"Maradandót alkotni" - Paár Attila
A párhuzamosan negyven projektet futtató, idén 30 milliárdos árbevételre számító West Hungária Bau Kft. ügyvezető-tulajdonosával, Paár Attilával beszélgetett a kezdetekről, mérföldkövekről és a jelenlegi helyzetről Lányi András.
Lányi András: Miért pont az építőipart választotta? Mi indította erre a pályára?
Paár Attila: Már gyermekként, édesapám asztalos műhelyében megtanultam a munka szeretetét és az alkotás örömét. Az alkotás iránti elhivatottságom kezdetben a műalkotások területén próbálgattam, de szakközépiskolai éveim során véglegesült bennem az építőipar iránti leküzdhetetlen kötődés. A mai napig a bonyolult csomópontok és a szép anyagok szerelmese vagyok. Most épülő házamnál is napi szinten részt veszek az építési feladatokban. Ez kihívás és alkotás is egyben. Szépet és minőségit teremteni.
LA.: 1997 óta van jelen a WHB a hazai építőiparban. Mik voltak a mérföldkövek?
PA.: A cég gyökereit a belső szakipari munkák adják, a szárazépítészet és a festés. Az első nagyobb munka a Coca-Cola gyár tűzvédelmi falának elkészítése és falburkolása volt 1994-95 között. Ezt követte 1995-ben a Velux gyár Fertődön, ahol a mai napig vannak futó projektjeink. Az Audival 1998 óta van keretszerződésünk, gyártócsarnokok, üzemek, irodák generálkivitelezési és belső szakipari munkáira. Ahogy a piac igényei megkövetelték, úgy bővítettük a tevékenységi körünket generál kivitelezésre. A '90-es évek végén családi házakat és autószalonokat építettünk, 2002-re értük el az egymilliárd forintos éves bevételt. Később zöldmezős, kulcsrakész állapotig végigvitt projektek kivitelezésében is részt vettünk.
2006 jelentette az áttörést, amikor már a nagyobb generálkivitelezési munkákban is részt vettünk, majd 2012-re a 10 milliárdot meghaladó éves bevételünk volt. Sok a visszatérő nemzetközi megrendelő, mint a michigani központú, turbófeltöltőket gyártó BorgWarner, ahol már a nyolcadik ütemben dolgozunk együtt, vagy a mexikói Nemak győri hengerfejöntödéje, akiknél most nyertük egy 4,5 milliárdos munkát, ami már az ötödik üteme lesz a 2011 óta tartó együttműködésnek. Mostanra a magyar magasépítésében meghatározó szereplők lettünk, az idei évben a 30 milliárd forintos határt is elérjük árbevételben a West Hungária Bau Kft-vel.
LA.: Ezek szerint nem csak állami megrendelők vannak.
PA.: Nem. Próbáljuk tartani az egyensúlyt, hogy egészségesek maradjunk. A munkáink 50%-a a verseny-, 50%-a közszférából érkezik. Ez az egészséges versenyhelyzet, hogy a kollégáimmal ne „lustuljunk el”. Felerészben bevásárlóközpontok, irodaházak, hotelek, ipari épületek és csarnokok, lakásépítés az, amin dolgozunk. Közbeszerzéseknél kórházak, iskolák, közintézmények, sportlétesítmények. A magasépítés teljes vertikuma megtalálható nálunk.
LA.: Kik a legfontosabb versenytársaik?
PA.: Piaci árbevétel alapján ezt könnyen le lehet modellezni, a nagy cégek: a Swietelsky, a Strabag, a Market, KÉSZ, ezek a nagy piaci szereplők. Kisebb munkáknál a Verbau Kft., a Weinberg 93 Kft. vagy a Merkbau Kft.
LA.: Azért amellett, hogy versenyeznek egymással, időnként konzorciumot is alkotnak.
PA.: Persze. Mindig megnézzük a munka jellegét, hogy ki, melyik területen erős, és ha olyan kapcsolat van, akkor nem zárkózunk el az együttműködéstől. A Lakival, az Épkarral és a Záévvel is konzorciumot alkotunk most, más-más projektek kapcsán. Együtt hatékonyabbak vagyunk.
LA.: A déli Klotild palota, a József Nádor téri mélygarázs és a Hidegkúti Stadion az emberek szeme előtt van, de ezen túl is sok munkájuk van. Hány projekt fut most egyszerre Önöknél?
