Lezárult a harmadik Hello Wood Építész Mustra Tokaj-Hegyalján

Egy hét intenzív munkával és közös gondolkodással töltött idő után véget ért a Hello Wood harmadik összegyetemi tábora, az Építész Mustra a Tokaji borvidéken. Július 5. és 12. között a hazai építészképzést nyújtó felsőoktatási intézmények és a Magyar Képzőművészeti Egyetem több mint 100 hallgatója és oktatóik hét településen tíz új alkotást hoztak létre.

A fából készült, egyedi installációk, amelyek a borvidék épített és természeti környezetével való párbeszéd mellett a helyi közösségeket is megszólítják, mint megannyi kilátó, új nézőpontot kínálnak, ahonnan az Y-generáció szemén keresztül tekinthetünk a régióra, és ismerhetjük fel a megújulás lehetséges irányait. Mivel a mustra immár a résztvevő intézmények oktatási anyagának részévé vált, a tábor annak a hónapokon át tartó előkészítő munkának a betetőzése, amely során a diákok és vezetőik a helyi igényekre reflektálva tervezik meg projektjeiket. A közösségépítés nem csupán kifelé hat, hiszen a Hello Wood egy hetes eseményén a résztvevők kötetlen formában beszélhettek a szakma kérdéseiről, kihívásairól, és az elméleti oktatást követő gyakorlati feladatokról. A program a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács támogatásával, a régió megújításáért végzett munkához illeszkedve valósult meg.

Harmadik alkalommal tért vissza az Építész Mustra a Tokaji borvidékre, a hallgatók jelentős része így már szinte hazalátogatott a régióba. Az intenzív előtörténettel bíró kapcsolatnak köszönhetően a csapatok idén még nagyobb helyismeret és gazdagabb tapasztalatok birtokában állhattak neki a munkának. A mustrát megelőző félévet a felsőoktatási intézmények a projekt előkészítésének szentelték, az installációk így a helyiek igényeit figyelembe véve, a régió életéhez természetes módon illeszkedve alakulhattak. A településeket a Hello Wood jelölte ki a résztvevők számára, ám a végleges helyszínről már a csapatok döntöttek a település vezetőivel egyeztetésben, ennek köszönhetően az alkotások a tágabb mellett a mikrokörnyezetre is ugyanolyan személyes módon reflektálnak. Úgy őrzik meg, és örökítik tovább a régió szellemiségét, hogy közben friss szemmel tekintenek a tájra, és ugyanezt a nézőpontot biztosítják mindenkinek, aki kapcsolatba lép az installációkkal. A hagyományok ekként lépnek át a múltból a jövőbe, így válik történetté az építés folyamata.

"Az Építész Mustra egy nagyon erős közösségteremtő helyszín, kétszeresen is az. Létezik mindenekelőtt egy belső közösség, ami példátlan Magyarországon, hiszen talán nincs még egy olyan szakmai esemény, amelyen az összes lehetséges felsőoktatási intézményéből érkező hallgató és tanáraik közösen tölthetnek el egy hetet, hogy az elméleti és gyakorlati problémák megoldása mellett az építés emberi oldalát is megtapasztalják egymás társaságában. És a munkánk kifelé is legalább olyan erővel hat. Az elmúlt három év tapasztalatai alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a borvidék települései egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a projektjeink iránt. Az idei év ebből a szempontból egészen különlegesnek bizonyult, hiszen a helyi közösségek nem egy esetben komoly előkészítő munkát vállaltak a tereprendezéstől a betonozáson át a szállításig, hogy egy-egy installáció létrejöhessen Az előremutató együttműködés esetében ráadásul nem csupán egy, hanem hét településről beszélhetünk. Örömteli, hogy nemcsak az aktuális munkákhoz, de az elmúlt évek alkotásaihoz is így viszonyul a régió. Az installációk nagy része természetes módon vált a helyiek életének részévé. A programot támogató Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanáccsal az együttműködésünk a kölcsönös tiszteletnek köszönhetően is példaértékű, nem várnak azonnali eredményt a projektjeinktől, hosszú távú tervek mentén gondolják el a borvidék fejlesztését." — mondták a Hello Wood vezetői.

A csapatok és a tervek sokszínűsége miatt nehéz egyetlen fogalomhoz rendelni az elkészült alkotásokat, mégis, az idei táborban a korábbiakhoz hasonlóan nagy hangsúlyt kapott a tekintet, amely új értelmezést ad a hagyományban megszilárdult látványnak. Ennek szellemében készült az erdőhorváti „Négyszögletű Kerekerdő”, az egykori népszerű fürdőhelyre emlékező tilalmasi tekepálya, a Szegilong határában épített borterasz, vagy a Vámosújfalu központjában kialakított kert. Az Erdőbényén emelt alkotás egyszerre mutatja magát kilátónak, ahonnan a tájat szemügyre vehetjük, és hídnak, amely a túlpartra viszi az embert.

