Lilából zöld? - Miskolc színeváltozása
2011. november 4-én Miskolcot füstköd borította be, és nyolc hazai nagyvárosunk egyikeként itt is érvénybe lépett a szmogriadó. Ugyanezen időpontban történt más is: Green City konferenciával egybekötött kiállítás nyílt a miskolci Nemzetközi Kereskedelmi Központban, amely részben ezt a problémát és az ebből kivezető – nem tüneti – kiutat igyekezett szakmai nézőpontokból feldolgozni. Bardóczi Sándor beszámolója.
Ahogyan korábban már beszámoltunk róla, Miskolc idén nyáron szándéknyilatkozatban rögzítette, hogy csatlakozik a nemzetközi Green City Mozgalomhoz. Nyár óta annyi történt, hogy, a város környezetvédelmi programját felülvizsgálva, bekerültek a dokumentumba azok a szempontok is, amelyet a Zöldebb Városokért Nonprofit Kft. szakértői fontosnak tartottak. A november 4-i konferencia a miskolci városvezetés, a Magyar Green City Tanács és a MÉK Táj- és Kertépítész Tagozatának együttműködésével jött létre. Ennek keretében a 2010: Tájodüsszeia vándorkiállítás is a helyszínre látogatott.
Egy természetközelibb város főépítészi víziója
A tanácskozás Rostás László főépítész bevezető előadásával indult, aki kritikusan szólt a város elmúlt fél évszázados városépítészeti teljesítményéről illetve a tájhasználat-változásokról, és egyértelműen ezeknek tulajdonította azt a környezetminőség-romlást, melynek káros következményeivel ma a város szembesül. A főépítész álláspontja szerint a legfontosabb feladatok a települési környezetminőség javítása érdekében a leburkolt Szinva-patak revitalizációja, a Szinva-völgyében épült eltúlzott magasságú (és ezáltal az átszellőzést gátló) épületek visszabontása, az Avas zöldfelületi rendezése, valamint a Sajó-völgy város alatti erdeinek újratelepítése lehetnek.
A Szinva-pataknál – amelynek lefedett szakaszát helyben „Európa legszélesebb hídja”-ként is emlegetik – a főépítész véleménye szerint azért van szükség az újbóli feltárásra, a természetközeli állapotok visszaállítására és legalább a kezeléshez szükséges közterületi sávok visszaállítására, hogy az árvízvédelmi problémák megoldhatóak legyenek, illetve ez, a várost átszelő zöldfolyosó a maga hőmérsékleti mozgásaival szélcsatornája legyen a települést átmosó légáramlatoknak. (Megjegyzendő, hogy Miskolc előző főépítésze, Viszlai József is nagy energiákat fektetett a Szinva felszínre hozatalába, amely nemrégiben egy rövidebb szakaszon meg is történt.)
Ennél is nagyobb feladatnak tűnik a szélcsatornák „kitisztítása”, ahol először komoly áramlástani vizsgálatok elkészítését, majd pedig ütemezett visszabontásokat helyezett kilátásba a főépítész. Az Avas zöldfelületi rendezése két nézőpontból is fontos a város számára: részben a formálódó szociális városrehabilitáció egyik sarkallatos pontja lehet mind az avasi református egyházközség „térfoglalása”, mind pedig a Jezsuita Gimnázium kezdeményezésére hamarosan elinduló közösségi sportcentrum építés, illetve azok a lehetséges közösségi kertek, amelyek a gimnázium területét az egyetemi campussal összeköthetik. Másrészt pedig az Avas város felőli oldalának, ennek a fontos lélegző foltnak a peremei olyan suvadási gondokkal küzdenek, hogy azt csakis összehangolt terepi és zöldfelület-rekonstrukciós munkálatokkal lehet orvosolni. Az ezoterikus felhangokat sem nélkülöző előadásban a főépítész rávilágított, hogy a Miskolc alatti erdőség kipusztítása tulajdonképpen azt a jól működő szivattyúhatást szüntette meg, amely képes volt a Szinva-völgyéből kihúzni a levegőt (lejtőszél jelenség). Ennek rekonstruálására törekedni kell.
Zöldebb város lehet-e Miskolc?
