Leltár - pályamű a 14. Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjára

"Építeni, és megint építeni. Áttervezni, elbontani, majd újjáépíteni. Keresni az alapokat." Csomay Zsófia és Vukoszávlyev Zorán tervezői csapatukkal Leltárt készítettek a 2014-es Velencei Nemzetközi Építészeti Biennáléra. Pályázatukban megszólítják érzékeinket és az építészet sűrűjébe vezetnek.

5 raklap kisméretű tégla (2100 db) 3 raklap YTONG (360 db, 45 m3) 5 zsák falazóhabarcs (25 kg) 2 köbméter homok100 fm fenyőléc (25/50 mm, 4-6 m) 0,5 m3 feny ő deszka (25/150 mm, 4-6 m) 10 tábla natúr fenyő rétegelt lemez (20 mm, 250 x 125 cm) 3 db fángli 3 db kőműveskanál 3 db vízmérték 3 db mérőszalag 3 db colstok 3 db kalapács 3 db véső 3 db spatula 70 doboz szög 70 doboz csavar leltár 1 db citling 1 db vinkli 30 db ácsceruza 2 db kézi fűrész 1 db talicska 3 db vödör 3 db lapát 1 db csapózsinór 8 db kantáros munkanadrág 16 pár munkakesztyű 8 db védőszemüveg 3 db fülvédő 8 védősisak 40 tálca sör

A leltár
a brigád
a cél

10 raklap kisméretű tégla
6 raklap YTONG
8 zsák falazóhabarcs
2 köbméter homok
400 fm fenyőléc
2 m3 fenyő deszka
20 tábla fenyő rétegelt lemez
3 db fángli
3 db kőműveskanál
3 db vízmérték
3 db mérőszalag
3 zollstock
3 db kalapács
3 db véső
8 építész

Építeni,
és megint építeni.
Áttervezni, elbontani,
majd újjáépíteni.
Keresni az alapokat.

3 db spatula
szög
csavar
1 db citling
1 db vinkli
30 db ácsceruza
2 db kézi fűrész
1 db talicska
3 db vödör
3 db lapát
1 db csapózsinór
1db dekopír fűrész
1db rezgőcsiszoló
1 db sarokcsiszoló
1 db ütvefúró
2 db akkus fúró/csavarbehajtó
1 db gyalugép
1 db körfűrész
1 db betonkeverő
2 db csuklós létra
8 db kantáros munkanadrág
16 pár munkakesztyű
8 db védőszemüveg
3 db fülvédő
8 védősisak
1 db hütőszekrény
1 db mikrosütő
40 tálca sör

Konkrét építészeti vízió helyett egy listát készítettünk anyagokról és eszközökről. Tervünk mondanivalója nem látásunk fókuszára akar hatni. Túlzottan vizualitás központú világot élünk, ami szakmánkban is megmutatkozik. A különböző internetes médiumokban, feszes és egyenletes ritmussal kapjuk a helyzetjelentést napjaink építészetéről. Szinte alig van olyan friss épület melyet ne publikálnának, közvetlen elkészülte után. Steril, tűéles képeken át kommunikálunk, melyek akár a másodperc törtrésze alatt átadják mondanivalójukat.

Mi szeretnénk ezt a folyamatot lelassítani és egy olyan képet alkotni, ahol a tér összeszűkül és nézőpontunk is torzul, közel kerül, olyannyira közel, hogy az érzékek ranglétráján, elsőbbséget ad tapintásunknak, szaglásunknak és hallásunknak. Ezen érzékeinket felerősítve kívánjuk vezetni a látogatót az építészet sűrűjébe, egész testtel érezve a környezet tömegét, a különböző terek kérge alatti anyagot.

“ - Prekoncepciótól mentes téralkotás. Hogyan?
- Mik az építészet alapjai?
- Fény, anyag (vizualitás) és kontextus. Kontextus, mint szellemi és fizikális értelemben vett
helyzeti kölcsönhatások.
- Lehetséges egy kiállító térben az építészet alapjairól beszélni?
- Ha az építészet esszenciája, anyagok és helyzetek viszonylatában keresendő, felvetődik a
kérdés, miként lehet ezt összefésülni egy, már identitással rendelkező téri karakterrel?
- Ha az építészeti tér fizikális valóságán ily módon csorba esik, a jelentés mutálódik és viselkedése
nem építészeti, sokkal inkább más művészeti jelleget mutat majd.
- Így, hát másfelől kell közelítenünk.
- Nem az építészet működő, ható állapotát kell absztrahálnunk, kizökkentenünk, hanem az őt
létrehozó cselekedetet magát.
- Talán az építés természetessége a válasz. Az ok, amiért építünk.”

