Megacityk és megarégiók mappája

Míg mi itt Budapesten azon agyalunk, milyen lesz a városunk 2030-ban, s erre kormányprogramunk is van, addig a világ metropolisztérképe átrendeződik, méghozzá úgy, hogy legnagyobb városaink Ázsiában, azon belül is túlnyomó többséggel Kínában és Indiában lesznek. Ráadásul a városok régiókba tömörülnek átívelve határokon, nemzetgazdaságokon, átvéve az államoktól a gazdaságirányító és piacformáló szerepet.

A World Economic Forum szerint 2035-re nem lesz európai város az első huszonöt megacityben (lakosságszám szerint nézve), hacsak nem a már Kis-Ázsiában található, de politikai értelemben Európához (még ha szélről is) tartozó Isztambul nem ment meg minket a maga huszadik helyével. Jelenleg Isztambul még előkelőbb helyen szerepel, s Moszkva is a top 25-ben van a maga 12 millió lakosával, igaz, csak a 24. helyen.

Megacitynek az a város számít, melynek népessége meghaladja a tízmilliót. A World Economic Forum szerint 2030-ra 43 ilyen város lesz szerte a világban, köztük a mára még kevéssé ismert Csengtu (Szecsuán tartomány fővárosa Kína dél-nyugati részén), Haidarábád indiai nagyváros vagy Luanda, a délnyugat- afrikai Angola fővárosa.  

 

1950-ben, amikor a föld 2,5 milliárd lakosából még csak 751 millió ember lakott városokban, mindössze két megacity volt a mai fogalmaink szerint: New York és Tokió. Ma a föld lakosságának 55 százaléka városlakó vagy él városi övezetben, de a jövőben ez az arány akár 68 százalékra is emelkedhet, további 2,5 milliárd embert hozva a városokba. Talán még várakozásainkhoz képest is meglepő, hogy mindezen városi növekedés, illetve lakosságcsere kilencven százaléka Ázsiában zajlik majd, aminek részben az az oka, hogy Amerikában már most ötből négy ember városlakó, Ázsiában pedig csak a lakosság fele, míg Afrika népe egyelőre alapvetően falvakban él. Ez azonban gyorsan változni fog, mert Ázsiában hamarosan újabb megacityk alakulnak, olyanok, melyeknek ma még szinte alig hallottunk a nevéről.

 

India fog a legjobban fejlődni, itt 416 millió új városlakó lesz 2050-re az előrejelzések szerint, Delhi pedig még a jelenlegi legnagyobb megacity Tokiót is le fogja előzni 2030-ra 39 millió lakosával. Kínában két további megacity várható, Csengtu és Nanking a jelenlegi hat táborát bővítve. Azonban az ázsiai növekedés nem áll meg pusztán Kínánál és Indiánál, 2030-ra Banglades fővárosa, Daka lesz a negyedik legnagyobb város a világon 28 millió lakossal, a pakisztáni legnépesebb város, Karacsi és a szintén pakisztáni Lahor is feltörekszik, Manila, a Fülöp-szigetek fővárosa és Jakarta, az indonéz főváros pedig népesedési boomnak néz elébe. Szöul, Saigon és Teherán szintén felküzdi magát tízmillió fölé. A japán Oszaka, mely 19 millió lakosával elérte a csúcsot és Japánban Tokió után a második város, 2030-ra kikerül a top tízből.

 

Afrikában Kairó marad a legnagyobb város, de a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosa, Kinshasa nem fog sokkal lemaradni mellőle, leelőzve Lagost és betör a tíz legnagyobb város közé. Angola fővárosa, Luanda lakossága meg fog duplázódni, 2017-ben a legdrágább város volt a világon, megelőzve Tokiót, Zürichet, Szingapúrt és New Yorkot. Pedig hogy indult!

 

A portugál gyarmatosításkor Angola siralmasan szegény ország volt, amit a negyven évig dúló felszabadító háborúk még inkább nyomorúságossá tettek. Az ország 1974-ben vívta ki a függetlenségét a Portugáliában megbukó fasiszta diktatúra után. Jelenleg Angolában naponta 1,8 millió barrel kőolajat termelnek ki. Luandában a függetlenség kivívása után alig élt 500 ezer ember, most a főváros lakossága hatmillió körül mozog. A kereslet minden termék után rendkívüli módon megnőtt, az ország pedig alig győzött mindezzel lépést tartani. Ez az árakon is megmutatkozott. Az idilli elővárosi részekben található 3+1 szobás lakások bérleti díja 13 ezer dollár körül mozog (kb. 11 ezer euró). Az országban alapvető dolognak számít a háztartásokban tevékenykedő szakács, de a sofőr is mindennapi dolog. A gyerekek magániskolákban tanulnak és nyugati tanárok oktatják őket. A tandíj több tízezer euró. A szupermarketekben árusított termékek árai is horribilisen magasak, ahova természetesen nem a bennszülött lakosok járnak vásárolni. Ők a helyi piacokat látják el, ám oda a fehérek egyáltalán nem járnak. Ezzel párhuzamosan iszonyatos szegénység van az országban, a helyi lakótelepek mellett hullámpapírból készült bodegákban laknak a legszegényebbek, vagy a földön alszanak kartonpapíron mindenféle fedél nélkül.

