuel és Kollár Lajos két épülete, az 1912-1913-ból származó lakóház és a 1910-12-ből való Modern és Breitner Áruház, illetve Hild József 1845-1846-ban épült klasszicista bérháza). Az üzletportálokat a 20. század elején kialakult állapotukban állítják helyre régi fotók alapján.
A beruházás még 2003-ban kezdődött a 15. számú ház teljes rekonstrukciójával (tervező: Erick van Egeraat, Z. Halmágyi Judit, Király Zoltán), idén a 17. és 19. számú épületek kerültek sorra. A fejlesztő az újonnan kialakított üzlethelyiségekbe csak a legnagyobb divatcégeket engedné be bérlőként, így biztosítva ”a pesti Fashion Street exkluzívitását”. Hogy az üzletsor környezete is attraktív és vonzó legyen, felmerült az utca egy részének lefedése is. Fémpillérek sorára támaszkodó hatalmas üvegfelületeket képzeltek el, de nem az utca teljes szélességében és nem a főpárkányok fölött, hanem csak egy belső, szélesebb sávban, nagyjából a második emelet magasságában. A lefedés – túl a „cool” látványon és az elérni kívánt „feeling”-en – divatbemutatókat, különböző szabadtéri eseményeket is szolgálna, vagyis az utca időnként egyfajta catwalk-ká változna. A tervezők, Soproni Szabó Attila és Nyáry Zsuzsanna (Ödenburger Építészeti és Mérnöki Iroda) az összevont Műemléki és Fővárosi Tervtanácson elmondták: a hullámzó üvegtető egyes elemei mozgathatók lennének, hogy tűz esetén biztosítsák a házak emeleteinek megközelítését. A tisztításról egy, a tető felső felületén lévő síneken közlekedő gépezet gondoskodna.
Leposa László, az V. kerület műemléki felügyelője szerint nincs akadálya az építészeti értelemben is elegáns, jó minőségű terv megvalósulásának, mely nagyban elősegítené a városrész fejlődését is. Ghyczy Emil, Belváros-Lipótváros főépítésze kiemelte, hogy az utca mindig fontos kereskedelemi központ volt, mely a lefedés által új hangsúlyt kaphatna, a Belváros egyfajta kapuja lehetne. Fontosnak tartja, hogy a beruházó jóvoltából egységes, szinte az egész utcára kiterjedő revitalizáció zajlik.
Koris János felhívta a figyelmet arra, hogy az utcában sorakozó mozgalmas, dúsan díszített homlokzatok elé nem lehet a terveken látható túlrészletezett, ívelő, sűrűn osztott üvegtetőt behúzni, mert az eredmény kakofónikus lesz. Visszafogottabb, „konstruktivistább” formálást javasol.
Baliga Kornél szerint félrevezető itt az „utcalefedés” kifejezés, hiszen az építmény csak az egykori úttest helye fölött húzódna, nem az utca egésze fölött. Véleménye szerint a terv értelmetlen, használhatatlan: éppen azt nem fedi le, amit le kéne fednie (vagyis üzletportálok előtti sávot, a bejáratokat, stb.). Az erősen tagolt tető örökre elzárná a homlokzatok látványát, a pillérek hosszú sora pedig vertikálisan szeletelné fel az utcaképet. A lefedés ötletét önmagában nem veti el, de az utca a homlokzatokkal teljes, így annak a főpárkányok fölött kéne húzódnia (az erősen eltérő tetőmagasságok és a Kempinsky Hotel „nyúlványai” miatt ez azonban nem oldható meg).
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Dévényi Tamás is: a lefedéshez minimalista design kell, mely nem rombolja szét az utca sajátos összhangját. Ugyanakkor az üvegtető visszapótolhatna valamit a mára elsorvadt egykori élénk városiasságból.
Hegedűs Péter rámutat, hogy a sok mechanika robosztussá, túlbonyolítottá teheti az építményt – ha a tűzoltás biztosítása másként nem oldható meg, nem támogatja a tervet.
Lővei Pál alapjaiban vitatja az ötletet: nem szól ez másról, mint arról, hogy ezzel a tiszavirág életű, divatos megoldással akarják pótolni a hely hiányában már nem megépíthető belvárosi shopping mall-t.
Simon Mariann alapvető funkcionális problémákat lát: az épületnek lényegében nincs célja – bár az esőtől talán megvéd, de nem a kirakatok közelében. Ha már mindenképpen lefedés lesz az utcában, akkor annak a tervnél semlegesebbnek vagy éppen bátrabbnak kell lennie.
Beleznay Éva, Budapest megbízott főépítésze kifejtette, hogy éppen elég attrakciót jelentenek a szép századfordulós portálok – az üvegtető inkább csak egy felesleges pótcselekvés, amit a Kempinsky Hotel által okozott hiányok okoznak. Felveti, hogy talán célravezetőbb lenne egy finoman megtervezett, geometrikus rendszerbe foglalt fasor.
A fejlesztő honlapot indított a pesti Fashion Street számára, bár az oldalon nem a Tervtanács előtt bemutatott tervek láthatók: www.fashionstreet.hu.
Haba Péter
fotók: vm
