Lepukkant Budapest válaszok nélkül
Mi köze a filmnek és az építészetnek egymáshoz, hogyan hatnak egymásra, hatnak-e, kell-e a kohézió, van-e és lesz-e… ahh, felbolydult fiatal közönség szürcsölte mosolyogva végig a KÉK Urban Lounge sorozatának bemutatkozó, első darabját.
Nehéz megfogalmazni, milyen érzés beleolvasni, felkészülni és kérdésdömpinget intézni a megjelent két beszélgetőtársnak, akik valahogy másként élik meg a helyet, időt a kort is… hol vagyunk egyáltalán? Erre még csak-csak megszüljük a választ, de hogy mi köze a filmnek és az építészetnek egymáshoz, hogyan hatnak egymásra, hatnak-e, kell-e a kohézió, van-e és lesz-e… ahh, felbolydult fiatal közönség szürcsölte mosolyogva végig a KÉK Urban Lounge sorozatának bemutatkozó, első darabját.
Szemerey Samun valójában semmi, de semmi nem múlt. Talán csak a sorozatos balszerencse kerülhette volna el pont aznap, amikor kiderült, az egyik főszereplő, Czirják Pál mégsem meséli el a kíváncsiaknak, hogyan épül fel a film-tér, s mennyire közeli a két szakma, a filmesé és az épület-tudoré, legyen az tervezője, megépítője vagy pusztán értő-látó-érző szakija. Miként hat film és tér egymásra, mi születik e kettő összhangjából, van-e koherencia?
Izgalmas válaszokat sejtet a téma, ezért is vártuk a Taxidermia forgatási helyszíneiről egy bennfentes beszámolóját (Asztalos Adrien, a film díszlettervezője), amely burleszk jellegével mégis olyan volt, mint egy igazi film, ott nekünk a derengő fényben. Pech, hogy valójában a helyszínekről sokszor pont azt nem tudtuk meg, hol is járunk, s mi az adott omladozó vagy feltupírozott helyszínnek a szerepe a filmben, mit kell háttértudnunk a dologról. Azért magunkban már megfogalmazódtak válaszok. Megtudtuk persze, amit eddig is sejtettünk, ha a rendező kellően érzékeny a film színtereire, az a vásznon keresztül átélhető, rezzenést adó momentuma, hatásos része lehet a produkciónak.
A látvány, az épület, a helyszín önmagában és egyéb jelentések között esetleg pluszjelentést hordozóvá is válik. Ezzel már nem értett egyet a notórius nem válaszoló, annál inkább el-elkanyarodó másik megjelent beszélgetőtárs, Vámos Dominika építész, aki például Molnár Farkasról készített dokumentumfilmet egykor. Ő maga komolyabban foglalkozik a film és építészet témájával, meglepő módon mindez azonban egyáltalán nem jött át abból, amit elmondott. Az egyik alapkonfliktus szerinte e témában az, hogy egy épület nem szabad, hogy a filmben pusztán csak látványelemként játszhasson közre. Ha így tekintik az épületet, már régen rossz, mondja, mi több, szentségtörés.
A díszlettervező leány sem tudta magát kifejezni annyira, hogy erre a véleményre elmondja a másik oldal álláspontját, de talán nem is baj. A közönség kellőképpen jól szórakozott, mert folyamatos zsivajjal oldotta a saját és talán a csöndesek ellentétes véleményét és hangulatát.
A biztosítékot is kiverte már a ”Vajon van-e Budapestnek filmje?” kérdésre adott válasz. Mert több is jött, csak lényegében elutasító vagy lepukkantságot hangsúlyozó, s leginkább kitérő. Nincs, nincs, bár hangulata az… na hagyjuk abba, mi tudjuk, hogy van. Más is látta már, nem? Nem is egy. És lesz is még pár jó kis kortárs darab, ígérik a fiatal mozgóképesek. Reméltem repkednek majd a tippek, mit hagytam ki eddig.
Hogy jó képet vágjunk ehhez, nem megy olyan könnyen. Hogy bohózat vagy vitaest? Inkább az előző. Majd a következőben, bízom benne, megtalálják a kérdésektől nem konzekvensen kitérő, inkább valódi válaszokat adó vitapartnereket, s beindulhat egy jó hangulatú sorozat.
szöveg és fotó Abonyi Anita
