Magasabb szinten
Haba Péter írása a Light Corner (Könnyű Sarok) irodaházról. Építész: Nagy Iván, Cságoly Ferenc DLA (társtervező); Szabó Levente, Marosi Bálint, Sajtos Gábor, Várkonyi Andrea (munkatárs)
Light Corner (Könnyű Sarok) irodaház
Petrezselyem utca 2–8.
Az irodaház mint épülettípus ma már Magyarországon sem csupán hivatali helyiségek többszintes, közlekedőterekkel tagolt halmazát jelenti. A puszta funkcionális igényeken túlmutató, leginkább talán a marketing világába tartozó követelményeknek is meg kell felelniük: a számukra helyt adó terület egyfajta vizuális fókuszpontjává kell válniuk – különösen városi környezet esetében. Az értékesebb irodákra igényt tartó vállalatok székhelyük megválasztásakor ugyanis a megfelelő méretű alapterület és a jó közlekedési adottságok mellett egyre inkább arra is figyelnek, hogy az épület erős vizuális élményt nyújtson, a cég profiljához illeszkedő „arculata” legyen. Ehhez persze nem elég egy-egy jó formai ötlet, komoly építészeti minőség és magas színvonalú kivitelezés is szükséges. Mindezt az építészeknek – legalábbis idehaza – meglehetősen ellentmondásos helyzetben kell keresztül vinnük, hiszen a beruházó – noha izgalmas, látványos épületet akar – minden körülmények között a költségkímélő megoldásokat részesíti előnyben.
A budai Light Corner irodaház tervei hasonló szituációban születtek: Nagy Iván, Cságoly Ferenc és társaik munkája azonban optimális végeredményre vezetett – az épület úgy képes kielégíteni a beruházó elvárásait, hogy közben „magasabb szinten”, azaz a hazai kortárs építészetben betöltött helyét tekintve is figyelemre méltó alkotássá vált.
Az irodaház a Margit körútba torkolló Fényes Elek utca és a Petrezselyem utca sarkán áll. A hely nem a legelőnyösebb: a szűk, feszített arányú kereszteződésbe ékelődő telek a körúti bérházak hátsó udvaraihoz és tűzfalaihoz kapcsolódik. A tervezők azonban szellemes telepítési-formai fogásokkal elérték, hogy az épület a körútról is szembeötlő legyen. Kihasználva az utca vonalának enyhe törését, a Fényes Elek utcai homlokzatot mintegy befordították a körút térfala irányába. A ház azonban nem ettől válik igazán feltűnővé. Közvetlenül a sarok előtt a homlokzat néhány métert hátralép a telekhatár mögé, s egyfajta hatásszünetként kiemeli a két utca metszéspontjára helyezett főlépcsőház toronyszerű, zárt tömegét. A kontrasztot fokozza a lifteket és közlekedőtereket rejtő visszahúzott rész könnyed, transzparens üvegfala, illetve a torony függőlegesének és a homlokzatok vízszintes sávablakainak ütközése is. A sarok a körútról nézve éles, szinte fénylően világos sávként hasít bele az utca összképébe; a hatás olyan erőteljes, hogy az épület vizuális értelemben szinte a Margit körúton álló házsor részévé válik.
Nagy Iván és tervezőtársai az irodaház kompozícióját természetesen nem pusztán a főút felől feltáruló látvány szempontjából alkották meg. A finomabb részletek csak a két belső utcában érvényesülnek, s tulajdonképpen az említett formai „effektek” szelídítésére szolgálnak – segítségükkel a harsányabb elemek képesek igazodni a közvetlen környezet intimebb miliőjéhez, léptékeihez. Például a nagy üvegfal és a Fényes Elek utcai oldalhomlokzat síkjait rövid diagonális szakasz köti össze, hogy találkozásuk ne törje meg az utca térfalainak viszonylag higgadt, visszafogott ritmusát. A felmagasodó lépcsőház égretörő lendületét a csúcsra felkúszó tetőzet fogja vissza széttartó, ferde éleivel; falainak hűvös zártságát, széleinek élességét a bejárati oldalon átlós lemetszés, illetve átellenben a teljes magasságot átfogó függőleges ablaksáv enyhíti.
Az épület legrészletgazdagabb része a bejárati homlokzatrész függönyfala: az acélváz szabálytalan kiosztása, az egyes üvegpaneleken megjelenő homokfúvott sávok, a panorámaliftek, valamint az egész szerkezetet hátulról megtámasztó, faágakra emlékeztető merevítőstruktúra együttese különös látványt teremt. A tükröződések, metsződések, áttűnések szinte egy önálló, több egymás fölött, alatt és mellett húzódó rétegben kibontakozó installációt alkotnak. Ezzel a komplexitással a többi homlokzatrész egyszerűsége, horizontális sávokra redukált tagolása áll szemben. A falsíkra ráfeszülő hosszú, töretlen szalagablakok sötétebb zónái a fehérre festett, vakolt falfelületekkel váltakoznak. Ez a kristályosan tiszta, egyöntetű látvány a környék legjobb klasszikus modernista épületeit, főképp a mára emblematikussá vált Atrium-házat (Kozma Lajos, 1935–1936) idézi, de a homlokzatformálás sajátos kettősségei (nyugodt, töretlen és kimozduló, dinamikus falsíkok, vízszintes és függőleges tagolás, szabályos és szabálytalan nyíláskiosztás, stb.) tekintetében Nagy Iván és munkatársai egy előző épülete, a közeli Kapás utcában álló Víziváros Office Center folytatásának, továbbfejlesztésének is értelmezhető.