A tanzániai Dar es-Salaam is megacityvé válik, jelenleg is évente félmillióval nő a lakossága.

Amerikában csak New York marad, Európa öregszik

Meglepő vagy sem, Amerikában e téren nem lesz pozitív irányú változás, a jelenlegi negyedik legnagyobb Sao Paulo és ötödik legnagyobb Mexikóváros 2030-ra visszaesik a kilencedik és a nyolcadik helyre. 1950-ben még Amerikában volt a világ húsz legnagyobb városából hat, 2030-ra már csak New York lesz a listán.

Azt már régóta tudjuk, hogy a kontinensek közül Európa lakossága csökken a legjobban, leginkább Lengyelországban, Romániában, Oroszországban és Romániában csökken a városlakók száma. Itt egyetlen város fog betörni a megacityk táborába, London, mely a 20. század második felében hanyatlást mutatott, most azonban újra növekszik és dübörög az üzleti élete.

A metropolisztérkép átrendeződésével párhuzamosan egyre inkább számolnunk kell egy másik gazdasági jelenséggel, ez pedig a gazdasági világtérkép régiók mentén történő átrendeződése, fokozatos átalakulása. Elsősorban gazdasági, pénzügyi, infrastrukturális jellegű átrendeződésről beszélünk, amiből a politika kimarad, illetve a nemzeti politika természetesen igyekszik reagálni, épp kompenzálandó azokat. Ahogy a 444 írja, az 1989 óta bekövetkezett háborúk áldozatainak 95 százaléka olyan harcokban vesztette életét, amelyek nem két állam hadserege között zajlottak, hanem polgárháborús felek között. Ugyanakkor urbanisztikai, városszerveződési szempontból is érdemes a jelenséget vizsgálni, hiszen az egyes városok, így Budapest fejlődése is a Bécs-Budapest tengely, vagy még inkább a Bécs-Budapest-Pozsony háromszög mentén értelmeződik, s könnyen lehet, hogy a háromszögben a rangsoroláskor székesfővárosunk marad alul, amennyiben Pozsony már Bécs agglomerációjaként értelmezhető. Mi sem jobb bizonyíték erre a köztük lévő mintegy egyórás távolságon túl, hogy számos afrikai, ázsiai (részben low cost) járat már Pozsonyból indul célpontja felé.

 

Több városelemző szerint Budapest fejlődésének tán épp az a legnagyobb gátja, hogy nem az agglomerációjával, illetve nem ebben a közép-európai tengelyben, régióban értelmezi magát. A 444 cikke szerint 29 megarégió uralja a világot, aminek az az egyik fontos következménye, hogy számos szolgáltatás, felügyelet és ellenőrzés kicsúszott az államok és nemzeti kormányok kezéből és a magánszektorba csúszott át. Ma már nem kormányok, hanem multik, világlánccal rendelkező megacégcsoportok és a pénzüket offshore cégben tartó milliomosok hatnak jobban a világra és a gazdaságra, s bizony sok esetben a kormányok — adópolitikájukkal, egymás közti politikai egyeztetéseikkel stb. — kiszolgálják őket, vagy adott esetben úgy alakítják a helyi gazdasági viszonyokat, hogy kedvük legyen a munkahelyteremtő és gazdasági folyamatokat élénkítő multinak az adott országba érkezni, tőkét hozni, befektetni, stb.

 

A régiónak persze van gazdasági definíciója: legalább két városból kell állnia több mint ötmillió lakossal, a gazdasági termelése pedig több mint 300 milliárd dollárt tesz ki.

A világon a legnagyobb a Boston és Washington között húzódó megarégió 50 millió emberrel és több mint 4000 milliárd dollárnyi gazdasági termeléssel. Ha ez a régió önálló ország lenne, a világ ötödik legnagyobb gazdaságával büszkélkedhetne, nagyobbal, mint az Egyesült Királyságé. A második legnagyobb a Párizs, Amszterdam, Brüsszel és München alkotta régió, itt 44 millióan élnek, 2500 milliárd dollár a termelése, ami nagyobb, mint Olaszországé. A harmadik Minneapolis, Chicago, Indianapolis, Detroit, Cleveland és Pittsburgh megarégiója, ami összesen 50 kisebb-nagyobb városból és környékéből áll. 30 millió ember lakik itt, és 2000 milliárd dollárnyi a termelés. Alig valamivel kevesebbet termel Ázsia legnagyobb, 40 millió fős megarégiója, Tokió és környéke.

 

A Bécs-Budapest megarégió a maga 12,8 millió főjével a 18. legnagyobb: 555 milliárd dollárnyi a termelése. Elsősorban megélhetési okokból egyre több magyar költözik át, vagy jár át dolgozni Ausztriába, a helyi társadalombiztosítási szövetség adatai szerint tavaly év végén hivatalosan 94 458 magyar állampolgár dolgozott ott.

Az új és régi megacityk óriási kihívás elé néznek a lakhatás, levegőszennyezés, közlekedés, infrastruktúra és társadalmi egyenlőtlenségek szempontjából, amikre megoldást kell találni. Egyre több ázsiai városban nyúlnak egyre magasabbra a felhőkarcolók, s ha nem érződne a couleur locale, akár New Yorkban vagy Frankfurtban érezhetnénk magunkat.

Építészfórum