Lokálpatrióta kisnemesek szövetkezetétől az atomenergiáig - Erzsébet szálló, Paks

Paks nevét hallva mostanában - a fukusimai atomerőmű katasztrofája után - bizonyára nem egy festői fekvésű, Duna-parti kisváros jut az emberek többségének eszébe. Paks azonban tényleg egy festői kisváros, ami felfedezésre vár. Ennek kiindulópontja lehet az Erzsébet-szálló rehabilitációja és bővítése, ami idővel a környező tér és utcák, valamint a Duna-parton húzódó sétány revitalizációját is maga után vonja. Kern Andrea és Klenk Csaba tervezőkkel Mizsei Anett volt az épületbejáráson.

Szent István téren álló épületegyüttes három, pontosabban inkább négy, funkciójában és megjelenésében elkülönülő, ám egymáshoz mégis szervesen kapcsolódó egységből áll, amelyek ennek ellenére – vagy épp ezért – a kisvárosi szövetbe jól illeszkedő, idegenforgalmi, vendéglátóipari komplexumot alkotnak. Érkezéskor a Dózsa György utca felől a látványt az „Erzsébet Nagy Szálloda" klasszicista homlokzata határozza meg. Érdekessége, hogy – ellentétben a számos magyar városban fellelhető kastélyszállókkal – ez eredetileg is fogadónak épült, valamikor az 1840-es évek elején. Paksi kisnemesek szövetkezéséből, jövedelmük összeadásából született a fogadó, amelyben azóta textiláruház, kaszinó, étterem és városi képtár is üzemelt, tervezője ismeretlen. Akkoriban a főutca házai közé ékelődött be, ezeket azonban elbontották mellőle, így egyik oldalsó és teljes hátsó frontja kiszabadult, idővel pedig közpark létesült körülötte. Ezt a kialakult állapotot a továbbtervezés során adottságként fogadták el, és a bővítés nem a főutca, hanem a Duna felőli oldalon valósult meg.

A felújítás során a műemlék épületet ki kellett szabadítani a 20. században rárakódott átalakításokból úgy, hogy a még újabb - 21. századi - igényeknek is megfelelhessen. A homlokzat helyreállítása során az egykor nyitott kocsibejárót beüvegezték, a funkció megkívánta, hogy ez az átrium-szerű átjáró a beltér részévé váljon, a földszinti tárgyalók és konferenciatermek, valamint az étterem elegáns előszobájává. Ez egyben az épület akadálymentesítésének is szükséges következménye, hiszen így a földszinti folyosó egy szintben halad végig a házon. A tárgyalók mind megjelenésükben (tömör tölgyfa padló, kárpitok és tömör-fa bútorok), mind a rendelkezésre álló technológia (vetítő, monitor, világítás, hangosítás) tekintetében kielégítik az ide érkezők igényeit. Az étterem nagyobb rendezvények lebonyolítására is alkalmas, a látványt itt is a minőségi anyagok (kő pult, kétféle kőburkolat, súlyos fa bútorok) uralják.

Ugyanez elmondható az emeleti lakosztályokról, és legfőképpen az ott helyreállított Erzsébet királyné bálteremről, melyben egykor maga Deák Ferenc is megfordult jó párszor. A többfunkciós tér berendezéstől függően előadások, kisebb koncertek, kiállítások, bálok és egyéb rendezvények céljára is kiválóan alkalmas, a vendégek kiszolgálását a konyhához csatlakozó étellift szolgálja. A szálló mögötti tér kertként való megőrzése érdekében a gépkocsik elhelyezését térszint alatt oldották meg. A szálló régi épületét részben – utólagosan - alápincézve üzemi területek, a parkolóhoz való csatlakozás, valamint egy borospince létesült. Az állandóan vizesedő pince szigetelését egy innovatív új - eredetileg orosz, de később Lengyelországban továbbfejlesztett - találmány, az Eurokalmatron anyag oldja meg, amiről a tervezők igen pozitívan nyilatkoztak.

A hátsó kert felől megépült új szárny egyszerű, fehér tömege finom folytatásként sorolódik a klasszicista fogadóhoz. Keskeny fa átkötéssel érintkeznek, de azt is csak az emelet szintjén, a földszinten átjáró választja el a két egységet, ezzel a főépületben látott kapubejáróhoz hasonló módon megszakítva az épület folyamatosságát, egyben belátást engedve az együttes belső kertjére is. A zárt, tömbszerű, nem tökéletesen szabályos formájú új szárny kétemeletes, magasságában és színében hűen igazodik a meglévő épülethez. A kert felé néznek a nagy üvegfelületekkel megnyitott szokatlanul tágas közösségi terek, amelyekből a szálló egyszerűbb szobái nyílnak. (A reprezentatív, elegáns lakosztályok a főépületben kaptak helyet.)

Ezen épület földszinti hallja köti össze a szálló és a fürdő együttesét, ami napközben nyitva tart a kizárólag fürdőzni vágyók részére is. Egy úszómedence a csatlakozó pihenőtérrel, többféle szauna, gőz, hideg merülő medence és melegvizes pezsgőfürdő kapott itt helyet. A belső üvegmozaik burkolatok, áttetsző, rétegelt üveggel zárt nyílások egyszerre kreatívak, játékosak és tetszetősek. Az épület formája egy keleti szerájt idéz, kívülről kővel burkolt homogén, teljesen zárt felülete egyszerre időtlen, titokzatos és szoborszerű. Kíváncsiságot ébreszt, felfedezésre csábít. Egyedül a medencetér nyílik meg a belső kert felé, a víz színéig leérő nagy üvegfelületekkel, melyek nyáron az üde kertet, télen pedig a havas tájat hozzák közelebb.

Az eddigiektől teljesen elválasztott utolsó egység, a szállótól független, kávéházként üzemelő zöldes színű, vakolt oldalszárny eredetijét elbontották. Sokaknak nélküle tetszett az épület, amely ily módon minden oldaláról kiszabadult, végül azonban az egykorival megegyező kubatúrájú, de teljesen új hozzáépítésként valósult meg, ezzel visszahozva az egykori beépítés jellegét, egyben megakadályozva, hogy a szálló elkülönüljön, kivonja magát a kisváros életéből.

Az első ránézésre hangsúlyosan elváló egységek a szigorú szerkesztésnek és gondos anyagválasztásnak köszönhetően állnak össze, támogatják egymást. Szép szimbolika is rejlik ebben: a tervezésben három építésziroda vett részt és működött együtt. A Fejérdy és Bartók Építészeti Kft. generáltervezőként és az új szállodai szárny tervezőjeként; a klasszicista fogadóépület rehabilitációját a Kern és Klenk Építészeti Bt. jegyzi, míg a Földes és Társai Építésziroda Kft. a kávéház megalkotója. Az így összeadott értékekből születő épületrészek méretükből és sokféleségükből adódóan nem nehezednek rá a környezetükre, hanem a kisvárosi léptéknek megfelelően alakítják azt. Az újraéledő lokálpatriotizmus remélhetőleg nem engedi meg, hogy Paks fejlődése megálljon a közelben fekvő képtár és a most ismertetett szálló megépülésével. Független szakértők helytörténeti kutatásokba fogtak, és távlati tervként már szóba került a szomszédos Deák-házak felújítása és a Városi Múzeum kibővítése is.

Mizsei Anett