PA.: Mintegy 40 projekt fut egyszerre jelenleg. Dolgozunk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új oktatási épületén, a Nemzeti Lovardán. Izsákon és Dunakeszin 24-24 tantermes általános iskolát építünk, a győri Széchenyi István Egyetemen multifunkciós épületen, parkolóházon és sportparkon dolgozunk. Műemlék divíziónk a szombathelyi Püspöki Palotán, a győri Isula Lutherana épületegyüttesén, a tatai és fertődi Esterházy kastélyokon tevékenykedik többek közt. Az általános ipari kivitelezések mellett jelen vagyunk Pakson az Atomerőműben lakatosipari és épületenergetikai munkákkal, a bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló vasbeton medencéjét építjük. Készítjük az soroksári IKEA cölöpözését és a Győr-Gönyű kikötő fejlesztését is.
LA.: Hogyan szervezik a munkát és hányan vannak?
PA.: Jelenlegi létszámunk meghaladja a 140 főt. Az utóbbi években folyamatos létszámnövekedést produkálunk. A munkaellátottság sokszor meghaladja a rendelkezésre álló létszámot, így a munka szervezése nagy feladat a vállalat vezetősége részéről. Cégünk gazdasági, kiszolgáló területe győri központtal működik, aminél a műszaki terület lokálisan és szervezetileg is szerteágazóbb. Ahol szükséges, ott van site office, komplett stábbal, konténervárosokkal települünk ki, akár 5-6 építésvezetővel, 2-3 létesítményfelelőssel, hogy a megfelelő szakember hátteret biztosíthassuk a helyszínen is.
Alacsony a fluktuáció, a kollégák szeretnek nálunk lenni, vannak, akik a cégalapítás időszakában jöttek és a mai napig erősítik a Kft-t. Az elmúlt 2-3 évben egy nagyobb bővítés volt, amikor szükség volt a cég átstrukturálására is, mert a 11-12 milliárdos éves árbevételről hamar felugrottunk a 26-27 milliárdra csak a West Hungáriánál. A kitűnő szakembereink nélkül ez a cég nem tudna érvényesülni. A kivitelezések koordinálása egy ember kezében fut össze, ő Mózes Zoltán műszak és kivitelezési igazgató, és ugyanilyen fontos Tóth Csaba is, aki a pénzügyi és gazdasági igazgató.
LA.: A kivitelezés minősége szempontjából melyik referenciájukra a legbüszkébb és miért?
PA.: A szakmai elismerést nyert kivitelezéseinkre: 2002-ben, majd 2007-ben Budapest Építészeti Nívódíját nyertük el, míg Építőipari Nívódíjat 2004-ben, 2008-ban, 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben és 2015-ben, vehettünk át, többek közt a budapesti Hotel President, a visegrádi Termál Gyógyszálló és Fürdő, a budapesti CET, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kivitelezéséért.
Csarnok beruházásoknál és ipari létesítményeknél a határidő számít kuriózumnak, ez külön kihívás. A BorgWagner esetén egy 45.000 m2-es csarnokot kellett megvalósítanunk 5 hónap alatt, ami rekord időnek számít. Ráadásul úgy, hogy a kivitelezés közben a gyár nem zárt be, a gyártási folyamatokat nem állították meg a megrendelők. Egyébként cégünk rugalmasságát abban is érzem, hogy ilyen kihívásoknál nem riad vissza hétvégi munkavégzéstől vagy éjszakai munkától sem, csak hogy kielégítsük a megrendelőink igényét. A műemlék jellegű projekteknél végtelen a kuriózumok száma, számomra ez jelenti a magasépítés csúcsát. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemre és a Várkert Bazárra vagyok a legbüszkébb.
LA.: A BÁLNA (CET) tervezője, Kas Oosterhuis előre jelezte, hogy nagyon bonyolult lesz a non-standard építészet kivitelezése. Mennyire volt bonyolult Önöknek?
