A kötet elsősorban a városépítészet alaktani, morfológiai kérdéseiről szól. E megközelítés még nemrég a ”formalista” jelzőt váltotta volna ki a kritika részéről, sőt, sokan talán ma is megütköznek azon, hogy milyen jogon lehet a városépítészet alaktanáról mint viszonylag függgetlen diszciplínáról beszélni.
A kérdés valóban alapvető jelentőségű. Meggyőződésem, hogy az épített emberi környezet számtalan dimenziója között a formai-strukturális megközelítés is igényt tarthat bizonyos - legalább relatív - önállóságra. Mint ahogy senki sem vitatja, hogy pl. a város forgalmi hálózatának és forgalomszervezésének alakítása, a város társadalmi arculatának vizsgálata, vagy a város ökológiai rendszerének fenntartása önálló szakterület saját szakmai fogalom- és értékrendszerrel. Vagy senki sem akad fenn azon, hogy a településrendezés gyakorlata szinte kizárólag a jogszabályok alkalmazására korlátozódik: ha a terv ennnek megfelel, nem utasítható el.
Pedig a városépítészeti alaktan olyan hagyományokra tekinthet vissza, mint amilyent Joseph Stübben és Camillo Sitte a 19. század harmadik harmadában, később Raymond Unwin és Frederick Gibbert az angol újvárosok építése kapcsán, a Team 10 kísérlete a modernizmus átmentésére, vagy a posztmodern mozgalom élén a Krier-fivérek és az amerikai kontextualista iskola képviseltek. Vagy talán elég olyan hazai kiválóságokra hivatkozni, mint Pogány Frigyes, aki a városesztétika, Szentkirályi Zoltán, aki a térművészet szellemtörténelmi kategóriái vagy Hajnóczi J. Gyula, aki a térelmélet, a ”spaciológia” terén alkottak maradandót. E nemes hagyomány sajnos az utóbbi két évtizedben szinte maradéktalanul háttérbe szorult. A könyv arra tesz kísérletet, hogy ismét felvegye e hagyomány szálait – kockáztatva a ”korszerűtlenség” vádját.
részlet a bevezetőből
Kiadó TERC Kft.
Megjelenés 2009
Oldalszám 312
Formátum 202×238 mm
ISBN 978 963 9535 90 9