Meggyesi Tamás: A külső tér - fejezetek egy építészeti térelmélethez

Jelen tanulmány a civilizációs válságtünetek nyomán napvilágot látott elméleti, tervezési és szakirodalmi munkákban kirajzolódó ,mulitverzum” áttekintésére vállalkozik

Készült a BME Urbanisztika Tanszékén
Műegyetemi Kiadó 2004

142 oldal, fekete-fehér fotókkal és rajzokkal, ármegjelölés nélkül

Részlet a Bevezetőből:
”A külső tér azért vált napjainkban problémává, mert a klasszikus, történeti jellegű városépítészeti értékek a jelenkori urbanizációs tendenciák árnyékában eltűnőben vannak: legfeljebb a védett együttesek megőrzésére vagyunk képesek, de a perifériák spontán átala kulásának szabályozására már nem, és értetlenül állunk az olyan jelenségekkel szemben, amiknek nincsen történelmi előképük. A nemzetközi építészeti irányzatok egyre távolodnak a téralakítás klasszikus ideáljaitól, miközben hihetetlen mértékben kitágítják a tér-idő tapasztalásának határait, és egyre több, eddig negatívnak tartott jelenséget „fedeznek fel” és avatnak alkotási princípiummá. A hagyományos településtervezés ugyanakkor inkább ösztönösen, egyoldalú, formai vagy/és jogi szemlélettel kezeli a kérdést. Közben a modern nagyvárosokban egyre több a roncsolt, kaotikus jellegű tér. A „beépítés” sokszor kizárólag az ingatlanfejlesztés belső törvényeit követő és tükröző épület-tárgyak egymástól független elhelyezésére redukálódik. Ennek következtében az épületek között már nem terek, hanemcsak űrök maradnak: a tér sok tekintetben piaci áruvá degradálódott, értéke az elmaradt fejlesztés negatív profitjával mérhető.

Jelen tanulmány a civilizációs válságtünetek nyomán napvilágot látott elméleti, tervezési és szakirodalmi munkákban kirajzolódó ,mulitverzum” áttekintésére vállalkozik, egyben a külső tér jelenségét alapkutatás tárgyává kívánja tenni. A külső tér azonban - különösen a modern mozgalom nyomán - aligha választható el mereven a belső tértől: a vizsgálat ezért szükségszerűen egy általános térelmélet irányába tágul. Egy általános térelméletnek figyelembe kell vennie a belső és külső terek, valamint az építmények egymást kölcsönösen meghatározófolyamatosságát is, ami a tömegek és terek települési kontextusára irányítja a figyelmet. Ez utóbbi ugyanis nemcsak a tömegek térbeli elhelyezését és ismétlését, hanem a külső tér tudatos - vagy spontán - szerveződését és alakítását is jelentheti. Az alapkutatás eredményei ilyenformán közvetlenül a gyakorlat elméletévé is válhatnak.”