A belső térrendszert meghatározza az épület F alakú alaprajza, mely két eltérő méretű udvart zár közre. A központi közlekedőtér a földszinten a Petrezselyem utca mentén húzódó gerincben helyezkedik el, összekötve az előcsarnokot az oldalszárnyak helyiségsoraival, a belső udvarokkal, a hátsó lépcsőházzal és az étteremmel. Az irodahelyiségek a mai igényeknek megfelelően teljesen flexibilisek, szabadon feloszthatók, de egyterűvé is összenyithatók. A legfelső, üvegfalas emelet homlokzatai a szabályozáshoz igazodva kissé visszalépnek, ekképp teret engedve tetőteraszoknak is. A belső homlokzatok a külsőket követik: a világos, nyitott térfalak tágas, levegős hangulatot biztosítanak. A nagyobbik udvar lényegében a szomszédos bérháztömb által közrefogott területtel azonos méretű, így e sűrűn beépített városi környezetben szokatlanul nagy szabad tér keletkezett.
A Light Corner irodaház építészeti megformálását tehát – a látszat ellenére – a sokféleség jellemzi. Egyfelől városképi léptékű jelszerűség, lakonikus megformálás, másfelől a mikrokörnyezetre reflektáló részletgazdagság jellemzi. Ugyanakkor képes a lakóházak sűrű, sérülékeny szövetében finom, helyre érzékeny alkotóelem lenni.
Szöveg: Haba Péter
Megjelent a Budapest folyóirat júniusi számában
Budapest, II. Petrezselyem utca 2–8.
Ingatlanfejlesztő: Margit Üzletközpont Kft. (Skanska Property Hungary Kft.)
Generálkivitelező: Narva Építő Kft.
Tervező: Építész Stúdió Kft.
felelős tervező: Nagy Iván; társtervező: Cságoly Ferenc DLA (Építész Stúdió Kft.);
munkatárs: Szabó Levente, Marosi Bálint, Sajtos Gábor, Várkonyi Andrea (Hetedik Műterem);
környezetrendezés: Torma Sarolta;
statikus: Volkai János.
CAD: Zoom Design Kft. (Borók Tamás és Léhner Tamás)
statika: Volkai János és D. Hetesi Lilla (TM Janeda Kft.)
épületgépészet: Oltvai András (Oltvai Gépész Stúdió) és dr. Morlin András (Axima Kft.)
villamos berendezések: Kovács György és Ivanics Zoltán (Provill Kft.)
környezetrendezés: Torma Sarolta (Land-A Kft.)
forgalomtechnika: Rhorer Ádám (Közlekedés Kft.)
Telek: 3598 m2
Bruttó szintterület: 15 561 m2 (térszint felett), 22 822 m2 (összesen)
Beépítési százalék: 65.86%
Szintszám: F+5+T (F+6), kétszintes mélygarázzsal (222 parkoló)
Az épület az átadással együtt a CIB Bank tulajdonába került. A székházban az irodák mellett van bankfiók, hitelcentrum, konferenciaterem (150 fő) és étterem (400 adagos konyhával).
Az irodaház története 1998-ban egy meghívásos tervpályázattal kezdődött, amelyen 4 magyar és 3 svéd építésziroda vett részt. A pályázat nyerteseként az Építész Stúdió Kft. még abban az évben elkészítette az első változat engedélyezési tervét, sőt egy hosszabb szünet után a kiviteli tervezést is elkezdtük. A Skanska Property Hungary váratlan beruházói döntését követően azonban 1999 végén egy másik bériroda épület (Science Park) tervezése indult, és az akkor Margit Center néven futó épület tervei a fiókba kerültek.
A munka évekkel később, 2003 végén indult újra, a Science Park két épületének befejezése után. A beépítés gyakorlatilag változatlan maradt (két belső udvart körülzáró „F” alak, illetve a telekhatárokat követő utcai beépítési vonalak), de minden egyéb átalakult valamilyen mértékben. Az áttervezés során az épület főbejárata bizonyult a legkeményebb diónak (egyben a saroktelek leghangsúlyosabb pontja a két utca találkozásánál), abból az ellentmondásból adódóan, hogy a sarok nem a fő irányba, a Margit körút felé néz, hanem éppen ellentétesen. Az épület egyetlen pontjára kellett „mindent” összesűrítenünk, hogy a főút felé a lehető legerősebb figyelemkeltő „jel” jelenjen meg.
A megoldást a főlépcső sarokra helyezése, toronyszerű megformálása és a főbejárat/liftblokk egység transzparenssé tétele és kismértékű „kifordítása” jelentette. Az itt megjelenő, sokemeletes függönyfalat és a mögötte lévő légteret a szabálytalan osztásrend, a homokfúvott üvegsávok, valamint az üveg mögött megjelenő, faágakra emlékeztető, a teret behálózó merevítőszerkezet és a panorámaliftek mozgó, este megvilágított dobozai teszik élettelivé. A telekhatártól visszahúzott homlokzati sík kisebb térbővületet hoz létre a bejárat előtt.
A külső homlokzatok tudatosan visszafogottak, a közvetlen környék modern, világhá-ború előtti épületeit (például a volt Átrium mozi - építész: Kozma Lajos) idéző hosszú sávablakok a horizontalitást hangsúlyozva rávezetnek a saroktoronyra. A Fényes Elek utcai szárny a földszinten árkádos kialakítású hasonló okokból. Minden tömör felület vakolt, egyedül a lábazat egy részén alkalmaztunk mészkő burkolatot. A mozgalmas, titáncink anyagú fémlemez tető (két iroda és egy gépészeti szárnnyal) az épület ötödik homlokzata. A gépészeti helyiségek egységes megjelenését a nyílások és a tömör felületek előtt azonos megjelenésű, vagyis helyenként burkolatként alkal-mazott zsaluszerkezetek szolgálják.
Nagy Iván építész