PA.: A hagyományos épületekhez képest valóban sokkal összetettebb feladatot jelentettek a CET épület ezen részeinek kivitelezési munkái. Sokkal több és bonyolultabb előkészítői, tervezési, szervezési, előregyártási és helyszíni organizációs munkát igényeltek ezen szerkezetek, mint egy hagyományos épületszerkezet. Viszont, ha egy cég komoly szerepet szeretne betölteni a jelenlegi építési piacon, akkor minden elvárásnak meg kell felelnie. Ezért vállalta el annak idején Cégünk is ezt a feladatot. Meg akartuk mutatni, hogy képesek vagyunk egy ilyen volumenű munka kivitelezésre is - amit sikerült is megoldanunk.
LA.: Melyik volt szakmailag a legnehezebb referenciájuk?
PA.: A Nemzeti Közszolgálati Egyetem budapesti épületegyüttesének kivitelezése. Mikor a - kis híján enyészeté lett - munkaterületet megkaptuk, a Várbazárhoz hasonlóan, leginkább egy világháborús film díszletére emlékeztette az embert. Büszkék vagyunk rá, hogy a műemlék együttes megújítását a West Hungária Bau Kft. vezette konzorcium nyerte el – a kétszáz éves műemlék teljes felújításának költsége 9 milliárd forintot tett ki. A felújítás egy év alatt, határidőre elkészült.
Az épületegyüttes felújítása óriási kihívást jelentett számunkra a műemléki védettség miatt. A feladatot nehezítette, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felújításához a Nemzeti Alkotmányvédelmi Hivatal minősítése kellett, vagyis nemzetbiztonsági átvilágítás után pályázhattunk a feladatra.
A munka nagyságát jellemzi, hogy a felújítás során több mint háromezer köbméter betont, húszezer folyóméter vezetéket és több tonnányi acélt használtak fel. A konzorcium a kivitelezés alatt nagy súlyt fektetett az épületben megtalálható korabeli értékek megóvására, helyreállítására. Olyanokra, mint az egyedülálló ólomüveg, az asztalos szerkezetű nyílászárók, a fémszerkezetű korlátok vagy a korabeli csillárok, amelyeket a Magyar Természettudományi Múzeum raktárában találtak meg.
A szegedi Dómnál egy tizenhat tonnás kőbaldachint 30 méterrel odébb kellett emelni, mely nem akármilyen feladat volt, mivel a templomba nem tud bejárni a darus kocsi, de különleges kihívás volt a dóm 82 méter magas tornyának a restaurálása is. A keszthelyi Festetics kastélynál a munka különlegessége az Amazon épület volt, ahol a meglévő utcai épület mellett egy teljesen új szerkezetűt kellett felépíteni. A teljes belső szerkezetet ki kellett bontani és újjáépíteni, úgy, hogy a külső és a belső udvari homlokzati fal megmarad. Az épületek romos állapotban voltak, a tető és közbenső födémek átszakadtak. Az épületet a mai kornak megfelelő technikával de műemléki jelleg és szerkezetek alkalmazásával tettük újra látogathatóvá.
A műemléképületek szakmailag nagyobb kihívást jelentenek számomra. Az ipari épületeknél előírt technológiák és a rövid határidők is kihívást jelentenek, de egy Lechner, vagy Ybl épületet rekonstruálni, egy emblematikus házat régi pompájába visszaállítani, az a szakma teteje. A Várkert Bazárt említeném itt, ahol a Swietelsykivel úgy volt a munkamegosztás, hogy a műemlékrészt, a restaurálástól a pirográniton keresztül a műemléki kivitelezésig mi csináltuk, míg a többi szerkezeti és egyéb más munkálatokat ők.
LA.: Úgy tűnik a műemlék épületek nagyon közel állnak Önhöz.
PA.: Igen, abszolút. Rengeteg műemlék projektünk van és volt, kisebbek és nagyobbak is. Annyira szeretem ezeket, hogy a saját tulajdonomban is van egy gyönyörű kiskastély és az a vágyálmom, hogy ezt a műemléképület-együttest Gönyű belvárosában egyszer majd vadászati múzeummá alakítsam. Nagyon szeretek vadászni, nemzetközi trófeáim is vannak, világjáró vadász vagyok.
LA.: Milyen hatással van az Önök tevékenységére, mindennapjaira az építőipari munkaerőhiány?
