Megjelent az Országépítő 2017/3-as száma
A tartalomból: Virágoskúti Biocsárda – Interjú Dósa Papp Tamással, Rózsa Péterrel és Makoldi Sándorral (építészet: Dósa Papp Tamás); Főépítészek - Interjú Fernezelyi Gergellyel (Terdik Bálint); Terápiás ház Japánban (építészet: Akina Iwahashi, szöveg: Mathis T. Lohl); Emlékezünk – Dr. Mőcsényi Mihály tájépítész (1919-2017) (Buella Mónika); Medgyaszay-konferencia; Talamba (Kőszeghy Attila írása); Vándorokból mesterek - Interjú Erhardt Gábor építésszel (Csóka Balázs); Dessewffy-kúria rekonstrukciója, Tolcsva (Erhardt Gábor); Ravatalozó, Fót (Czégány Sándor); Búcsú Makoldi Sándortól – Egy megkésett interjú; Pálosok - Z. Tóth Csaba írása
Emlékezés Dr. Mőcsényi Mihályra; a tájépítészet legendás alakja olyan 97 évet tudhatott maga mögött, amely az utolsó hónapig aktív munkával telt el. 25 évvel ezelőtt, fogalmazódott meg a gondolat Buella Mónikában, hogy ez az életút kitöltene egy teljes filmet. "Három éven keresztül kutattunk és forgattunk, számtalan alkalommal beszélgettünk a professzor úrral a kamera társaságában. Kellett ennyi idő, hogy elnyerjük bizalmát. Együtt bontottunk ki két hatalmas bőröndöt, amelyben addigi 95 évének papírlenyomatai: diplomái, leckekönyve, útlevele voltak. Voltunk együtt a bonyhádi 75 éves érettségi találkozóján, amely akkorra már csupán két embert jelentett. Voltunk együtt a csehországi Zlata Korunában, ahol a II. világháborúban harcolt, és magával hozta a cseh nyelvű cukros zacskóban a hetven éven át megőrzött szénát. Megkíséreltem előkeríteni a minisztériumból a müncheni kiállításon nyert, majd a hivatal által elnyelt aranyérmet, megpróbáltam összeszedni a nevéhez fűződő tervlapokat. E nekrológban nem tudom tényszerűen követni életét, nem tudom megfelelően méltatni. A balatongyöröki temetésen a szomorúság mellett derűs nyugalom hatott át mindent. A világban helyén lévő ember, egy − a szó minden értelmében − teljes életút nyugalma." olvashatjuk Buella Mónika személyes megemlékezését.
Főépítészek című rovatunkban Terdik Bálint beszélgetése olvasható Fernezelyi Gergellyel, aki egy sikeres műterem alapító tagja, és nem mellesleg idén februárig fővárosi VIII. kerület főépítészeként, azóta pedig, egy lehetetlen jogi szabályozás miatt, a kerület városfejlesztési tanácsadójaként tevékenykedik. Számára természetes, hogy az építésznek a maga hatáskörében a köz érdekében is kell tennie valamit. A Józsefváros lakossága 80 ezer fő, érdekessége, hogy a végletek között mozog: míg a Palotanegyed az egyik legmenőbb környéke lett Budapestnek, addig a város legszegényebb sarka is a kerületben van. Több mint egy évtizedig zajlott itt egy szociális városrehabilitációs program, mely egy világszinten elismert szakmai munka volt. Sikere azon is lemérhető, hogy ma az ingatlanárak a legszegényebb negyedben ugrottak a legnagyobbat az egész fővárost figyelembe véve. Más területen is egyedi utat választott a kerület: a Corvin-negyed a legnagyobb léptékű egységes városfejlesztés, bár építészetileg és léptékében sok kritikát kapott. Kiemelt figyelmet kapotak az újjászülető közterek, a Teleki tér közösségi tervezésben megvalósuló megújítása pedig egy világra szóló lépés volt.
A Kós Károly Egyesülés több mint 25 éve alapította meg ma is aktív, posztgraduális képzést adó Vándoriskoláját, amelyben eddig közel nyolcvan hallgató szerzett diplomát. A Vándorokból Mesterek rovatunkban lapunk munkatársát, Erhardt Gábort mutatja be Csóka Balázs. A lapban bemutatott képek Kedves Zsófia munkái. Erhardt Gábor 1998-ban diplomázott a BME Építészmérnöki Karán, majd a Kós Károly Egyesülés vándorépítésze volt. Immár tizenöt éve az AXIS Építésziroda munkatársa. Tervezési munkái – új borászati épületek építése, műemléki épületek felújítása – Tokaj-Hegyaljához kötik. 2012-ben az AXIS tagjaként Kós Károly-díjat kapott. Több építészeti témájú publikációja jelent meg szakfolyóiratokban. Az Orszagepito.net szerkesztője, a BME Szerves Építészet című tárgy felelőse.
Tolcsva, Dessewffy-kúria rekonstrukciója egy szerencsés csillagállás alatt – részben EU-s támogatásból – megvalósult, hároméves tervezési és építési folyamat volt. A végeredmény: mondhatni, semmi különös. Csupán annyi történt, hogy egy 250 éves épület visszakerült méltó állapotába. A lényeg − mint oly sokszor − inkább az elmesélhetetlenben van, a történetben, az építés drámájában. A rekonstrukciót tervezte és az épületet bemutatja Erhardt Gábor.
