Megálmodnunk semmit sem kell — A Pénzügyminisztérium belső terei

Sokunk talán még alig tudja elképzelni, pedig hamarosan eredeti állapotában tekinthetjük meg a Mátyás-templommal szomszédos épületegyüttest. A tisztítóbontási munkálatokkal már elkezdődött a kivitelezés a Szentháromság téri Pénzügyminisztérium épületén, és a Fellner Sándor korabeli összképről is megismerhettük már a külső látványterveket. Az enteriőrről egészen eddig viszont még nem esett túl sok szó. 

 

A II. világháború után megcsonkított architektúrának nem csupán a homlokzata, de a beltere is a késő historizmus egyik látványos munkahelye volt, amelyet elképesztő műemléki kihívás lehet újratervezni. De mi is volt pontosan a díszes középrizalit ablakai mögött? Mi történt velük a háború után, és milyen hiteles források állnak rendelkezésre egy századfordulós, szinte teljesen elpusztult reprezentatív térsor visszaépítéséhez?

Csakhamar kiderült, hogy Magyarországon sajnos a 20. század régészévé kell válni egy hasonló feladathoz. Hogy jobban megértsük mi is történik egy ilyen munka során, a történelmi belsőterek legnevesebb belsőépítészét, Baliga Kornélt, a nem kevésbé elismert — többek között a megújult Füzéri vár termeinek, vagy a Központi Statisztikai Hivatal tetőrekonstrukciójának tervezőjét — Dr. Lukács Zsófiát, valamint a projekt épületrekonstrukciós irányító mérnökét, Kémeri Balázst kérdeztük a tervezési feladatokról.

 

Pleskovics Viola: Hogyan pozícionálhatjuk a Pénzügyminisztérium épületét Fellner Sándor életművében?  Mennyiben jelentett kihívást, vagy kivételt számára a neogótikus stílus?

Baliga Kornél: Fellner a legtöbb formanyelvben otthon érezte magát, neogótikus épülete azonban nem volt túl sok. Némileg meg is volt kötve a keze a választást illetően, a középkorhoz ugyanis Buda aranykorát, Zsigmond és Mátyás király időszakát kötötték akkoriban — nem véletlenül került ki győztesen neogótikus terv a Parlament esetében is sok-sok neoreneszánsz megoldás közül. Mindazonáltal kétségtelen, hogy a végső döntést a Mátyás-templom tőszomszédsága határozta meg.  

Lukács Zsófia: Tény, hogy az épület kortársának számító Zeneakadémiához mérve talán sokaknak ódivatúnak tűnhetett az épület, de be kell látni, hogy Fellner Európa legjobb adminisztratív épületeit tanulmányozta végig, hogy a kontinenshez méltó, elegáns minisztériumi együttest hozzon létre.

Hogyan alkotott mégis kortárs minőséget egy kötött stílus keretein belül?

L.Zs.: Összességében az angol késő gótika uralkodik a hangnemben, de részleteiben mégis tetten érhető egy magyaros íz. Például rengetegszer ismétlődik a gránátalma motívum, ami a magyar reneszánsz kedvenc szimbóluma volt. Ez a századforduló sajátossága is, hiszen — akárcsak Lechner és köre — mindenki a magyaros stílus karakterisztikus jegyeit kutatta ekkor.

B. K.: Ebből a szempontból Fellner igenis felvette a kortársak ritmusát, nem egy esetben sejlenek fel szecessziós részletek is a házban! Ráadásul együtt dolgozott Zsolnay Vilmos fiával, Miklóssal, ( a korabeli építési naplóban maga Fellner is néhol tévesen az 1900-ban elhunyt Vilmosnak címzi az észrevételeket — jegyzi meg érdekességként Kémeri Balázs) aki ebben az épületben számos részletmegoldás közreműködője volt. A Fellner által készített díszítő motívumok gyártmányrajzok formájában köszönnek vissza a mintakönyvekben, és az eredeti szerződés mellékleteként is megismerhetővé váltak a rekonstrukciókhoz.

Ma már egy teljesen más épület képe tárul elénk. A belsőtereket tekintve mi az, amit a háború pusztított el és melyek azok a részletek, amiket a Rados Jenő által irányított helyreállítás során tüntettek el?

