Levél Komjáthy Attila barátomhoz. „Visszajelzés a Jelenből a Múltba.”

Vadász György válasza Komjáthy Attilának, a József Attila - szobor áthelyezése  ügyében.

Kettőnk hol távolodó, - hol közelítő kapcsolatából, - hiszem, - közös örömünkre, - barátság lett.

Kedves és több, mint jószándékú, - érzékeny leveledre tisztes, lelkes és bizton hitt igazam jegyében, - kiérdemelt bizalmad jegyében válaszolok.

Nem támogatok senkit.

A szobor megváltozott helye csak tőlem, - és Tima Zoltán volt tanítványomtól származik.

Okai a következők:

Mint még élő társszerzőt (kiváló szobrász-barátom, - Marton László már meghalt), - felkerestek, hogy a Kossuth tér megújhodásra váró terepszintje és földalatti helyzete, - tartalma teljesen megváltozik és Timáék szellemében úgy születik újjá, hogy az eredeti  építészeti koncepció sérülés nélkül tovább gazdagodhasson.

A szobor jelen helyéről mindenképpen elvétetik.

Napokig jártam és fotóztam a még ott lévő „voltat” és az elképzelt jövőbeli elhelyezést és rá kellett jönnöm, hogy a jelenlegi hely ma már a Dunától egyértelműen elszakítottnak, - háta mögött egy vertikális osztásokkal gazdag architectúra zavarásában, kiégett füvével és bokraival kicsinek és takartnak, - magára hagyottnak tűnt, - és végső döntésem, - melyet megerősít kezdő mondataid elragadtatása, - hiszem, - hogy telitalálat. Előtte az autók állásai és mozgásai megszűnnek, - és áttevődnek a Dunához közeli külső útszakaszra, - helyüket a Lánchídtól a Margit-hídig díszburkolatú sétány veszi át, - ahonnan a közvetlen közeli, - megvilágított Pesti Dunapart fényei, - épületei, szobrai és részletező szépsége a séta kísérője, - a budai oldal pedig, - ezidáig alig látott (vagy csak autóból) értékei gazdagítják az egyedülállóan sokszólamú „Világörökség” képet.

József Attila szobrát körbejárhatóan helyezzük el a támfal előtt, - az eddigi legfelső vízszint fölé, - oly módon, hogy a séta legfontosabb érzelmi, - és szellemi állomása legyen, - úgy, - ahogy talán el sem képzeled, - ott, - a Duna közvetlen közelében.

Feladatom megoldása hiszem, - és vallom, - megújította a szobrot és megújítja a járókelők szívét és szellemét.

Ha mint embert és építészt és ahogy írtad „költőt” elismersz, - bízzál továbbra is képességeimben, - és fogadd el meggyőződéssel írt válaszomat.

A mű majdani új helyén várom kézfogásodat és köszöntő ölelésedet.

Vadász György
Szentendre, 2012.05.07.

Kapcsolódó oldal:

Levél Vadász György barátomhoz