Luxus csatahajó Bécs belvárosában

Akár egy korabeli csatahajó, úgy emelkedik ki kajütablakaival, barna, fémes jellegű külsejével a klasszikus belváros szövetéből a bécsi Topazz butikhotel. A BWM Architekten tervezte zord külső azonban befogadó és meleg belsőt takar, ahol a vendég egyszerre léphet ki és maradhat benn a város nyüzsgésében. Bán Dávid írása.

Számos építészeti-, design-, fenntarthatósági-, városi- és szállodai szakmai díjat halmozott fel a Bécs belvárosában álló, igencsak karakteres Hotel Topazz. Ezekben rendre kiemelték a szálloda építészeti koncepciójának, formai- és innovatív tervezésének végiggondoltságát, tudatosságát. Kétségtelen, hogy a BWM Architekten Michael Manzenreiter belsőépítésszel közösen tervezett luxus butik hotel erőteljesen, egyesek szerint túlságosan is dominálja a Stephansplatz közelében meghúzódó belvárosi utcácskát, belső terében mégis visszafogott, intim elegancia uralkodik.

Az osztrák főváros egyik legkisebb telkén vágtak bele a fenntartható luxushotel építésébe, amely végül a város egyik első teljesen zöld szállodaépülete lett. A 32 szobát és tetőtéri lakosztályt magába foglaló, nem túl nagy alapterületű, kilencemeletes saroképület lekerekített oldala és kajütszerű ablakai, barna mozaikborítású homlokzata erőteljesen kiemelkedik, már-már durván kiugrik környezetének főleg 19. század végi tömegéből. A szálloda a luxust belsőségesebb módon értelmezi, nem a csillogással, fényűzéssel kíván előrukkolni, inkább otthonos, a századforduló szalonjai által ihletett, de modern felfogású „bécsi típusú” szobákkal csalogatja ide a vendégeket.

A kerek ablakokkal a tervezők az épületnek egyfajta könnyedséget, súlytalanságot kívántak adni. A szokatlan külső mellett, az egyedien tervezett szobákban kifejezetten jól működnek a hatalmas, ovális ablakok. Az ablakpárkányokba beépített puha párnák hangulatos és kényelmes kanapéként szolgálnak, az azokban elterülő, megpihenő szállóvendég pedig kiemelkedik a városból, rálát a nyüzsgő utcácskákra, mégis egyfajta kellemes komfortérzés kerítheti hatalmába, megpihenhet a szoba biztonságában.

Az összesen 153 nm alapterületű telken az építészeknek egy olyan rendszert kellett létrehozni, ahol a bent tartózkodókat ne a szűk, beszorítottság, tömörség érzete vegye hatalmába. Ezt a külső és belső terek dinamikus párbeszédével kívánták feloldani, amely belülről egy nagyfokú nyitottságot teremt, kívülről pedig, a szokatlan formák segítségével, mégis intimitást tud adni az épületek, a benne levő szállóvendégeknek. Az üvegfelületek napközben pedig a szomszédos házak klasszikus homlokzatait, vagy az ég kékjét tükrözik vissza.

A szobák egyedi tervezését, a lámpákat, bútorokat és textileket a 20. század elejének építészeti, művészeti mozgalma, a Wiener Werkstätte ihlette, a nagyterű fürdőszobában pedig az 1930-as évek magas szintű eleganciája köszön vissza nemes anyagaival, a krómmal, a nikkellel, a márvánnyal és a porcelánnal. A belső teret tervező Michael Manzenreiter szintén sokat merített a szálloda kerek formákkal operáló külsejéből, ami leginkább egy drágakövekkel tarkított ezüstvázára emlékeztette.

Az épület anyaghasználatában jól végiggondoltan igyekszik a fenntarthatóságra, az energiahatékonyságra törekedni, így a homlokzat burkolata, tükröződő barna mozaikfelülete visszaveri a meleget, a napsugarakat, ugyanakkor a nagy ablakok pedig kellemes benapozást biztosítanak az épületnek.

Bán Dávid