Életünk egyre személytelenebb része a halál. A haldokló gondozása, ápolása, az emberséges búcsú, majd a ravatalozás, a gyász egykor a család és a helyi közösség feladata, életének része volt. Manapság ezeket a szolgáltatásokká degradált teendőket kiveszik a kezünkből. A falusi temetkezési szokások a 20. század derekán változtak meg. Az 1960-as években állami rendeletben tiltották meg a halottak háznál tartását, az addig élő, évszázados hagyományoknak vége szakadt. A modern idők folyományaként ma ravatalozókban búcsúzunk szeretteinktől. A kistelepüléseken, falvakban megjelentek a raktárra, garázsra, műhelyre emlékeztető rideg épületek, a korszerű közegészségügyi elvárásokhoz és az iparszerűen működő temetési vállalkozásokhoz igazodva. Ezek nélkülöznek minden szakralitást, kizárólag a funkciót szolgálják ki. Felismerve a tarthatatlan helyzetet, az utóbbi évtizedekben egyre több település fordít gondot arra, hogy komolyabb összeget szánva rá, új ravatalozó építésével vagy a meglévő átalakításával a halottai búcsúztatásához méltó helyet teremtsen. Magyarországon a közelmúlt ravatalozótervezési feladatai általában – kevés kivételtől eltekintve – meglévő ravatalozók átalakításai voltak, csakúgy, mint az alább bemutatott fóti példa. A tervező Czégány Sándor keserűsége első látásra nehezen érthető. A hazai építésügy helyzetét, a terv szerinti kivitelezés garanciájának hiányát, és a közbeszerzési rendszer visszásságait jól példázza az építés története.
Néha egy aprócska ház többet ad az embernek, mint a nagy épületegyüttesek. Jó példa erre a japán Yumemi no Sato harminc fős gyermekotthon terápiás háza. Ezek a gyerekek a szülői házban előforduló problémák következtében mindannyian komoly lelki sérülést szenvedtek el. Maga az otthon nem antropozófikus építmény, bár alapítója érdeklődését felkeltette az irányzat. A terápiás ház illeszkedik a terepadottságokhoz. Az épület csak három egységből áll: egy előtérből, egy kezelőből, és egy gyógyeuritmia teremből. A zenélésre és festésre használt kezelőterem ötszög alakú, melyről az építésznő Akina Iwahashi úgy nyilatkozott, hogy az ötszögű térforma egyszerre sugároz mozgást és állandóságot is, ami támogatja a lelki sérült gyermekek gyógyító kezelését. A házat élénkség jellemzi, ami a szigorúság és a könnyedség együtteséből adódik. Az épület emlékeztet a "japán tércsoda" elnevezésű fogalomra is, hiszen alig hihető, hogy ezek a terek maximum 25 m2-esek. Ez egyértelművé teszi, hogy nem a négyzetméterszám, sokkal inkább a térfogat és a formálás a döntő a tér minőségét illetően. A következetesen formált épület észrevétlenül hat jótékonyan a lelkükben bizonytalan gyermekek énközpontjára. Mathis T. Lohl írása.
Rózsa Péter Magyarország egyik legnagyobb biogazdálkodója. A Balmazújváros melletti Virágoskúti birtokára szánt 200 főt befogadására alkalmas, látványérlelővel kiegészülő csárda építészeti tervezésével Makovecz Imrét kereste fel. Az első vázlatot hosszabb szünet követte, majd 2011-ben újratárgyalásra kerültek az alapvetések, a mester azonban tanítványára, Dósa Papp Tamásra bízta a tervezést, de egészen haláláig figyelemmel kísérte a folyamatot. Az épület belső kialakítására nagy hatással volt az alföldi pásztorkultúra. Az opeion festése (Rege a Csodaszarvasról) Makoldi Sándor alkotása. Az egyes elemekben megjelenő pásztorművészettel és a hagyománnyal egy olyan összegzés jött létre, mely megosztottság helyett a szakrális teljesség irányába mutat. Ebbe az összefüggésrendszerbe illeszkedik az épületet körülvevő rózsakert is.
"A virágoskúti csárda kapcsán az idén májusban beszélgettünk a résztvevőkkel egy gazdagon terített asztal mellett. A délelőtt folyamán Makoldi Sándor vendégül látott minket debreceni otthonában – egyben műtermében is. Ekkor rögzítettük a lapban közölt interjút. Akkor még nem tudhattuk, hogy a megjelenést már nem éli meg a neves festő, tanár és néprajztudós." Szerkesztőségünk e két interjúval, valamint Pap Gábor és Dósa Papp Tamás nekrológjával búcsúzik Makoldi mestertől.
Pálosok keresése A Pálos Rend alapítója, Özséb gyűjtötte össze a Pilis remetéit, akikkel 1250 táján a Szent Kereszt tiszteletére templomot emelt Klastrompusztán, majd kolostort létesített. Az egyetlen magyar alapítású, férfi szerzetesrendnek a pápai jóváhagyása után e kolostor lett az első központja. A rendet a történelem viharai sokáig Lengyelországba száműzték. Gyöngyösi Gergely szerzetes 16. századi művén keresztül nemcsak a régi pálos élet mindennapjait lehet hitelesen megragadni, hanem a korabeli rendi vezetés magas szellemi és spirituális színvonalára is lehet következtetni. Z. Tóth Csaba írása.