Somorjai-Tamássy Zsolt, a Zöldebb Városokért Nonprofit Kft. ügyvezetője előadásában a kőkemény gazdasági racionalitásokra helyezte a hangsúlyt, meggyőződése szerint ugyanis kizárólag gazdasági érvekkel lehet ma döntéshozókra hatást gyakorolni. Nem csoda ez a vélemény, hiszen a Green City Mozgalom is pontosan ezek mentén a törekvések mentén jött létre. Somorjai-Tamássy a nyugat-európai alapkutatásokra alapozva állítja, hogy a Green City befektetések megtérülése egy város számára 1:6 arányú, amelyet másként csak törvénybe ütköző ügyletekkel (drogkereskedelem, lányfuttatás, szerencsejáték) lehet elérni.
Példái szerint az Egyesült Királyságban a városi stresszbetegségek következtében 14 millió munkanap esik ki a termelésből évente, és az ezzel kapcsolatos szociális költségek csak abban az országban 15 Mrd €/év főösszegre rúgnak. Az ottani megfigyelések szerint a zöld környezetben élőknél a kórházban eltöltött napok száma évente 10%-al kevesebb, az ilyen környezetben élő tanulóknál pedig 10%-al magasabb a koncentrálási képesség. Az ingatlanok értékében a nyugat-európai kutatók a városi zöldfejlesztések hatására, helyszíntől függően 4-233 %-os növekedést tapasztaltak, és az adott település befektetésvonzási képességének javulását mutatták ki.
Energiamegtakarítás terén csak fásítással 10-40% energiaköltség spórolható meg az épületeknél, és itt a zöldtetők és zöldfalak pozitív épületenergetikai tulajdonságairól még nem beszéltünk. A városüzemeltetés és városklíma területén a záporvíztárolás és az öntözésben történő felhasználás, valamint a párologtató zöldfelületek jelentenek víz-, víztisztítás és energiamegtakarítási tételeket. Mindezek mellett a zöldfelületek létesítése a város- és ingatlanmarketing legolcsóbb módját jelenti.
Miskolc szándéknyilatkozatával azt vállalta, hogy a fejlesztési projektjeit átfuttatja a Green City akkreditációs szűrőn. Ehhez Somorjai-Tamássy szerint kisebb-nagyobb „kristályosodási pontokat”, közterületi mintaprojekteket kell keresni, ahol már a tervezés kezdetétől jelen van az a speciális szempontrendszer, melyet szerte az országban most tesztelnek.
A Green City blokk előadásai között helyet kapott az S-tér Kft, a Főkert és a Zöldebb Városokért Nonprofit Kft közös vállalkozásának, az első green city akkreditált öko-játszótérnek a bemutatása is. A Green Sweden kezdeményezés keretében magyarországi svéd nagyvállalatok anyagi segítségével megvalósult játszótér a Margitsziget északi oldalán valósult meg, a Margitsziget Stratégiai Terve által kijelölt helyszínen. A játszótér tervezését hallgatói ötletpályázat előzte meg, melyek közül több ötletet (például a lábbal taposható vízpumpás vízjátékot) kiviteli szinten kidolgoztak és meg is valósítottak a tervezők. A környezeti nevelést célzó játszótér minden eleme a Green City elvekre épült, és elsőként kapta meg a magyar fejlesztési projektek közül a GC akkreditációt.
Kutakodás az élhető települési táj nyomában
Természetesen a városi zöldfelületek városgazdaságra, városklímára, városökológiára gyakorolt hatásai a hazai környezetben másképpen is festhetnek, mint az Nyugat-Európában kimutatható. Hogy bebizonyosodjon, hatással vannak rá, és ez a hatás nem elhanyagolható, ezért idehaza is mérni, kutatni, elemezni kell. Ez a hazai településeink és egyetemeink régi adóssága, éppen ezért fontos a BCE Tájépítészeti Karán a TÁMOP keretében elindított Élhető Települési Táj kutatóműhely felállítása és az erre épülő doktori kutatási programok lefolytatása. A kutatóműhely jelenleg a Központi Régiót és azokon belül a Keleti és Nyugati Kaputérséget vizsgálja behatóbban. A miskolci tanácskozás ezekből a folyamatban lévő kutatásokból is felvillantott egy csokorral.