Hasonló filozófia ihlette az olaszliszkai fahidat, amelynek azonban komoly gyakorlati funkciója is van: az eddig csak a járda nélküli autós hidat használó gyalogosok biztonságos átkelését segíti. A falu másik installációja a jövőbe tekint: a gyerekek igényei szerint kialakított játszótér épült Olaszliszkán. Tolcsván egy szabad ég alatti mozival a település világhírű szülöttére, a 20th Century Fox filmstúdiót alapító William Foxra emlékeztek, a másik erdőbényei projekt pedig a régió talán leghíresebb szőlőjének, a furmintnak állít emléket. Az emlék felidézése motiválta a tokaji installációt is, amely Makovecz Imre a településen álló, granica fedésű közösségi házához épült. A leromlott állapotú kunyhóval kapcsolatba lépő alkotás szimbolikus üzenetében könnyen felfedezhetjük az organikus építészet hazai mesterének tokaji táborai és a Hello Wood eseményei közötti szellemi párhuzamokat. A granica-ház ideiglenes megmentése, emlékének megőrzése, és a gondolatiság továbbadása a mustra legfontosabb célkitűzéseit foglalja magában.

A Hello Wood szakmai stábja által végigkövetett, felügyelt és segített tervezési és alkotási folyamat során a hallgatók ismét kipróbálhatták magukat a tervezőasztal mellett és terepen egyaránt. Az Építész Mustra állandó célja, hogy a diákok és tanáraik egy intenzív workshop keretében találjanak választ a régió megújulásának kérdéseire, felelevenítsék a bor és az építészet kapcsolatát, és kreatív energiáikkal segítsék a borvidék újjászületését. Ez a gondolat hozta közös platformra a Hello Wood alapítóit, az egyetemi csapatokat, a települések vezetőit és a Tokaji Borvidék Fejlesztési Tanács képviselőit. Közös munkával igyekeznek felidézni és tovább örökíteni a terület gazdag történelmi, kulturális és gasztronómiai hagyományait, a régió értékeit új nézőpontból láttató egyedi installációk segítségével.

Az idei projektekről:

Erdőbényén épült fel a Debreceni Egyetem csapatának munkája, amely a vízzel teremt kapcsolatot. Egy olyan építményt emeltek, amely ötvözi a híd és a kilátó funkcióit. A patak fölött átívelő szerkezetre egy lépcsőn keresztül lehet felmászni, és onnan kitekinteni a vízre. Az installációnak így nem az áthaladás biztosítása, hanem a látvány a legfőbb sajátossága. Különleges helyzetben volt a Magyar Képzőművészeti Egyetem csapata, hiszen szobrászként kapcsolódtak be az építészeti táborba. A település bejáratánál álló parkba épített munkájuk ennek köszönhetően ötvözi a képzőművészetet az építészettel. Bár a füves területen padok vannak, árnyék alig, így a csapat egy árnyat adó alkotással igyekezett ideális közösségi teret teremteni, amelynek láttán formája miatt a régió talán legfontosabb szőlőfajtájára, a furmintra, illetve a szőlőlugasokra egyaránt asszociálhatunk. E kettősség biztosítja az installáció nyitott értelmezését, amely a látvány játéka mellett hűs árnyékot nyújt a helyiek számára.  

Identitásteremtő helyszínben gondolkodtak a Széchenyi Egyetem hallgatói és tanárai, amikor Erdőhorváti központjába megálmodták a Négyszögletű Kerekerdő mesebeli tere ihlette installációjukat. A patakparton, egy régi kovácsműhely mellett építették fel az alkotást, amely erdőként fogadja magába az embert, bentről kipillantva pedig egészen más arcát mutatja a község. Mivel a közösségi terek szempontjából a kamaszok kissé magukra hagyottak, a csapat egy olyan találkozási pontot szeretett volna létrehozni, amit ez a korosztály is a magáénak érezhet. 

Olaszliszka is két új alkotással lett gazdagabb. A Pécsi Tudományegyetem csapata egy olyan hidat emelt, amely látványosan praktikus funkcióval bír. Bár kezdetben szkeptikusak voltak, hogy a tábor keretei között kivitelezhető-e a rendkívül összetett projekt, egy rögtönzött helyszíni közvéleménykutatás meggyőzte őket arról, hogy a településnek szüksége van az építményre. A jelenlegi hídon ugyanis nem vezet át gyalogút, így a helyiek a kocsik mellett kénytelenek átkelni, a megépülő fahíd lényegesen biztonságosabb utat biztosít számukra. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem installációja a szociális építészet szellemiségét követi. A hallgatók és vezetőik egy játékra inspiráló teret alkottak a gyerekeknek. Olaszliszkán, az iskola mellett egy elhasznált, rossz állapotban lévő játszótér területén építették fel munkájukat, méghozzá a gyerekek instrukciói alapján. Márciusban meglátogatták a helyi iskolát és óvodát, beszélgettek a gyerekekkel, és megkérték, rajzolják le a tökéletes játszóteret. Az ő ötleteik alapján készült el a homokozóval egybeépített játszóvár.