Kémeri Balázs: Az épület ugyan jelentősen megrongálódott a háborúban, a keleti toronysisak is teljesen leomlott, de a fotókon jól látszik, hogy mind a rizalit, mind a tetőszerkezet helyreállítható lett volna megfelelő akarat és nem utolsó sorban anyagi lehetőségek megléte esetén. A reprezentatív helyiségek a Szentháromság tér felőli architektúra szintjeit foglalták el, melyek közül kisebb változtatásokkal a földszinti előcsarnok és a díszlépcsőház maradt meg legeredetibb formájában. A rizalit mögött húzódó díszterem, valamint a keleti és nyugati szárnyak nagytermei az 1950-es évekbeli helyreállítást követően alakultak át, egy-egy új födém beiktatásával pedig még régi belmagasságukat is elvesztették.

A tervezők dolgát megnehezíti, hogy közvetlenül a háború után nem készült dokumentáció, így nem rekonstruálható teljes mértékben, hogy mi történt az értékes berendezésekkel, faburkolatokkal. Jelenleg ezeknek a helyiségeknek — a tanácsteremnek, az audienciás teremnek, ezek előtereinek, a miniszteri fogadószobának, a miniszteri dolgozószobának, a díszteremnek és előcsarnokának — megtervezésére és a kutatásra koncentrálunk.

 

Ehhez mik szolgáltatják az elsődleges támpontokat?

K.B.: Fellner Sándor kiadott egy albumot 1908-ban, amelyben prezentálta az elkészült épületet. Leírja benne a kivitelezés részleteit, nehézségeit, ír a felhasznált anyagokról és rendkívül jó képillusztrációkkal is gazdagították a lapokat. A kor legnagyobb fényképészei — Klösz György, és Divald Károly — munkái szerepelnek benne. A belső tereket ábrázoló fényképek ráadásul speciális, építészeti fotógéppel készültek, így egyik ábra sem torzít. Nagyon fontos dokumentáció volt ez a belső terekre nézve!

L.Zs.: Bár a háború utáni belső állapotokról nincsenek fotók, a Rados Jenő vezette helyreállítás tervdokumentációja is sokat segített a neogótikus formák datálásában. Ezeken a terveken jelezve van, mely részleteket akarták átalakítani a megőrződött állapotokhoz képest, és mi az, amit eredeti formájában hagytak meg.

Ezek szerint a hagyományos források mellett rengeteg a helyszíni nyom is?

B.K.: Az 1945 utáni bontások során levert stukkómaradványokat a padlófeltöltésbe söpörték. Több, mint egy tucat ládánk van tele gipsztöredékekkel, melyeket lefényképeztünk, felmértünk és segítségükkel meg tudtuk rajzolni szinte az összes tagozatot. 

Az ajtók díszítése is az egyes termek falburkolat mintázatát követte. Nem egy esetben megmaradtak az eredeti ajtólapok, még ha más helyiségbe is hurcolták őket. A mintázatuk alapján be tudtuk azonosítani az eredeti helyüket, a szárnyak másik oldala pedig a szomszédos helyiség hiányzó mintázatát is elárulhatta. A dísztermi nagy kétszárnyú ajtók külső oldalát például az ötvenes években a modernizálás jegyében falemez borítással látták el. Azonban alatta a korabeli fafaragás megmaradt, amelyet most kiszabadítunk, hogy az ajtók régi fényükben ragyoghassanak. A példákat órákig lehetne sorolni, és szerencsére a gótikának is meg van az az előnye, hogy rendkívül logikus. Szakál Ernő restaurátor jut eszembe, ahogyan lelkesen meséli, miként szerkesztette meg a visegrádi Anjou-kori kutat mindössze töredékeiből. Valahogy így érzünk most mi is. 

L.Zs.: Nekünk legalább vannak fotóink. Ha van fénykép egy helyiségről, akkor vissza lehet tervezni a régi perspektívát. Például: ha a képen látható egyik tagozatot már felmértük és tudjuk a pontos méreteit, vagy az egyik padlóelem mérete is ismert, akkor már léptékhelyes tervrajzokat lehet készíteni. Rengeteg munka, de a mai digitális technikával nagyon pontosak tudunk lenni. 

