Lovasterápiás központ a Vekeri-tónál – Tőtős Krisztina diplomaterve
Tőtős Kriszta diplomatervében a Debrecentől délre található Vekeri-tóban található szigetre tervezett lovasterápiás központot. Az épület kialakításával célja a környezethez való illeszkedés és a funkcióból következő nyugodt környezet megteremtése volt.
Az 1960-as években a városlakók kikapcsolódására egy új szabadidősközpontot hoztak létre Debrecen közelében. A választott tervezési helyszín, amely csupán 12 km-re található Debrecen városától, egy könnyen megközelíthető területen helyezkedik el, egy erdős övezetben, amely több irányból és változatos módon érhető el. Debrecen irányába helyezkedik el az első, viszonylag kisebb parkoló, a második, valamivel nagyobb parkoló Hosszúpályi irányába. Mivel a tervezett épület a tó szívében helyezkedik el, ezért gépjárművel való megközelítése nehezebb módon valósítható meg vagy egyáltalán nem valósítható meg, főleg annak köszönhetően, hogy szándékosan nincsenek a szigetre autóutak kialakítva.
A szigetet egy kitaposott földút veszi körül. Két híd által közelíthető meg: egy gyalogos híd és egy nagyobb, esetlegesen személygépkocsit vagy szekeret elbíró híd segítségével. Az épület emiatt a már létező, kitaposott, földutakon közelíthető meg az ideérkezők számára, valamint az általam kijelölt területen belül sincsenek leburkolt utak a funkcióból adódóan. A természeti környezetből kifolyólag fontos szempont volt a tervezés során egy olyan épület létrehozása, amely belesimul a környezetbe, nem kihívó, amely a természet anyagát magában hordozza. Fontos szempont volt emiatt egy alacsony épület létrehozása, amely nem tűnik ki a környezetből, nem hivalkodó, nem toronymagas és a már meglévő környezetet nem teszi tönkre a jelenléte által. A választott funkcióból adódóan fontos szempont volt egy olyan helyszín megtalálása, amely könnyen megközelíthető, ugyanakkor a központ által igényelt csendet, nyugalmat, elszigeteltséget, magábafordulást magábanhordozza.
Mindenképp fontos szempont volt egy szabályos rendszer kialakítása, amely egy hagyományosabb, egyszerűbb formát és világot hordoz magában. A választott funkcióra jellemző a több m2-es vagy akár hektáros elkerítés, ezért fontos szerepet játszik az épületem kialakításában is. Nem egy hagyományos kerítés határolja körül a funkciót, hanem maga az épületegyüttes a határoló felület és ott ahol szükséges egy 1m-es beugratással fa kerítés lett kialakítva. Cél volt a tagolt tömegforma létrehozása ezért 3 főtömeget különíthetünk el: 1.közösségi funkciókat magába foglaló tömb 2.szállást magába foglaló tömb 3.lovardát magába foglaló tömb. A befoglaló „keretből" fennmaradó területet a kültéri foglalkoztatók tagolják: etető, étkező, lovas foglalkoztató.
A kültér felé nagy részben zár a főépület homlokzata, néhol átlátások alakulnak ki, a közösségi terek viszont a belső világra koncentrálnak elsősorban. A belső udvar esetén ezúttal nem az elzárt kis magán udvarokra, bevilágítókra kell gondolni, hanem a tömegek által létrehozott belső miliőre, amelyre összpontosulnak a terápiásszobák, szállások és ahol maga a lovasközponthoz tartozó lovastér kapott helyet.
A belső terek közlekedőkön keresztül megközelíthetőek, valamint a terápiás szobák szükség esetén akár egybenyithatóak, egy új teret létrehozva. A befordulásnak és tagoltságnak köszönhetően az adott funkciókat magába foglaló tömbök könnyedén megtalálhatóak, így a megközelítésük is céltudatosan mehet végbe.
A központba csak a főépületen keresztül lehet megérkezni. A főépületen belül találhatóak a kis- és nagycsoportos terápiás foglalkoztatók, a pszichológiai kabinet, a fizikoterápiás kabinet, a konyha, raktár, étkező/igazgatási pont, iroda, öltöző és mosdók. A konyha nem állandó jelleggel üzemel, hanem a gyerekek ételét előmelegítő helyiségeként szolgál. A főépülettel szemben található a szállásépület, amely két részre van osztva egy előtér által. A kisebb részben az állandóan a központban tartózkodó gondozók lakhatnak, akik az állatokra vigyáznak. A nagyobbik oldalon a gyerekek galériás hálótere található. Ezt a szállást a több napon át a központban terápiás kezeléseket végző és foglalkoztatásokon résztvevő gyermekek vehetik igénybe. Az elkerített terület jobb alsó sarkában pedig maga az istálló található, egy elsősegélynyújtó és egy lovaskellékraktár.
Ahogyan az elején már említettem, a természeti környezet miatt fontos szempont volt a tervezés során a könnyedség, a természetesség, ezért nemcsak a homlokzatburkolat, hanem maga a tartószerkezet is fából készült. A tető fémlemezfedést kapott és a korszerű megoldásoknak köszönhetően rejtettereszes megoldás lett kialakítva. A burkolat lefordul a homlokzatra is egy 50 cm sávban egészen a nyílászáró szemöldökmagasságáig. A tartószerkezet közé szálas hőszigetelés lett elhelyezve, valamint a szállás és főépület esetében mind kint és mind bent is megtalálható, míg az istállóban csak a belső oldalon lett elhelyezve hőszigetelés. A nyílászáró szintén fábol lettek kialakítva, nagyságuk az istállóajtóra reflektálva.
A belső és a külső is az egyszerűségre és a letisztultságra törekszik. A fa anyaga nemcsak a kültérben dominál erőteljesen, hanem megtalálható a beltéri padlóburkolatokon, bútorok által és nyílászárók esetében is. A főépületben a zárt tereket elhatároló nyílászárók oldalvilágítóval lettek ellátva.
A tervezett bútorok mind kültérben, mind beltérben fakkos kialakításúak, amelyek között vannak nyitható és nem nyitható részek. Ennek a kialakításnak köszönhetően a nem használatos tárgyak könnyedén elpakolhatóak, így a tér rugalmasan használható. Mivel a kiscsoportos foglalkoztatókban a teljes falfelületet eltakarják a bútorok ezért a nyílások is a bútor részét képezik.
Tőtős Krisztina
