"Mást tettetek volna ti tán/a vén platán/halála hallatán?"
Folytatódott a tüntetéssorozat a VI. kerületi, Nagymező utcai platánfák kivágása ellen vasárnap délelőtt. A probléma nem a tervezett mélygarázs építése, hanem a jogszabályokba ütköző tervek megvalósulása lenne.
A Levegő Munkacsoport, a Védegylet és az ÓVÁS! egyesület hívta össze ismét a helyi lakosokat, hogy életben tartsák a számos jogszabályt sértő tiltakozó akciót.
A Védegylet munkatársa, Váradi Tibor szerint a környéken található mélygarázsok sem teljesen kihasználtak, de nem is ez a leglényegesebb probléma a jelenlegi építkezéssel. A Jókai téri építési engedély megsemmisítését hozta fel példának felszólalásában, melyben hasonlóan a Nagymező utcai építéshez, jogszabályi feltételek nem teljesültek. Bár az építkezés elkezdődött, a lakókat bizakodásra készteti az a tény, miszerint a VI. kerületi önkormányzat nyilvános ülésre invitálta az érdeklődőket csütörtök délelőtt 10 órára. Talán ott az ügyészségi vélemény is napvilágra kerül majd, mely ideiglenesen szüneteltette az építkezést. (tudniillik a lakóközösség petíciót nyújtott be az ügyészségre a szabálytalanságok kivizsgálása végett, csatoltuk a beadványt)
Molnár Péter, az Óvás! munkatársa a Király utca 40. esetét hozta fel példaként, ahol a mostanihoz hasonló, sorozatos lakossági tüntetés hozta meg a kívánt eredményt, vagyis sikerült megmenteni a bontásra ítélt épületet.
Oldva talán a képtelen állapotból adódó helyzetet, merengjenek el Önök is a kacskaringós versikén, mely ha nem is példázza pontosan a jelenlegi helyzetet, legalább felhívja a figyelmet egy kivágott fa esetére.
Egy kert
közepén gyökeret vert
platán, földi léte
- bár gazdája óvta, védte –
egyszer a végéhez ért.
Mivel már nem kért
a jövőből, ölébe vette őt a múlt,
szép csendben a jó öreg kimúlt.
A gazdához így szólt a szomszéd
- Borús gondolataid az agyadban nyomd szét!
Korhadt fáról nincs ki termést leszed,
szedd össze az eszed,
legjobban teszed,
ha hagyod, hogy a halotti dalt a
balta
fújja
Nem új a
gondolat,
megoldod téli gondodat
vele.
Meleg a tele
annak,
akinek gyújtósai vannak.
Fejedbe tiszta vizet önts,
és dönts!
Kérlek az égre,
döntsd ki végre
azt a fát,
nahát!
A platán
tatán
alighogy elhalt a
legutolsó balta-
csapás,
a csipás
szomszéd, hogy a jószomszédi jusson
tűzifához jusson,
ismét tiszteletét tette.
Hogy könyörgése közben egy korty levegőt vett-e,
ki tudja, de biztosan elfáradt a szája.
A gazda, akinek elszáradt a fája,
elfeledte kedvence gyökereit, ágait, kérgét,
mert a kéregető szomszéd felszította a mérgét.
Tüzes gondolatok cikáztak agyába’:
hogy a ragyába
nem vettem észre,
hogy csak a készre
vágott
tűzifára vágyott
ez a galád?
Sebaj, ezentúl én teszek alád!
Aki egyszer túljárt az eszemen,
arról én az utolsó bőrt is leszedem.
Nem bíró
a mesét író,
az olvasóé minden érdem,
ezért csak csendesen kérdem:
túl mérgelődésen, vitán,
mást tettetek volna ti tán
a vén platán
halála hallatán?
