Ma & holnap – cikksorozat a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvényről, II. rész – az állami szerepvállalás

Cikksorozatunk az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, valamint a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény összehasonlító vizsgálatával és értelmezésével foglalkozik. Az eheti részben az állami szerepkörök változásait tekintjük át.

A magyar építészeti szabályozás történetének két fontos, egymást követő mérföldköve a jelenleg még hatályos, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban Étv.), valamint az ezt felváltó, a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (a továbbiakban Építészeti törvény). Mindkét szabályrendszer alapvetően befolyásolja a magyar építészeti kultúra fejlődését, az épített környezet védelmét és alakítását, a települések tervezését és fejlődését, valamint a hatósági eljárásokat, az ügyintézés menetét. A két törvény témakörök szerinti összehasonlítása, az eltérések bemutatása lehetőséget nyújt arra, hogy tájékozódjunk az idén hatályba lépő új szabályokról és felkészüljünk az ezekből fakadó változásokra.

Az alapelvek és célkitűzések változásának ismertetése után több részletben áttekintjük az építészeti és építési tevékenységet érintő, eltérő, de egymást kiegészítő szerepköröket. Ebben a cikkben az állam szerepvállalásának változása áll vizsgálatunk fókuszában.

Az állam szerepe és feladatai az Étv. szerint

A ma is hatályos, többször módosított Étv. a fizikai környezet alakításának és védelmének főleg technikai kereteit állapítja meg, kiemelve az építési tevékenységek szabályozását, az építészeti örökség védelmét, valamint az épített környezet minőségének biztosítását. Az állam ebben a kontextusban elsősorban az építésügy területén lát el feladatokat. Főként, mint szabályozó szerepel, amely előírja és ellenőrzi az építési normákat és szabályokat, biztosítva ezzel az épített örökség megóvását és a környezeti értékek védelmét. Ugyanakkor az Étv. egy „villanás erejéig" az Általános rendelkezésekben a környezet alakításának és védelmének hatályát kiterjeszti az "épített környezet emberhez méltó és esztétikus kialakítására" is, ami a jogalkotó elkötelezettségét jelzi a nem csak szabályokkal irányított, de az értékteremtő és minőségi építészet iránt is. A törvény az állam által ellátandó főbb feladatokat a következők szerint határozza meg:

1. Az építésügy központi irányítása: Az állam felelős az építésügy központi irányításáért, beleértve a településrendezés tekintetében az arra vonatkozó országos szabályok és közérdekű követelmények megállapítását, összehangolását és ellenőrzését​​. Emellett feladata az állami főépítészi, építésügyi és építésfelügyeleti hatósági intézményrendszer működtetése is.
2. Jogszabályi keretek meghatározása: Az állam köteles gondoskodni az épített környezet rendezett alakítását és védelmét biztosító jogszabályok megállapításáról, valamint ezek folyamatos korszerűsítéséről.
3. Az állami főépítészi, építésügyi és építésfelügyeleti hatósági intézményrendszer működtetése.
4. Nemzetközi egyezmények: Az államnak feladata a nemzetközi egyezményekből adódó állami feladatok ellátása, amelyek az épített környezet alakítását és védelmét érintik​​.
5. Kutatás és fejlesztés: Az állam felelőssége továbbá az országos kutatási és műszaki fejlesztési programok kialakítása és érvényre juttatása, ami az építésügyi ágazat innovációját és fejlődését hivatott elősegíteni​​.
6. Nemzeti tervvagyon: A nemzeti vagyonról szóló törvény szerint az állam tulajdonába tartozó, nemzeti tervvagyonnak minősülő, jogszabályban meghatározott építészeti-műszaki dokumentációk folyamatos gyűjtése, megőrzése, a nemzeti tervvagyon jogszabályban meghatározottak szerinti vagyonkezelése állami feladat.
7. Rozsdaövezetek: 2020-ban egy módosítással az Étv. kiegészült a rozsdaövezeti akcióterületekre vonatkozó megállapításokkal, fókuszba emelve az újrahasznosítás és környezettudatos fejlesztés addigra már karakteresen megjelenő, korszerű gondolatát. „Kiemelten fontos közérdekű cél az egészséges lakó- és munkakörülmények javítása, a környezet- és a természetvédelem szempontjainak figyelembevétele, az infrastrukturális erőforrások optimális kihasználása, a rozsdaövezeti akcióterületek alkalmassá tétele a lakhatási feltételek biztosítására és városszövetbe integrálása, a munkahelyek megőrzése és új munkahelyek teremtése érdekében."

Ezeknek a jellemzően technikai, mégis meghatározó feladatoknak az ellátása alapvető fontosságú az épített környezet fenntartható fejlesztésének, a kulturális örökség védelmének és az építési minőség magas szintjének biztosítása szempontjából.