Takács Dániel doktorandusz a városi szabadterek és az ingatlanérték kapcsolatát kutatja. Előadásában felvillantott számos olyan hazai ingatlanfejlesztést, ahol a projekt marketing kommunikácójában felbukkan a zöldfelületek hívószava (pl: Park, Kert, Liget, Garden, Greens) és megvizsgálta ezek igazságtartalmát. Kutatásának előképei spanyol, holland és észak-amerikai kutatások. Egy 2002-es spanyol kutatásban, amely a városi zöldfelületek értékének meghatározásáról szólt, azt mutatták ki, hogy a lakások értéke függ a zöldfelületektől való távolságtól. Ez 2002-es árszinten, a távolság függvényében, 100 méterenként 328 400 pesetával (1800 €–val) csökkenti egy átlagos lakás értékét. Hollandiában egy 2000-ben publikált kutatás, amely a szabadterek és elemeik értékének meghatározásáról illetve azok ingatlanokra gyakorolt hatásairól szólt, arról számolt be, hogy a tóhoz való közelség 7-8%-al, a vízfelület közvetlen látványa 10%-al, vízfelület és kert látványa 28%-al emelte az adott ingatlan értékét, míg az utcazaj 5%-al, a magas épület látványa pedig 7%-al csökkentette azt. Az USA-ban 2006-ban publikált kutatás ugyanezen témakörben az ingatlanok értékének növekedéséről számolt be a multifunkciós parkok közelében.
Magyarországon a fentiekhez fogható átfogó kutatás eddig még nem történt. Takács Dániel a Budapest területén olyan mintaterületeket vett most vizsgálat alá, mint a Kerekerdő Park, a Lágymányosi Info Park, a Millenáris Park, a Római Kert és a Corvin-Szigony Projekt. Ezen vizsgálatok eredményétől egy olyan értékelési és javaslati rendszer kikristályosodást várja, melynek önkormányzati, fejlesztői és közterületfejlesztési-hozzájárulási modulja jöhet létre, ez a metodika pedig más városoknál is alkalmazhatóvá válik.
Jombach Sándor a települések zöldfelület-intenzitás változását kutatja korszerű távérzékelési és térinformatikai módszerekkel. Az első ilyen kutatást 2006-ban, a politikai érdektelenség miatt elhalt PRO VERDE (Budapest zöldfelületi rendszerének fejlesztési koncepciója és programja) alátámasztására készítette Gábor Péter és Ongjerth Richárd közreműködésével. Ekkor készült el (először a hazai területi kutatástörténetben) a budapesti agglomeráció egészén – egy 1990-es és 2005-ös LANDSAT infrafelvétel-sorozat eredményeként akár települési, településrészi, kerületi szinteken külön is kimutatható – eredmény arról, hogy abban a 15 évben mi történt a zöldfelületi intenzitással. Ezzel pedig gyakorlatilag megteremtették a korszerű zöldfelületi monitoring alapjait, kimutathatóvá tették a zöldfelületi változásokat. A kutatásokhoz az infra űrfelvételek pixelei mögött található rögzített információkat, az ún. NDVI indexet1 használták fel, amelyből elemezhető térinformatikai adatbázist lehet előállítani, s ezt Jombach Sándor ZFI, azaz Zöldfelület Intenzitás térképnek nevezte el. Két ilyen – eltérő időszakból származó – térképi állomány összehasonlításával a változás is kimutatható. Jombach az elmúlt években a módszer tökéletesítésén fáradozott, és terepi mintaterületi ellenőrzéseket végzett, amely során megállapította, hogy a módszer segítségével átlagosan 2,6%-os hibával lehet mérni egyes területek zöldfelületi intenzitását, a szántóterületek kivételével2.
A terepi munka talán legérdekesebb tapasztalata egy budapesti futballpálya zöldfelületi intenzitása drasztikus változásának kimutatása volt. 1990-ben az űrfelvételeken ezen a területen ugyanúgy focipálya volt, mint 2010-ben. Az ZFI változástérkép azonban a kezdeti 80-90% intenzitás helyett 0%-ot jelzett. A terepi ellenőrzés azt igazolta, hogy a focipálya valóban létezik, csak a biológiai aktivitást kifejtő gyep helyett területét műfűvel burkolták. Jombach a TÁMOP program keretében most a 2010-es agglomerációs ZFI térkép előállításán, illetve a korábbi térképekkel való összehasonlító elemzésen dolgozik. Az eredmények 2012 második felére várhatóak, s remélhetőleg beépülnek majd a budapesti és agglomerációs stratégiai dokumentumokba.