 

A Budapesti Műszaki Egyetem csapata Szegilong határában, egy dombtetőn talált rá az ideális helyszínre. A csodálatos panorámával rendelkező magaslatra a település borozóteraszt álmodott, ezt a tervet gondolták tovább a diákok és vezetőik. A közelben mindössze egyetlen fa árválkodik, az installáció legszembetűnőbb funkciója, hogy árnyékot vet. Nem volt mellékes azonban, hogy a helyszín közelében haladnak el a turistaútvonalak, így a látványra is komoly hangsúlyt fektettek az alkotók. Az építmény szerkezetét apró lyukak szabdalják, ezek éppen akkorák, mint egy parafadugó. Ha valaki felmegy az installációhoz, kibont egy palack bort, a dugót belenyomhatja a szerkezetbe, emléket állítva a pillanatnak. A helyszínnek, a fiatalabb generációt is megszólítva, egy Instagram-fiókot készít a csapat, hogy az arra járók fotókon is megörökíthessék az installációt, így kapcsolva be a települést a közösségi média vérkeringésébe.

Az emlékezés motiválta a Soproni Egyetem csapatának tagjait is, akik Tokajban felépített installációjukkal Makovecz Imre híres granica fedésű közösségi házát igyekeztek megmenteni az utókor számára. A Bodrog túlpartjára tervezett, ma már Tokaj központjában álló Makovecz-ház az elmúlt évtizedben erős romlásnak indult, bedőlt a kapuzata, és belül is nagyon rossz állapotba került. A Makovecz Alapítvány más helyszínen újra felépíti a kunyhót, az eredeti építményt pedig jövőre egy performansz keretében megsemmisítik. Amíg azonban be nem teljesedik a sorsa, szükség volt rá, hogy biztonságot teremtsenek körülötte, ezt vállalták magukra a diákok és tanáraik. A kerítéssel való távoltartás helyett azonban lehetőséget akartak adni arra, hogy feltárulhasson a kunyhó. Egy olyan előpavilont építettek az egykori közösségi házhoz, amely lezárja ugyan a bejáratot, mégis odaengedi az érdeklődőket. Installációjukkal, bár más stílusban épül, mégis egyfajta lenyomatot, DNS-mintát szerettek volna létrehozni, ami kortárs értelmezést adva őrzi meg Makovecz Imre épületét.

Tolcsván két alkotás készült el. A Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karánakhallgatói és tanáraik az egykor virágzó fürdő, a mára teljesen elnéptelenedett Tilalmas elnevezésű részt igyekeztek visszakapcsolni Tolcsva település életébe. Nem tüneti kezelést akartak nyújtani, úgy gondolták, létezik olyan megoldás, amely alapvető változást hozhat a közösség életében, és a tábor keretein belül is megvalósítható. A Tilalmas-fürdő megújításával a település egy különleges közösségi helyszínnel gazdagodhat, a terület múltba vesző történetei pedig egy kis energiaráfordítással akár újra a mindennapok részévé válhatnának. Munkájukkal vissza akarták adni a falunak azt, ami egyszer az övé volt. Az installáció tervét az a gondolat ihlette, hogy a felnőttek ritkán kapnak játékot, a csapat ezért döntött a különleges formájú, U-alakú tekéző megépítése mellett. A Tilalmast az ott álló egykori táncházzal és más épületekkel együtt az évtizedek alatt birtokba vette az erdő, amelyből csupán egy keskeny sávot hódítottak vissza, minden más érintetlen maradt, csupán táblákon jelzik, hogy egykor milyen élet folyt azon a helyen. A Budapesti Metropolitan Egyetem szintén Tolcsván építkezett. A csapat egy kockaváz szerkezetű, többfunkciós pavilont emelt a Szirmay-Waldbott-kastély hátsó kertjében. Az installáció egyik oldala mozivászonként funkcionál, a kockában pedig szabad ég alatti tanodát rendeztek be. A vetítési lehetőséggel felidézték a településen egykoron működött mozit, másrészt Tolcsva híres szülötte, a 20th Century Fox filmstúdiót alapító William Fox emléke előtt tisztelegtek. A filmmogul alakját idézik a projekt elnevezései is, a vetítő a „Mozizni FOX”, az iskolai funkció pedig a „Tanulni FOX” nevet kapta.

 

A Szent István Egyetem Tájépítészeti Karának hallgatói és tanárai Vámosújfalu különleges fekvését foglalták bele alkotásukba. A település izgalmas átmenet a borvidék és a folyóparti területek között, a hegyről érkező vízfolyások átszövik a falut, ez a táji adottság ragadta meg a csapatot. Két vízfolyás találkozásánál, egy kiszögellésben készült el az installáció, azon a helyen, ahonnan talán a legszebb kilátás nyílik a Zemplén hullámos hegyvonulataira, és a Bodrogra is rálátni. Az alkotás így egyszerre beszél a vízről és a hegyekről, mindemellett pedig gyakorlati funkcióval is bír. Olyan közösségi teret jelenthet, amely a természeti tájra finoman ráépülve kínál találkozási pontot a helyiek számára. És nem csupán az elkészülte után, hanem már az alkotási folyamat során is, amelybe a település lakóit is bevonta a csapat.

A programot a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács támogatja.