PA.: Azt sajnos mi is tapasztaljuk, hogy talán soha nem volt ekkora munkaerőhiány az építőiparban mint most. A válság után a szakmunkások jelentős része külföldre vándorolt a jobb fizetések miatt, így mostanában jóformán „vadászni” kell a jó szakembert. A külföldön kínált bérekkel itthon képtelenség felvenni a versenyt. Alapvetően a magyar munkaerőnek szeretnénk munkahelyet biztosítani, ezzel is lendítve a magyar gazdaságon. Azonban úgy látjuk, hogy ideiglenes megoldásként érdemes lenne Magyarországnak megnyitni a hiányszakmában dolgozó külföldiek számára a munkaerőpiacot.
A jelenlegi problémamegoldáson felül próbálunk a megelőzéssel is foglalkozni. A duális képzésben való részvételt jó lehetőségnek tartjuk. A képzési rendszer segítségével közvetlenül elérjük a képzésben résztvevő hallgatókat, azonnal munkába állíthatók az iskola befejeztével, mivel a vállalatnál eltöltött gyakorlati idő során specifikus hely- és szakmai gyakorlati ismereteket szereztek.
LA.: Milyen építészeti stílust kedvel?
PA.: Leginkább a szecesszió áll közel a szívemhez, hiszen ez egyszerre régi és mégis modern. Arra törekszik, hogy elszakadjon a történeti múlttól, és új, modern formákat teremtsen, amihez leginkább a növényvilág stilizált motívumait veszi alapul. Az általam legkedveltebb stílus mellé társul egy másik nagy magyar alkotó munkája, nagy példaképemé, Zsolnay Vilmosé. A díszes Zsolnay tetőcserepek pirogránitja a monarchia egész területén kedvelt építőanyag volt, így Lechner Ödön számos középületén, a kecskeméti Városházán, a budapesti Iparművészeti Múzeumon, Földtani Intézeten vagy a Postatakarékpénztár épületén bizonyította, hogy a kerámia a modern nagyvárosi építészet stílusképző, korszerű anyaga.
LA.: Van kedvenc magyar építésze?
PA.: Természetesen van. A szecesszió építészetének világhírű, iskolateremtő mestere és a magyar szecessziós építészet megteremtője Lechner Ödön, de közel áll a szívemhez Ybl Miklós is. Yblnek sikerült olyan egyéni kifejezésmódot találnia, hogy a tervei alapján készült épületek – bár tökéletesen beillettek a környezetükbe – egyértelműen mesterük névjegyét viselték. Egyedi dolgokat alkotott, és büszke vagyok, hogy cégünk több Ybl épület rekonstruálásában részt vehet, mint például a Várkert Bazár vagy a Nemzeti Lovarda.
LA.: A saját házát kivel terveztette?
PA.: Régóta bevált, összeszokott tervezői csapattal dolgozom együtt, a TSPC tervező irodával, akik ismerik a minőség iránti elkötelezettségem és az ízlésvilágom.
LA.: Már több éve rajta van a napi.hu 100 leggazdagabb magyar listáján. Mi jelenti a luxust Önnek?
PA.: Erre a kérdésre egy hasonlattal válaszolnék, mely jellemző rám magánszemélyként és az üzleti életben is. „Luxus az, ha a gyümölcsfán hagyja az ember megromlani a termést, mert rest leszedni.”
LA.: Mik a hosszú távú tervei?
PA.: Egybe cseng a cégem szlogenjével: Maradandót alkotni.
