Design/Formatervezés

Love Blue Tokió 2.

2010.11.04. 14:26

Reggel érkezik a hír - a TDW helyszín egész nap zárva lesz a vihar miatt. Ömlik az eső. Szerencsére a rivális rendezvény, a Design Tide nincs tőlem messze - odáig a metrók és aluljárók rendszerén keresztül, a vihar ellenére, szinte “száraz lábbal” el tudok jutni otthonról. Várhelyi Judit design naplójának második része.

2. NAP
október 30. szombat
Reggel érkezik a hír - a TDW helyszín egész nap zárva lesz a vihar miatt. Ömlik az eső. Szerencsére a rivális rendezvény, a Design Tide nincs tőlem messze - odáig a metrók és aluljárók rendszerén keresztül, a vihar ellenére, szinte “száraz lábbal” el tudok jutni otthonról.

 

 

 

A Design Tide két nagy termet tölt meg a Midtown alsó szintjén. Zsúfolt tér, vékony, fehér fémtartókkal folyosókra osztva. Főként fiatal tervezők állítanak ki, elsősorban olyan ötleteket, amelyek még gyártót keresnek. Találok néhány innovatív, kisebb tárgyat, amit szívesen megvennék majd - például egy úszó műanyag virágtartót, ahol a virág szára, a váza alján kibújva, közvetlenül a vízbe ér.

A bútorok között azonban sok az utánérzés. Egy-egy tárgyon látszik, hogy a tervezője az újrahasznosítás és a fenntartható fejlődés szempontjait is figyelembe vette, de általánosságban úgy érzem, mintha kisebb hangsúly lenne ezen a szemponton, mint ahogy egy hasonló profilú, európai kiállításon lenne.

 

 

 

A két munkáról, ami megállítja a tekintetet, kiderül, hogy profi termékek, kiérleltek, minden részletükben megoldottak. Nem csoda, hogy kiemelkednek a tömegből, mert egészen más minőséget képviselnek, mint a szomszédaik. Mindkét dizájn nagy múltú japán gyártócég és fiatal tervező együttműködéséből származik. Az első a Kutani porcelánhoz tartozó, 1879-ben alapított Kamide Choemon-gama műhely és Jaime Hayón spanyol tervezőművész közös munkája, amit itt, ezen a kiállításon mutatnak be először. A tálkák, dobozok, szószos edények és sake kiöntők a Kutani porcelánra jellemző, kék-vörös-fehér színeit viselik, de már a tervezőre jellemző, humoros, rajzos mintákkal. A formák pedig érzékeny, modern átiratai a hagyományos kerámia-típusoknak.

 

 
 

 

A második asztalnál, ahol hosszabban megállok, egész tömeg gyűlt össze, akik tapsikolva kapcsolgatják a madár-, tojás-, emberfej- és kígyóalakú papírlámpákat. A Suzumo Chochin gyár hagyományos papírlámpákat gyárt és ez a modern sorozat tulajdonképpen a véletlen szülötte. Egy ünnepségre rendeltek tőlük néhány egyedi alakú lámpát, amik aztán olyan nagy sikert arattak, hogy  a gyár felkérte a dizájnert, Mic*Itaya-t, tervezzen nekik egy egész lámpacsaládot. A formai újítás mellett a lámpák szerkezete is újszerű, hiszen eddig senki nem készített mozgásérzékelővel ellátott papírlámpákat. A szokásos körte helyett pedig LED lámpácskák biztosítják a fényt, így nem kell félni attól, hogy a papírlámpa egy idő után túlmelegszik. Az egyik lámpatest a tervező fején, kalap alakjában volt látható, újabb távlatokat nyitva a papírlámpatervezők előtt...

Este finn parti a Roppongi Hills tornyának tetején. Helsinki tavaly megnyerte a World Design Capital (a Formatervezés Világfővárosa) pályázatot és annak ellenére, hogy csak 2012-ben viselheti majd ezt a címet, de az éves rendezvénysorozatot már javában hirdeti.  (A pályázatot a formatervezés világszervezete, az Icsid - Ipari Formatervező Társaságok Nemzetközi Tanácsa - hirdeti meg minden második évben.) A helyszín és az időzítés kitűnő - a tájfun tisztára söpörte az eget, ameddig a szem ellát, fehéren és vörösen pislognak a végtelen város esti fényei. A kivetítőn Helsinki képei, a színpadon a Zebra & Snake duo, afféle sarkvidéki Kispál és a Borz, melankólikus, alternatív szinti-popzenét nyomnak, a parketten táncoló, szőke finnek. A zene később átcsalogatja a szomszédos Halloween-parti közönségét is. Távozóban szembetalálom magam néhány tucat kosztümös, bebocsájtásra váró figurával - hiába, a Halloween mára már tősgyőkeres japán ünnep lett, és a parti még csak most indul el igazán!

