MÉ ügy — Wesselényi-Garay Andorhoz írott nyílt levél Gerle Jánostól
”A MÉSZ közgyűlésén hangzott el WGA kiáltványa, amelyet itt, az Építészfórum lapjain olvastam. Az alábbi nyílt levelet küldöm WGA-nak és azoknak, akik őt hallották vagy olvasták, akik neki igazat adtak vagy hozzám hasonlóan fölháborodtak.” Gerle János
A MÉSZ közgyűlésén hangzott el WGA kiáltványa, amelyet itt, az Építészfórum lapjain olvastam. Az alábbi nyílt levelet küldöm WGA-nak és azoknak, akik őt hallották vagy olvasták, akik neki igazat adtak vagy hozzám hasonlóan fölháborodtak.
Kedves WGA!
A MÉSZ közgyűlésén (napirenden kívül) hangzatos kiáltványt intéztél a résztvevőkhöz Szegő György főszerkesztői állásából való elmozdítására. Elég szokatlan és rosszízű, hogy azt ne mondjam, kellemetlen korszakokat idéző eljárás ez. Úgy tűnik, hogy nemcsak formailag, hanem lényegét tekintve is, hiszen a régi/új Magyar Építőművészet tulajdonosától, a Magyar Építőművészek Szövetségétől semmilyen észrevétel nem érkezett a saját lapjuk főszerkesztőjét ért támadás miatt, legalábbis az nem jelent meg sem a Szövetség honlapján, sem az Építészfórumon (annak ellenére, hogy a májusi elnökségi ülés még teljes bizalmáról biztosította a főszerkesztőt).
Kiáltványoddal szemben a következő etikai kifogások merülnek fel:
• Állításaid nem felelnek meg a valóságnak. (Nem a MÉ a legdrágább a piacon, nem is a legkevesebb információt tartalmazza, bár ha állításodat úgy kell értenem, hogy a Te számodra a legkevesebb információt, azt nem tudhatom mérlegelni.)
• Vádad alapja jogosulatlan, értelmezhetetlen és bizonyíthatatlan kijelentés. (”.ilyen tartalmi arányokkal nem is tehet kísérletet a magyar építészet képviseletére.”) A jelenlegi építészeti lapkínálatban (a kilencvenet meghaladó számú periodikából csak néhány tekinthető ilyen szempontból mérvadónak) tematikailag, tájékozódási körét tekintve - tartalomjegyzékeiből könnyen ellenőrizhetően - a MÉ nemcsak a legsokoldalúbb, de az egyedüli, amely a kortárs építészeti művek mellett rendszeresen közöl építészetelméleti, építészettörténeti, a környezetkultúrára vonatkozó írásokat az építészet lényegéhez tartozó társterületekről.
• Demagóg, cinikus és indokolatlan kérdéseid csak arra valók, hogy a felébresztett kétely révén - meggyőző állítások nélkül is - elfogadtassák a sugalmazott végkövetkeztetést: a főszerkesztőnek el kell tűnnie. Kérdéseid egy jelentős részére a nemrég elvégzett és nyilvánosságra hozott (általad nyilván ismert) alapos kutatás, amely az építészeti lapok szakmai fogadtatását vizsgálta, megfelelő választ ad. Kérdéseid más része nyíltan utal egy vélelmezett pénzügyi visszaélésre (”a hirdetések milyen büdzsét gazdagítanak?”), vagyis rágalmazással igyekszel alátámasztani a szakmai lejáratást. Kérdéseid között jó néhány akad, amely fellengzős megfogalmazása (”Kinek szól ez a lap? Szól egyáltalán valakihez? Mennyire él együtt a lap a magyarországi kortárs építészet eseményeivel?”) nem is feltételez adható választ. Újabb csoportjuk a folyóiratszerkesztés gyakorlati ismereteinek hiányáról árulkodik vagy azt mímeli: mintha a főszerkesztő dolgozhatna úgy, hogy a lap belső arányait, tematikáját valaki más határozza meg a számára, mintha bármely szakfolyóirat főszerkesztőjét pályázat útján választották volna ki s előre meghatározott időre adtak volna neki lehetőséget a szerkesztőségre.
• Hivatkozol a folyóirat értékére és múltjából adódó küldetésére, de elfeledkezel arról, hogy éppen a mostani szerkesztőség volt az, amely a folyóiratot visszajuttatta jogos örököse, a MÉSZ kezébe és szerkesztési elveivel kezdettől fogva az alapítók szellemében tevékenykedett. Ezáltal sikerült nagyon hosszú pangás után a lapot mai színvonalára, a hagyományos kulturális értékek közötti kiemelkedő rangra emelni.
• Az MÉ jelenlegi összetételű szerkesztősége segítette pályakezdésedet azzal, hogy írásaidat közölhetővé szerkesztette.
Kedves WGA!
Kiáltványod egyféleképpen értelmezhető: a MÉSZ (jelenlegi értékei miatt!) jelentős anyagi támogatást élvező folyóirata nem felel meg az általad képviselt szerkesztési elveknek, ezért feljogosítva, hivatva (és támogatva?) érzed magad, hogy követeld a főszerkesztői pozíció átadását (neked vagy egy veled azonosan gondolkodó személynek). Ehhez elszomorító, minden érintettet és magát a folyóiratot is lealacsonyító módszert választottál. Csak remélni tudom, hogy próbálkozásodat a tisztességesen gondolkodó építészek, ha csak nyolcszázan vannak is, visszautasítják. Lehet, hogy kevesen vannak, akik ezt értékelik, de a folyóiratok piacán a MÉ nem egyike a sajátos szerkesztési elveket tükröző kiadványoknak, hanem állításoddal és más folyóiratokkal szemben, amelyeknek ez nem is feladatuk, szakmánk egészének és teljességének következetes képviselője.
Gerle János
Kapcsolódó oldalak:
Felszólalás a régi/új Magyar Építőművészet ügyében