Lányi András
A Várkert Bazár restaurációs munkáirólA restaurátori feladatokért a West Hungária Bau Kft. volt felelős a kivitelezői konzorciumon belül. A 2013. február 1-jén indult kivitelezést előzetes régészeti kutatások előzték meg, mivel a korábbi szondázások jobbára szórványos régészeti emlékeket, továbbá többperiódusú újkori és Ybl-kori maradványokat mutattak ki - például az egykori grotta alapfalát-, de meglepetésként érte a régészeket a török kori maradványok előkerülése. Az elmúlt 750 évből előkerült ágyúgolyó, fegyver, ékszer és egyéb lelet mellett megtaláltak az Öntőház udvarban két török kori műhelyépítmény romjainak, az új rendezvénytér helyén pedig egy török kori falu maradványait. Ezek a váratlan régészeti kutatások és leletek nehezítették a Kivitelező feladatát is, komoly organizációra volt szükség a régészek munkájának zavartalan biztosítására. A restaurátorok számára a feladatok sokrétűsége és a felújítandó elemek rendkívül rossz állapota óriási kihívást jelentett. A magyar restaurátor szakma kiválóságai, egy-egy terület elismert szakértői dolgoztak azért, hogy a Várkert Bazár újra olyan legyen, amilyennek Ybl Miklós megálmodta. A restaurátori tevékenységek néhány fontos területe Farestaurátori munkák: A főbejárati kapuk, a kapupavilonok, valamint a bazársorok mintegy 30 kapujára és ajtajára általánosan jellemző volt, hogy többször átfestették őket, de a festés már kopott, hiányos, az illesztések megnyíltak és nagyon sok dísz is megsemmisült az idők során. A szakemberek a kapukat a restaurátor műhelyben megtisztították a festékrétegektől, a fát konzerválószerekkel kezelték és pótolták a hiányokat. Az újrafestés és a megtisztított vasalatok visszaillesztése után az ajtók visszakerültek helyükre. A majolikamázas épületkerámiák restaurálása: A kapupavilonok mennyezeteit majolikamázas terrakotta kerámiakazetták díszítik. Ezek sok helyen hiányosak és töröttek voltak, szerkezetük meggyengült; a kerámia díszítmények statikai állapota kritikus volt. A károsodások mértékéből adódóan számos darabot restaurálással már nem lehetett helyreállítani, ezeket csak újragyártással lehetett pótolni. Az újragyártott elemek szakszerű felhelyezése kiemelt fontosságú feladat volt, mivel a díszítmények élettartamát ennek kivitelezése is meghatározza. A terrazzo és márványmozaik járóburkolatok felújítása: Minden járóburkolatot eredeti színében és mintázatával állítottak helyre, olyan minőségben, hogy az épület új funkciójának megfeleljen. Nagyon kevés helyen maradt meg használható állapotban az eredeti járófelület, de ahol csak lehetett, megmentették a régi mozaikfelületeket. Kihívást jelentett, hogy azok a bányák, ahonnan 130 évvel ezelőtt a kőanyagot beszerezték, ma már nem működnek, azonban a szakembereknek sikerült az eredetivel szinte azonos színű és keménységű zúzalékot találni például Tardoson, Pilisjászfalun, a Mecsekben és a Balaton-felvidéken. A fémszerkezetek helyreállítása: A fémrestaurátori feladatok legnagyobb részét a vaskorlátok helyreállítása jelentette. Az épületcsoport lépcsőházaiban, függőfolyosóin és kapuin megközelítőleg 320 folyóméter vaskorlát és kerítés restaurálását, valamint 115 folyóméter öntöttvas korlát rekonstrukcióját kellett elvégezni. A belső terekben álló lépcsőkorlátok jó állapotúak voltak, de a környezeti hatásoknak kitett körfolyosók szerkezeteiben jelentős károkat okozott a korrózió, és a kovácsoltvas főkapu is leromlott állapotban voltak. Díszítőfestés: A festőrestaurátori munkálatokat falkutatások előzték meg. A legtöbb helyen nem maradt meg eredeti díszítőfestés, és sok helyről nem maradt fenn archív fotó sem. A 2013-ban elvégzett restaurátori falkutatások során az épületegyüttes számtalan helyiségében találtak díszítőfestéseket, amikről semmilyen dokumentációban nem találtak semmit. A falakon, mennyezeteken ott voltak a számtalan átfestés alatt. Így például az Erzsébet lépcső oldalfalain és mennyezetein is találtak a restaurátorok nyomokat, amik alapján el tudták készíteni a díszítőfestés rekonstrukciós tervét. A Lépcsőpavilonban azonban nem lehetett ilyen nyomokra sem alapozni. A tér kiemelt szerepére való tekintettel a restaurátorok úgy döntöttek, hogy az épület többi díszítőfestéséhez illő festés kerüljön ide. A Pavilonokon fellelhető Than Mór és Scholtz Róbert-féle díszítőfestés és sgraffito díszeken korábban két nagy felújítás is történt, melyek során az eredeti festmények és díszítő elemek egy részét kerámiára festett másolatokkal pótolták, de ezek is rossz állapotban és hiányosan kerültek elő. A második nagy felújítás idejéből (1960) restaurálási dokumentáció nem állt rendelkezésre, de a dokumentumokból, jegyzőkönyvekből sok minden nyomon követhető volt, így a helyreállítás hitelesen sikerült.
|