 

 
 

 

3. NAP
október 31. vasárnap
A Hirameki, Design x Finland  címet viselő finn kiállítás a dizájnhét része, de nem férne el a rendezvény sátraiban, így, szerencséjére, egy szárazabb helyszínen van, a Park Hyatt hotel mellett, a Living Design Center OZONE épületében. Az épület neve a japán marketing tipikus példája - nagyon szuggesztív de teljesen értelmetlen. Jelen esetben állítólag azt jelenti , hogy a lakberendezés (= a dizájntárgyak jelenléte az otthonban) az olyan létszükséglet, mint az oxigén (= ózon). Ha nem mondják, sohasem találom ki, de egy finn dizájnkiállításhoz végül is teljesen illik. Egyébként az épület három emeletét a Conran shop foglalja el, ami már magában is biztosítja, hogy jönnek az dizájn iránt érdeklődő emberek.

A kiállítás szakmai gazdája az Aalto egyetem és a Design Forum, a finn dizájnközpont, de a megvalósítás széleskörű összefogás eredménye, amiben részt vesz a nagykövetség, a kulturális tárca, a turizmusért felelős szervezet és a finn légitársaság is. Irigykedve nézem, hogy egy nálunk kisebb lélekszámú ország mennyit áldoz dizájn-kultúrájának népszerűsítésére Japánban és  hogy ez milyen széles körű összefogással valósul meg.

 

 

 

Kettőre időzítem az érkezésemet, amikor a program szerint Ilkka Suppanen és Harri Koskinen kurátorok tárlatvezetést tartanak. Arról beszélnek, hogy a dizájn a finnek számára a mindennapi élet része, az Arabia vagy az Iittala étkészleteket nem csak az ünnepnapokon veszik elő. A kiállítás 64 studió és gyár munkáját mutatja be - szinte kivétel nélkül a lakberendezés területéről. A kiállítótér öt, különböző térből áll, így az installáció tervezése különleges kihívás volt. Végül egyszerű posztamenseket terveztek és a terek összetartozását óriási, fehér ballonokkal jelezték. Ezzel a megoldással sikerült jelentősen csökkenteni a szállítási súlyt is.

Több tervező dolgozik együtt japán cégekkel - ezeknek a munkáknak a válogatásnál elsőbbséget biztosítottak, hiszen érdemes azokat promótálni, akik már valamilyen kapcsolattal rendelkeznek. Ilyen például Tauno Tarna “Pro Arte” konyha kollekciója, amit moriokai kézművesekkel együtt hozott létre, Matt Löngren konyhai kései a Shizu Hamano cég számára és Johanna Gullichsen lakástextiljei.

 

 

 

Vége a tárlatvezetésnek, rákérdezek a kiállítás nevére: a hirameki szó egy Helsinkiben élő, japán tervező javaslata volt. A szó asszociációs köréhez tartozik a tűz, a pattogó szikrák, a lángok színe és lobogása, ami így a finn lakberendezés “meleg modernizmusára” utal.

A Hirameki kiállítás egyik célja, hogy a mai tervezők munkáját bemutassa a japán közönségnek - és ez egyben a legnagyobb érdeme is, mert egyetlen nagy név, történelmi utalás nélkül jellegzetesen finn és igen színvonalas anyagot mutat be.
A finn és a japán formatervezés közös vonása a természet megidézése, a formai egyszerűség, a kézműves hagyományokra visszavezethető, gondos részletképzés, és a természetes anyagok használata. A két ország tervezői kölcsönösen hatottak egymásra az elmúlt 100 évben és a japán nagyközönség körében is népszerű Aalto Savoy vázája vagy a Marimekko Unikko-mintás vászontáskája. „A finnek európa japánjai” szokták néha dizájner-körökben mondogatni és talán nem is annyira alaptalanul.