Az állam szerepe és feladatai az Építészeti törvény szerint

Az Étv.-nyel szemben az Építészeti törvény egy ambiciózusabb és a mai kornak jobban megfelelő szemléletet alkalmaz, amely az építészetet a társadalom fejlődésének és a nemzeti identitás erősítésének kulcsfontosságú elemeként kezeli. Az állam itt már nem csak mint szabályozó, hanem mint fejlesztő, támogató és inspiráló szereplő jelenik meg, amely aktívan részt vesz az építészeti kultúra és értékek előmozdításában. A törvény különös hangsúlyt fektet az építészeti minőségre, az innovációra és a nemzetközi együttműködésre, valamint arra, hogy az építészet hozzájáruljon az építészeten túlmutató szélesebb társadalmi célokhoz, mint például a fenntarthatósághoz, a közösségi jóléthez és az oktatáshoz.

Az Építészeti törvényben az állam feladatai már rendszerezve-osztályozva szétválnak általános, kiemelt, valamint sajátos feladatokra, a Kormány feladataira, és az ágazati miniszterek építésügyi feladataira. Ez a strukturált állami feladatellátás jól mutatja, hogy jóval bonyolultabb világot élünk 1997-hez képest úgy az állami hivatali infrastruktúra, mint az ellátandó, építészettel összefüggésben felmerülő feladatok vonatkozásában. 

Anélkül, hogy a törvényben szereplő összes feladatot a maguk teljességében ide idéznénk, összefoglalóan és megértést segítő szerzői csoportosításban azt mondhatjuk, hogy az Építészeti törvény meghatározásában az állam feladatai közé tartoznak az alábbiak:

1. Jogalkotási, igazgatási és hatósági feladatellátás biztosítása: Az állam alapvető feladata, hogy az építészet, az építésgazdaság és a műemlékvédelem területein jogalkotási, igazgatási és hatósági feladatokat lásson el. Ez magában foglalja egyebek mellett az egyenlő esélyű hozzáférés és akadálymentesség követelményének érvényesítését is​​.
2. Barnamezős területek hasznosítása: Az állam kiemelt feladata a beépítésre nem szánt területek további megóvása és a barnamezős területek hasznosításának elősegítése​​.
3. Műemlékek és helyi értékek védelme: Kiemelt állami feladat a műemlékek és a műemléki sajátos helyszínek védelme, valamint a helyi értékek, a paraszti-népi építészet és településkultúra felmérése, értékelése, megőrzése és széles körben történő megismertetése.
4. Magyar építési anyagok biztosítása: Az állam feladata a magyar építési anyagok jó minőségű és elegendő mennyiségű biztosítása, valamint az építési anyag-előállítók működésének és az építési beruházások megvalósításának elősegítése​​.
5. Nemzeti tervvagyon kezelése: Az állami feladatok közé tartozik a nemzeti vagyonról szóló törvény szerint az állam tulajdonába tartozó, nemzeti tervvagyonnak minősülő jogszabályban meghatározott építészeti-műszaki dokumentációk gyűjtése, megőrzése és vagyonkezelése​​.
6. A sajátos jogszabályok megalkotása: Az állam a műemlékek, a barnamezős területek, valamint a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel kapcsolatosan sajátos településrendezési, telekalakítási és építési előírásokat állapíthat meg, valamint az építési tevékenységgel összefüggően különös hatósági eljárási szabályokat rögzíthet.
7. Szakrendszerek működtetése: az építészettel kapcsolatosan számos olyan meghatározó, infrastrukturális jelentőségű rendszer működik például az Országos Építésügyi Nyilvántartás, az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ, vagy a Nemzeti Építésgazdasági Nyilvántartás, amelyek fenntartása az állam feladata.

Ezen nagy feladatcsoportokon túl számos olyan, a hatályos Étv.-ben egyáltalán nem, vagy csak marginálisan található állami részfeladat is megjelenik, mint például az országos tájépítész, a balatoni főtájépítész feladatainak koordinálása, vagy akár a települési zöldinfrastruktúra megőrzésének, fejlesztésének és védelmének elősegítése.

Az állami szerepvállalás evolúciója

Az Étv.-től az Építészeti törvényig terjedő időszakban az állami szerepvállalás jelentős változáson ment keresztül. Míg a jelenleg is hatályos törvény a szabályozásra, a kontrollra és a védelemre összpontosít, az idén hatályba lépő új törvény már egy szélesebb perspektívát nyit az építészeti kultúra és az épített környezet társadalmi szerepének fejlesztésére. Ez a változás jelez egy paradigmaváltást, amelyben az épített környezet nem csupán mint a szabályozás tárgya, hanem mint a társadalmi és kulturális fejlődés motorja is felismerésre kerül. Az állam ebben a folyamatban aktív szereplővé válik, amely nem csak előír, hanem ösztönöz, támogat és koordinál, felismerve, hogy az építészet fontos eszköze lehet a nemzeti jólét és identitás erősítésének.

Az Étv. és az Építészeti törvény összehasonlítása alapján egyértelműen látható, hogy az állam szerepe az épített környezet kezelésében jelentősen bővült és mélyült az elmúlt évtizedekben. Ez a fejlődés nem csak a jogi keretek változását tükrözi, hanem azt is, hogy a társadalom milyen értéket tulajdonít az építészetnek mint kulturális és társadalmi erőforrásnak. Az állami szerepvállalás bővülése a puszta szabályozástól az építészeti kultúra és értékek stratégiai fejlesztése felé elősegíti Magyarország építészeti örökségének megőrzését és a korszerű építészeti megoldások előmozdítását.