Még a vasbeton is más volt
Medgyaszay István / Válogatta és összeállította: Potzner Ferenc. Vargha Mihály könyvkritikája
Medgyaszay István
Válogatta és összeállította:
Potzner Ferenc.
Az építészet mesterei sorozat.
Sorozatszerkesztő Gerle János.
Holnap Kiadó, Budapest, 2004.
231 oldal, 9900 Ft
Vargha Mihály: Még a vasbeton is más volt
Amikor Medgyaszay István építész (1877-1959) a székesfőváros megbízásából 1925-ben megtervezte a kislakásos együttest a Budaörsi út 2-18. szám alá, még nem sejthette, hogy az ablakokból majdan egy igen forgalmas, drabális betonhídra meg a mellette futó többsávos autóútra nyílik kilátás. Persze az ott mainapság végiggörgő rengeteg személykocsi utasai közül sem sokan tudják, hogy a XX. század első felének egyik kiváló építésze tervezte a házakat. Pedig forgalmi dugóban a lassú haladás lehetőséget adna, hogy megfigyeljék: az erkélyek jellegzetes, lyuggatott betonmellvédeiről könnyű ráismerni a tervező Medgyaszayra, aki a korai vasbeton-építészetben kiemelkedőt alkotott, sajátosan ízeset. Munkássága méltán tekinthető Lechner Ödön stílusteremtő törekvései szerves folytatásaként. Persze ezek a házak ma már teljességgel megszokottá váltak. Legfeljebb akkor tudnak némi feltűnést kelteni a csiricsáré feliratokkal, reklámokkal agyonfertőzött városi környezetben, ha kitatarozzák őket.
A mester a városi-modern-organikus építészet előfutára volt, akinek Pesten kevesebb, Budán több ilyen jellegzetes lakóháza áll. Mégsem elegendő ahhoz - vagy tényleg annyira a városképbe szürkült szinte mind -, hogy arányaival, léptékével, tagolásával példaképe lehetne a ma születő építészetnek, a magamutogató, külső formai jegyeket túlhangsúlyozó egyedek helyett? Azt láthatjuk, hogy szinte mindenütt az iskolázatlanságot, érzéketlenséget sugárzó fogyasztói tömegtermékek veszik át az uralmat. Abban nehéz lenne igazságot tenni, hogy ebben csupán a megrendelők, a nemegyszer a "teremtő" szerepében tetszelgő ingatlanbefektetők a ludasak, vagy maguk az építészek is... Van egy Medgyaszay-mű a XII. kerületi Kiss János altábornagy utca-Németvölgyi út sarkán is - ez jó példával szolgálhatott volna az ettől nem messze, a Királyhágó tér-Németvölgyi út sarkán hamarosan épülő erőltetett, nyomasztó látványt nyújtó lakóegyüttes számára, amit a Makona iroda tervezett. Hírek szerint a telek értékesítésekor a kerületi önkormányzat megszabta: itt csak Makovecz Imre terveit lehet megvalósítani. Talán abban az összefüggésben, hogy a kerületi főépítész az ő tanítványa és hű követője, Nagy Ervin?
Egyre nehezebben elviselhető helyzetünkben égető szükség van a példamutató mértékletesség felmutatására. Alkalmas erre a Holnap Kiadó sorozatának legújabb, ötödik kötete, ami a XIX. századi mesterek után a korban hozzánk sokkal közelebb álló építészt, Medgyaszay Istvánt mutatja be (a korábbi négyről az Ex librisben írtam, ÉS, 2005/6.). Potzner Ferenc jó munkát végzett, nem csupán a válogatással, hanem főképp a hozzáírással, majd' minden fontosabb épület friss értékelésével. Azt persze nehéz megítélni, hogy a meg nem valósultak közül a leggrandiózusabb, a Nemzeti Panteon, amit Medgyaszay a Gellért-hegyre tervezett 1906-ban, s amely a könyvborítón is szerepel, hogyan mutatna ma. Engem e terv nem lelkesít, túlzottan monumentálisnak, szinte letaglózónak látom.
A könyv szerkezete hasonló a megelőző, eddig legjobb Feszl Frigyes-kötethez - a sorozat némi bizonytalankodás után jó irányt vett. A mester életpályáját taglaló fejezet után válogatás következik műveiből és írásaiból, majd műveinek áttekintő jegyzéke, végül pedig öt írás, mely művészetét elemzi. Három fejezetet fotók és rajzok illusztrálnak - kettőt nagyobb reprodukciók, a harmadikat, az adattárnak megfelelően, kisebb képek. Munkái közül feltétlenül megemlítendő a veszprémi és soproni színház, a gödöllői műteremházak vagy a rárósmúlyadi templom (Mu3/4a - Szlovákia). A kötetből csupán a mai állapotot tükröző fényképeket hiányolom, véletlenszerűen van egy-kettő (eddig csak a Lechner Ödönről kiadott könyvben volt több, de ott sem szisztematikusan, és sokszor igen gyenge minőségben). S ha már a képeket említettem, az építészeti szakkönyvben furcsának, egyetlenként fölöslegesnek tartom olyan politikai ízű kép közlését, melyen Medgyaszay és Klebelsberg Kunó mellett Horthy Miklós is szerepel - mert történetesen jelen volt a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet és Internátus felavatásán. A mester művészetét elemző írások közül kettő régebbi, kettő egészen új, egy pedig 1979-re datálódik. Kathy Imre akkor az Akadémiai Kiadó Architektúra-sorozatának írta meg könyvét, ami nagy hiányok pótlásának kezdeti lépése volt - majd az áttörés elmaradt, a sorozat elhalt. Az így felgyülemlett hiányt, a táguló űrt próbálná pótolni a Holnap Kiadó sorozata, s ha ezt a mostanra elért színvonalon tartósan folytatni tudja, akkor nagy szolgálatot tesz a hazai architektúrának. Az építészeti munkásság, az életrajz bemutatása ebben a formában igen jó, viszont vitatható a szövegek szubjektívnek tűnő válogatása, főképp régebbi írások minden kritikai megjegyzés nélküli publikálása. Bizonyos Medgyaszay-cikkeket régi megjelenésük óta jeles szerzők már górcső alá vettek. Jó lett volna legalább rövid jegyzetben utalni ezekre, annyi ugyanis nem elég, hogy tételesen szerepelnek a bibliográfiában.
A cikk megjelent az Élet és Irodalom 2005/17. számában.