A termekről egy szögből készültek a fotók és biztos van olyan eset, amikor nincs elegendő töredék egy részlet megismétlésére. Milyen arányban akadnak hipotetikus megoldások?

L.Zs.: Logikai úton minden esetben el tudtunk indulni: ha egyik teremről nem állt rendelkezésre elegendő fotó, akkor vagy a Rados Jenő-féle helyreállítási tervek, vagy az eredeti maradványok segítettek bennünket. Megálmodnunk semmit sem kell. Ezzel együtt persze apróbb kompromisszumok akadnak. A miniszteri váró kamarai elnököket ábrázoló képcsarnoka például nagy valószínűséggel egyedi megoldás lehetett. Nem tudjuk pontosan, hogy a terem pandantját jelentő, és fotókon nem ábrázolt kis tanácsteremben volt-e hasonló festménysor, és az ismert sorozatnak sem biztos, hogy fel tudjuk kutatni minden darabját. A portrétár felkutatása is a tervezéssel párhuzamosan folyamatban van.

B.K.: Hasonló kompromisszumot jelentett az egyik csillár is. Külön fotó készült a tanácsterem egyedi darabjáról, amelynek olyan különleges a kialakítása, hogy a korszerű világítótestek is belehelyezhetőek a foglalatába. Ez nagyon megkönnyíti a régi forma modern újrahasznosítását, ezért úgy döntöttünk, ezt a hiteles lámpaformát helyezzük a nyugati oldal audienciás termébe is. Annak ellenére, hogy ott egy más típusú csillár volt.

Egy korhű, 19. századi beltér hogyan tud kortárs munkahelyként is funkcionálni majd?

K.B.: Minden terem a mai kor igényeinek fog megfelelni. Ebben nagy szerencse volt, hogy a korabeli mestereknek már az eredeti épület kialakításánál is figyelmet kellett fordítaniuk az újszerű berendezések elrejtésére. Például a gyönyörű kandallók és fűtőtestek mérműves rácsai mögött rejtett légbefúvók működtek. Mi szintén modern hűtő-fűtő berendezéseket alakítunk ki majd bennük. A parapet mélyedésekben további gépészeti egységeket helyezhetünk el, és a korabeli mintára legyártott csillárok mellett kisebb, a stílussal nem konfrontálódó lámpákkal is modernizálni tudjuk a világítást.

A rizalit visszaépítésével újabb termek visszaállítása következik?

L.Zs.: A következő ütemben igen, amikor a homlokzat eredeti állapota vasbetonszerkezettel újjáépül, de a miniszteri kis fogadóterem, és a miniszteri dolgozószoba újratervezése is hátra van még. A rizalit mögött helyet foglaló díszterem teljes belmagasságában ránk maradt, a legtöbb részletet azonban itt is megváltoztatták. Remek nyomokból azonban nincs hiány, méretarányosan tudjuk majd újratervezni például az elpusztult toronyaljak nyílásait, hiszen a szemben lévő ajtók tükörképei voltak ezeknek: eredeti tok, ajtószárny, és némi ornamens a betétekből itt rendelkezésünkre állnak.

B.K.: Egyébként az egyik legérdekesebb pillanatunk pontosan ehhez a teremhez kötődik. Az eredeti ablakok felmérése közben indultam szünetet tartani, amikor a lépcsőházban megakadt valamin a szemem. Az említett 50-es évekbeli födémbeépítések miatt a lépcsőházba is be kellett iktatni egy új szintet, melynek oldalfalait díszítetlen, csúcsíves vasablakokkal ékesítettek. Arányait tekintve másodlagosan felhasznált, eredeti darabokra következtettem és csakhamar kiderült, hogy a valamikori főhomlokzat színezett ólomüvegablakainak kereteiről van szó. Két eredeti részlet birtokában a csúcsív szerkesztése sem lesz már hipotetikus, így teljes mértékben kimondható, hogy ez a terem is eredeti pompájában épülhet újjá.

 

 Pleskovics Viola

 A cikk a műemléki rekonstrukciót lebonyolító PM-TÉR6 Nonprofit Kft-val együttműködésben született.