Oláh András Béla doktorandusz a konferencián a városi hőszigetek kutatásairól számolt be. A hőszigetek vizsgálata szintén infravörös űrfelvételeken alapszik, melyeket az ASTER szenzor rögzít. A vizsgálatok mélységét limitálja a felvételek 90 m-es felbontása, amelyek kisebb épületeknél már nem teszik lehetővé a pontos meghatározást. Ennek némiképpen ellentmond, hogy Budapest esetében egy 2002 május 4-i űrfelvétel-sorozat elemzésével a 19 oC-os hőmérsékleti metszeten élesen kirajzolódnak például a Duna hídja is, mint nagyobb hőmérsékletű pontok. Oláh vizsgálataival kimutatta, hogy a legjelentősebb (-10 oC feletti) mérséklő hatást a vízfelületek adják a városban, a zöldfelületek hősziget mérséklő hatása pedig -5-6 oC között mozog. Ezzel szemben a burkolatok (anyaguktól és vízáteresztő képességüktől függően) a hőszigetjelenséget jelentősen erősítik (+10 oC feletti is lehet a hatás). A hőszigetek szempontjából a legrosszabb tulajdonsággal az üveg és fém burkolatú épületek rendelkeznek, amelyek télen gyakorlatilag fagymentesek, ez pedig ráirányítja a figyelmet az óriási energiapazarlásra.
Érdekes mellékszála a kutatásnak a beépítési módok szerinti osztályozás. Oláh azt állítja, hogy a beépítési módok közül a zártsorú beépítés emeli szignifikánsan a hőszigetjelenséget és ez kisebb építménymagasságnál is ugyanúgy jelentkezik. Oláh felhívta a figyelmet a nagy alapterületű közösségi és szolgáltató épületkomplexumok negatív hősziget hatásaira, amelyek az utóbbi évtizedben átvették az ipari épületektől a „város legforróbb pontjai” – nem éppen kitüntető – címét. A kutatási eredményeket jól mutatja a Budapestre megszerkesztett 3D vizualizáció, amely a hőmérsékleti értékekhez színeket és magassági értékeket rendelt. Az így kirajzolt „pokoli táj” jelzi: a városban van mit tenni a hőszigetjelenségek letörése érdekében. Az előadó kitért azokra az építészeti és tájépítészeti eszközökre is amelyekkel a hőszigetek mérsékelhetők. Ilyenek az USA-ban és a Mediterráneumban alkalmazott fehér tetők, árnyékoló berendezések, zöldtetők, zöldfelületek létesítése. Oláh figyelmeztett arra, hogy a zöldfelületek hőszigetmérséklő hatása 100 méteren belüli, ezért a probléma nem oldható meg máshol, azaz a település valamely más részén történő növényzet visszapótlás, biológiai aktivitásérték növelés nem segít az egy adott területen történő növényzet csökkenésen.
Rezümé
Habár a konferencia a zöldebb város ideája, a zöldfelületi kutatások szükségessége és eredményei körül forgott, kézzel fogható eredményekről, megvalósult és tervezés alatt álló tájépítészeti alkotásokról is sok szó esett. Wallner Krisztina, aki immár hetedik éve tevékenykedik a „balatonfüredi csoda” létrehozásán, a balatonfüredi kiserdő most nyáron megvalósult rehabilitációját ismertette színes előadásában. Bemutatkoztak egy-egy projekttel a miskolci tájépítészek is. Dobos Sára a Miskolc-Lillafüred függőkertek rekonstrukciójáról, Szűcs Gábor pedig a Szögligeti erdei iskola kialakításának nem mindennapi stációiról adott elő. Andaházy László bemutatta, hogy egy peremkerületi buszmegállóból hogyan alakítható remek és következetes munkával izgalmas új kertvárosi főtér, közösségi tér, Gábor Péter pedig az Országbíró Lakótelep zöldfelületi rehabilitáció közösségi tervezéssel elért, mintaértékű eredményeiről számolt be.
Csak remélni lehet, hogy Miskolc ezekből a gondolatokból, kutatási módszerekből, esettanulmányokból meríteni tud, és elindul egy zöldebb, élhetőbb város kialakításának irányába. Mindenesetre valami elkezdődni látszik: a napokban jelent meg a hír, hogy „Tervezzük meg Miskolc Főterét! Együtt. Közösen. Helyben.” Azaz a város megindult abba az irányba, hogy egy részvételi tervezési folyamat eredményeként alkossa meg a miskolci főtér tervezési programját. Sok sikert nekik!
Bardóczi Sándor
1 Ez a módszer azon alapszik, hogy a zöld növényzet lombja visszaveri a zöld fényt és lenyeli a vöröset, azonban a levél mélyebb rétegeiben található szivacsos sejtek a közeli infravörös sugárzást is visszaverik. Ezáltal a vörös és közeli infravörös tartomány vizsgálatával kimutathatóvá válik a növényzet biológiai aktivitása, vitalitása.
2 A szántók olyan speciális helyzetű felszínek, ahol éven belül is rendkívül gyorsan változik a zöldfelületi intenzitás, gondoljunk csak az aratás előtti és utáni állapotra.