Építés, dokumentáció, interakció, párbeszéd.
a kiállítás KONCE PCIÓja

Kiállítás - Építés:
Építünk két hónapon át, melynek döntő része, már a kiállítás megnyitása után lesz. Felvázolunk egy részletet, megépítjük, majd arra ráépítünk, visszabontjuk, tovább építjük. Spontán tervezünk, majd folytatjuk a munkát. Végül egy sűrű, mellérendelt téri elemekből álló kollázst kapunk, melyet bolyongva lehet bejárni. Az előcsarnokba lépve, a felhasználásra kerülő anyagok és kellékek listája fogad, transzparens felületre vetítve.

Az átrium területén egy lerakat működne - betonkeverő, fűrészáru, téglarakás, homokkupac - anyaggal látva el az építési területet. A pavilon kiállítási terének egészét, egy egyre növekvő installáció - építmény kollázs - tölti ki. A különböző kreatúrák egymásra rétegződnek, majd a tér egy idő után annyira telített lesz, hogy egyes részei hozzáférhetetlenné válnak. Ebben a heterogén
térben járva, a látogató mikro szinten szerezhet élményeket.

Dokumentáció:
Az építés mint “performansz” esszenciális része a folyamatos dokumentáció, kép-, videó- és hangrögzítés, skiccek a falon, time-lapse videó több nézőpontból. Mindezek nem csak a kiállítás végeztével megvalósuló, összefoglaló bemutatónak/könyvnek/videónak szolgálnak alapul, hanem már az építés ideje alatt is arra reagálnak, átértelmezik, bővítik a kiállítás anyagát.

Interakció:
A dokumentáció az építésről, térformálásról és a lehetséges diskurzusokról, valamint a katalógus (újra)bemutatásra kerül a látogatónak direkt, illetve interaktív módon - okostelefonjaik segítségével. Ez a “tárlatvezetés” nem kínál egyenes vagy akár logikus konklúziót, csak újabb rétegeket a tér befogadásához, amelyben az építészet zajlik. A szakértő közönség pedig könnyen aktív résztvevővé válhat - adott esetben lapátot ragadhat.

Párbeszéd:
Nem tervezünk kerekasztal-beszélgetéseket szervezni a kiállítás ideje alatt, reméljük, hogy az építés - dokumentáció - interakció összességének természetes következménye lesz a spontán, kötetlen és nemzetközi párbeszéd építésről és építészetről.

a KIÁLÍTÁSI KATALÓGUS KONCE PCIÓja

Az építés természetes folyamat. Kezdve az önmagunkban építkezés alapjaitól a számos tanulási folyamaton át a szakmánk elsajátítátást jelentő, állandóan alakuló tevékenység-sorozaton át. Ez utóbbi legszcenikusabb szintje a fizikailag értelmezhető építés maga, mely a gondolatok materializálódása. Építészek számára ismert probléma, hogy a megfogalmazódó építészeti elképzelés a tervek dokumentálása és a kötelező engedélyezési lépések mentén csak hosszú folyamat eredményeként valósulhat meg. Az idea szellemisége és a valóság realitása időben szétválik, nagyon eltávolodik egymástól - vissza- vagy kölcsönhatásra a legritkább esetekben van lehetőség.

Ismert ugyanakkor az a hazai (és nemzetközi) gyakorlat, hogy az ideából megvalósítani kívánt realitás sokszor épp a végső fázisban, a megvalósulás szintjén távolodik el egymástól, melyet inkább lelki távolságként élünk meg. A kivitelezés spontaneitása rejt magában természetes pozitív letisztulási elemeket is, ugyanakkor a távolodás reális veszélyeit még inkább. A kiállítás modell kíván lenni az időbeli és lelki távolság kiiktatására. Természetes, közvetlen, személyes és direkt.

Az ehhez kézbe adható “katalógus” instrukció-gyűjtemény, mely passzív és interaktív tartalmaival éppen az alakulás közvetlen aktivitási szintjeit jeleníti meg. Elemei generációkat kötnek össze, miként az építészeti tanulási folyamat is alapokról építkezik. Így részét képezik a legtermészetesebb módon fekete-fehér építészeti fotók (nevezzük akár előképnek vagy analógiának), hangulatképek (nevezük inspirációnak), irodalmi és zenei utalások (nevezzük modulációnak), építész-mesterek személyes hitvallásai (nevezzük közvetett útmutatásnak), építész-tanoncok vizuális élményei (nevezzük didaktikus kapcsolatnak).

Formátuma ennek megfelelően: pocket-guide, vágott B/5 formátum, flexibilis borítóval, 137 oldal.
- Személyes mélyinterjúk kortárs alkotókkal építészeti fogalmakra (sűrű, ritka, anyag, fény, ritmus,
tömör, üres, stb.)
- fotók és hangulatképek csakis digitálisan elvonatkoztatott transzformációk által,
- zenei és irodalmi utalások közvetítése QR-kódok által hazai és nemzetközi digitális adatbázisokban
megtalálható rekordokra utalva,
- skiccek és modellsorozatok az “alakuló” installációról,
- time-lapse videó elérhetősége QR-kóddal.

Csomay Zsófia, Vukoszávlyev Zorán és a tervező csapat