Marosi Miklós építész kapta a XIII. Kerületi Építészeti Díjat a Klapka-központ Szolgáltató házért

"Ikonikus épületet tervezett Marosi Miklós egy jobb sorsra érdemes, panel- és kertes házak által határolt területre. A Klapka-központ Szolgáltató ház az itt lakóknak nemcsak egy új közösségi tér, de találkozási pont, sőt identitásképző eszközként jelkép is lehet majd."

A fenti sorokat az év elején jelentette meg az Építészfórum a közösségi funkciókat befogadó kíváló építészeti alkotás kapcsán. Különleges építészeti minősége mellett az épület egy városrész életének központi helyét jelöli ki, társadalmi mozgásokat támogat, ezért ítélték Marosi Miklósnak a XIII. Kerületi Építészeti Díját. Az ünnepélyes díjátadójára 2019. október 3-án került sor a Radnóti Miklós Művelődési Központban.

Marosi Miklós többek között Ybl Miklós-díjas, Pro-Architectúra díjas, Prima díjas, Széchenyi-díjas építész, akinek a munkássága összeforrt a KÖZTIvel, ahol 1971-ben kezdett el dolgozni. Műteremvezetőként számos középülete, így kórház, irodaház és hotel terve valósult meg. Építészeti munkái mellett társadalmi szerepvállalása is jelentős, a Magyar Művészeti Akadémia Építészeti Tagozatának tagja, 2017-óta az Akadémia alelnöke, számos építészeti pályázat kiírója, zsűrora, az építészet népszerűsítésének lelkes támogatója.

A XIII. Kerületi Építészeti Díj átadásakor Marosit pályatársa, a díj korábbi nyertese Tima Zoltán méltatta. Az Ő gondolatai adjuk közre és általa gratulál a szerkesztőség is a kitüntető elismeréshez.

Tima Zoltán laudációja:

Laudáció Marosi Miklós XIII. kerületi építészeti díjához

Kérem mindenki nézze el nekem, hogy rövid írásom nem kizárólag a díjra felterjesztett emberi és szakmai érdemeinek tételes felsorolására szorítkozik – ezekkel szerintem mindannyian pontosan tisztában vagyunk -, sokkal inkább személyes élményeimből szeretnék felidézni néhányat.

30 évvel ezelőtt, 1989 nyarán, a diplomavédésemen ismertem meg Marosi Miklóst, a bizottság egyik tagja volt. Farkasdy Zoltán volt a korrektorom, és ő úgy intézte – amit mi persze nem tudtunk –, hogy a tanítványai védésén már ott legyen egy potenciális munkaadó. Az esetemben ő volt Miklós. A sikeres védés után odajött hozzám gratulálni, és felajánlotta, hogy menjek a műtermébe dolgozni. Fogalmam sem volt, hogy ki ő és hol is van az a műterem. Valami kitérő választ adtam, hogy még majd gondolkozom, de köszönöm. Tulajdonképpen az egész munka-dolog nem nagyon érdekelt, mert a diplomavédés másnapjától egy háromhónapos külföldi munka várt, ami akkor elég ritka lehetőség volt. Szeptemberben jöttem haza, felhívtam barátomat, akivel közösen védtünk és kiderült már egy hete Marosi Miklósnál dolgozik. Másnap bekullogtam Miklóshoz, hogy szívesen jönnék én is. Azóta vagyok a KÖZTI-ben.

A KÖZTI 70 éves történetét végig kíséri a meghatározó építész személyiségek és a mester-tanítvány kapcsolatok szövevényes – sokszor több generáción átívelő – láncolata. Marosi Miklós 1971-ben Hofer Miklós hívására érkezett a KÖZTI-be, ahol az elmúlt közel 50 év alatt nemcsak munkásságával, de integráló személyiségével is a cég meghatározó alakja lett. Jelentős szerepe van abban, hogy az egykori állami vállalat a magánosítás után is egyben maradt és ma is prosperál.

Miklós fegyelmezettsége legendás. Elképesztő nyugalom árad belőle, azt hiszem, soha nem láttam őt idegesnek.  Mellette megtapasztaltam, hogy a higgadtság sokkal hatékonyabb, mint a bosszankodás: gondolkodni, jó döntéseket hozni így sokkal könnyebb. Miklóstól idegen az öncélú magamutogatás, ugyanakkor munkáival kapcsolatban meg van benne az egészséges hiúság. Elképesztő hatékonysággal dolgozik és amit csinál, az megkérdőjelezhetetlen, legyen az kórház, iroda vagy bármi más. Nem tudom, honnan van benne ennyi energia, de most, 77 évesen még mindig ugyanolyan hatékony.

Miklóst mindenki szereti. Hogy ezt pontosan, hogyan éri el csak sejtem, de ebben a konfliktusokkal és ellentétekkel teli szakmában soha egy rossz szót nem hallottam róla. A háta mögött sem. Sokszor láttam, hogy komoly árkokat Miklós mediátori közreműködésével sikerült betemetni. A közszeretet és a közmegbecsülés jelentős társadalmi megbízatásokkal járt és jár, jelenleg alelnökként a Művészeti Akadémiát tartja össze.

A mai díj egy igen jelentős életmű elismerése, akkor is, ha tudom, hogy a díjazó szándékát egy nemrég elkészült épület motiválta. A Klapka központ épületegyüttese Marosi Miklós építészeti gondolkodásmódjának esszenciája, a geometrikus szerkesztéshez vonzódó építész jutalomjátéka. A lent-fent és a kint-bent izgalmas újra értelmezése egészen egyedi épületeket és városi térsort hozott létre, az építtető XIII. kerületi Önkormányzat öröme teljesen érthető.

A sors különös pikantériája, hogy egy éve pont fordított szerepben álltunk itt. Akkor Miklós laudált engem. Ma én – mellette – örökös zöldfülűként szerettem volna másokkal is megosztani azt a szeretetet, hálát és nagyrabecsülést, amit iránta érzek.

Tima Zoltán

 

szerk: SK