Malomtó Fürdőszálló - az egykori népgőzfürdő helyén, a Frankel Leó utcában
Építészeti műszaki leírás az elvi engedélyezési tervhez.
Tervező: Marosi Miklós (KÖZTI Rt.)
Építészeti műszaki leírás az elvi engedélyezési tervhezTörténet
A Hild-Ybl Alapítvány részéről, Rozsnyai József által készített tudományos dokumentáció részletes történeti áttekintést biztosít, itt csak rövidített kivonatát ismertetjük.
A császármalom - azonos a felhévizi királyi malommal - XV. századi eredetű, később puskaporőrlő malommá alakították. A malomtó vélhetően a malom gátjai által felduzzasztott víz hatására keletkezett. A tavat többször leeresztették, ilyenkor még a gellérthegyi, alhévizi források vize is apadni kezdett. A tónak különleges növényvilága van, elsősorban meleg forrásvizekben tenyésző délszaki növények, mint például a lótuszvirág. A tó jelentősége abban rejlik, hogy őstó, az összes budai gyógyforrás szabályozója. Kevesen tudják, hogy a tó a mai Frankel Leó út alatt is folytatódik, az úttest és villamospálya - a tó felől ma is látható - tégla boltozatú födémen nyugszik.
A népgőzfürdő építése
Megvalósítására 1893. szeptember 12-én adott építési engedélyt a Fővárosi Tanács, építtetője a Szent Lukácsfürdő Részvénytársaság volt.
Statikai - eredeti elnevezése szerint hordképességi - számításait a Magyar Monier Építkezési Vállalat készítette. További érdekesség, hogy a vasbeton kupola 8-11 centiméter vastagságú, a számítások alapján vasbetét nélkül is 27-szeres biztonsággal felelt meg.
A terveket Ray Rezső, többek között a Herczog palota, a Törley palota, a Lukács iszapfürdője és a Royal szálló építésze 1983. július 22-i datálással jegyezte, Wellish Sándor és Gyula építőmesterek kivitelezték 1893 és 1895 között. Az épület törökös jellegét a romantikus építészetből átmentett polikróm sávozás, a török kupolák nyolcszögű formája, a félholddal koronázott csúcsdísz tovább fokozta.
Az 1920-as években a főhomlokzati tornyot emeleti toldalékkal bővítették, ezek vakolt, de két színben sávozott festéssel készültek.
Az 1970-es évek elején az épületet a ma is látható rom kivételével lebontották. A BUVÁTI (Kiss Albert, Beöthy Zs. Mária és Zádori Attila) három alternatívás tervet készített, ez a megmaradt „török kupola”, a szomszédos klasszicista műemléképület és a Malomtó presszó szanálását is magába foglalta.
A műemléki hatóság a szomszédos Frankel Leó út 46. sz. ház bontását megakadályozta. Az újabb BUVÁTI-s terv hangulati elemként, ivócsarnoknak hasznosítva megtartotta a kupolát, a tavat négyszög alakúvá kívánta átformálni, és a József hegyre fellépcsőző, 'U' alakú beépítést javasolt.
Helyszíni adottságok
A Bohn Mélyépítő Kft. geotechnikai, hidrogeológiai és környezetföldtani szakvéleményt készített. E tanulmány minden e területre beszerezhető korábbi fúrási eredményt, szakvéleményt, barlangász kutatók leírásait összegezte.
A terület alatt - feltárás alatt álló, közép-európai unikumként megtalált - vizes barlang, a Molnár János barlang húzódik. A hegység felől áramló karsztvíz és a pesti oldalról, a különböző hőfokú forrásokból áramló hévíz keveredésével jött létre, úgynevezett eocén karbonátos kőzetek törésvonalai mentén. A malomtavat a Molnár János barlangban fakadt Boltív- és Alagút-források táplálják, a víz csővezetéken keresztül jut a Lukács fürdő uszodájába.
A szakvélemény, a környezetvédelmi hatósági egyeztetések, barlangkutatók véleménye, s nem utolsósorban az érvényes KVSZ egyhangúan csak a meglévő alapfalakon, eredeti építménykontúron belüli építést támogatja.
A tervezett épület ismertetése
A tervezést az Sz&Sz Kft., Szalai Balázs felkérésére végeztük, aki így a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól, a Bp. II. ker. Önkormányzat Polgármesteri Hivataltól, a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatóságától, valamint a Budapest Gyógyfürdői és Hévízi Részvénytársaságtól felhatalmazással rendelkezik a terület hasznosítására.
Az épületet a Hild-Ybl Kft. tudományos dokumentációjának ajánlásai, a KVSZ, a hidrogeológiai és környezetvédelmi, s a kerületi főépítész véleményének figyelembevételével terveztük meg. Úgy külső alaprajzi kontúrjában, mint homlokzati magasságában az eredeti épület tömegképzéséhez igazodik.
A védett „török kupola” fragmentum eredeti tervek szerinti visszaállítását irányoztuk elő, a további alapterületeken 13 vendégszobát és 3 apartmant magába foglaló háromcsillagos fürdőszálló épület létesül, mely új balneológiai funkciókkal és korszerű épületgépészettel egészül ki.
A földszint és 3 emeletes épület alapvetően két homlokzattal rendelkezik, nyugati oldala a szomszédos klasszicista épület tűzfalához simul, míg észak felől a József hegyi támfal határolja. A homlokzatképzésénél az eredeti, sárga-vörös polikróm téglahomlokzat visszaállítását javasoljuk a védett 'törökfürdő' tömegén, az egyéb falfelületek egységesen a sötétebb, a vörös tégla burkolásával, a kötésben és hálósan rakott téglaburkolat plasztikai lehetőségeinek felhasználásával készülnek.
A Frankel Leó út e szakasza rendkívül kedvelt, a távolban megálmodott, nosztalgiavillamossal kombinált, vegyes forgalmú sétálóutca élénkítésére a földszinti kis kávézónál az idényjellegű utcai kiültetést is elképzelhetőnek tartjuk.
Az OTÉK előírásai értelmében a tervezett funkciókhoz cca. 18 gépkocsi telken belüli elhelyezése lenne szükséges, de mivel ez itt megoldhatatlan, a megbízónak más megoldást kell keresnie a követelmények kielégítésére.
Marosi Miklós
építész tervező
Budapest, 2005. október 11.
Tervezett épület
Összes földszinti beépített alapterület:
Meglévő Malomtó presszó: 285,0m2
Új Malomszálló: 482,55 m2
Összesen: 767,55 m2
Összes beépített bruttó szintterület:
Meglévő malomtó presszó: 285,0 m2
Új Malomszálló: 1106,75 m2
Összesen: 1391,75 m2
Beépítés mértéke: 16,9%
Bruttó szintterület: 0,3
