Stációk címmel – utalva a Via Dolorosa 14 stációjára - tartotta meg előadását Kampis Miklós építész 2017. május 26-án Kaposváron, a Makovecz Imre tiszteletére rendezett konferencián. Makovecz Imre az 1956. októberi események idején 21 éves műegyetemi hallgató volt. Az akkor történtek meghatározták egész életét. E mellett életében nagy szerepet kapott az antropozófia, amelyről így vallott: „az én életemnek és tevékenységemnek van egy világos tengelye, ez az antropozófia, minden magyarázat ennek a ténynek ismeretében lehetséges”. Az 1970-ben elindított magán mesteriskolájában a szellemi jelenlétet, a belső szellemi munkát akarta a tanítványokkal megismertetni, megszerettetni. Ennek folytatása volt a Visegrádon megvalósult nyári tábor. A tábor kiemelkedő eseménye az Asmussen által vezetett svéd-dán-norvég antropozófus építészek látogatása, amely mind a látogatók, mind a hazai résztvevők számára nagy élményt hozott. 1989-ben a visegrádi tábor hallgatóival megalakult a Kós Károly Egyesülés. Nevéhez fűződik a Magyar Művészeti Akadémia alapítása is. Az akadémia alapítói egyhangúlag választották meg elnöknek. A Sevillai Pavilon még Károly walesi hercegre is mély benyomást tett, hiszen a trónörökös meglátogatta őt Villányi úti lakásában. Kettejük személyes ismertségének köszönhetően a Kós Károly Egyesülés diákjai és tanárai kapcsolatba kerültek a „Prince of Wales’s Institute of Architecture” nevű, nemzetközi építészeti továbbképző intézettel. 2014. június elején Rómába utazott, ahol a pápa megáldotta az általa megálmodott Apor Vilmos téri templom terveit. Sajnos nemsokkal később az általa tervezett ravatalozóban vehettünk tőle végső búcsút a Farkasréti temetőben.
Bánkuti Melitta 17 éve Barcs főépítésze, mindemellett gyakorló építész és a Somogy megyei Építész Kamara elnöke. Dénes Eszternek mesélt tevékenységéről. Elkötelezett csapatjátékos, mert szerinte jó megoldás csak jó szakembertől várható. Előnynek érzi, hogy nem helyi lakosként friss szemmel láthatja települését. Főépítészként csak az építészeti minőséget tartja szem előtt. Az észrevétlen építészet híve. A kamarai munkája során is a szakmai igényességet tartja fontosnak. Úgy látja, hogy a vidéknek nagy szüksége van fiatal elkötelezett értelmiségiekre, ezért minden évben építőtáborokat szervez. Hiszen nagyot alkotni és nagyot álmodni talán csak a vidéki Magyarországon lehet.
A Kós Károly Egyesülés több mint 25 éve alapította meg ma is aktív, posztgraduális képzést adó Vándoriskoláját, amelyben eddig közel nyolcvan hallgató szerzett diplomát. Vándorokból mesterek sorozatban most egy házaspárt ismerhetünk meg. Bártfai-Szabó Orsolya és Bártfai-Szabó Gábor különleges helyzetben vannak, mert együtt lettek vándorokból mesterek. Saját nevük alatt nyitottak építészirodát, ahol a Vándoriskolától eltávolodva, de a fenntarthatóság eszméit, a környezettudatosságot figyelembe véve alkotnak. Munkáikat több díjjal is elismerték. Vándoriskolás éveik alatt megismerkedtek az antropozófiával, és e tudás birtokában Waldorf iskolát alapítottak. Az iskolában a szülőkkel folyamatos az együttműködés és ez kihat a tervezési munkáikra is. Jelenleg Gábor irányítja az irodát, míg Orsolya most, hogy negyedik gyermekük is lassan óvodás, egyre többet tud besegíteni. A házaspárral Dénes Eszter és Erhardt Gábor beszélgetett.
Salamin Ferenc és kollégái évek óta elkötelezett munkával igyekeznek részt venni a tokaji kultúrtáj sebeinek gyógyításában az építészet eszközeivel beavatkozva. E munka eredményeként Olaszliszkán, a település központjában, a Nagyboldogasszony-templom közvetlen szomszédságában a meglévő épületek átépítésével jött létre az Árpád-házi Szent Erzsébet Zarándokház. A két épületből álló ingatlan korábban presszóként funkcionált. A régi-új polgármester, Fekete Gyula és képviselő-testülete azonban a zarándokturizmust becsatolva képzelte el a falu jövőjét befolyásolni képes épület funkcióját. Ezért a Sárospatakon induló Erzsébet-zarándokútnak az országot és a borvidéket Tokajnál átszelő Mária-úttal való összekötő kapocs szerepére vállalkozva zarándokháznak építette azt meg. MIndemellett lehetőséget biztosítanak a helyi borászok bemutatkozására, ezzel is erősítve a borvidék kapcsolati hálóját. Kuli László írása.
Rácalmás lakói már nagyon várták, hogy a régi málladozófalú épület helyett legyen egy olyan, ahol méltó módon búcsúzhatnak el elhunyt szeretteiktől. Az új ravatalozó, mely Zsigmond László és Zsigmond Ágnes munkája a temető közepére épült, hagyományos szerkezettel. Az épület tengelyesen szimmetrikus, a középső szertartástér köré vannak felfűzve a kiszolgáló helyiségek. A ravatalasztal fölött egy opeion található, mely a fény beengedését hivatott biztosítani. A szertartás fontos eleme a fény beengedése, ezért a tervezők rejtett lámpákkal biztosították a szertartás megvilágítását. A ravatalozó berendezése tölgyfából készült. Lehetőség van szertartásra a fedett előtérben is, ilyenkor a ravatalasztal a lélekharang alá kerül. Az előtér lécrácsos homlokzatán a kereszt jelenik meg, hiszen az épület egy katolikus temetőben található egy kör alaprajzú burkolt téren, mely mellé hársfákat ültettek, hogy a szertartások intimitását a jövőben még jobban biztosítsák. Az épületet Zsigmond Ágnes mutatja be.
Az építész 7100 km-t tett meg utazása során főként Bretagne, Baszkföld és Katalónia vidékein. Évtizedek óta nem látott, főként szakmabeli barátait látogatta meg, például Brenard Menguy breton építészt. A Bonet család segítségével személyes tapasztalatokat szerzett, hogy a Gaudí alapítvány hogyan működteti és juttatja el a nagyközönség részére a művész épített és szellemi hagyatékát. Mindeközben szó kerül többek között politikai autónómiáról és energiagazdálkodás szintű függetlenedésről is, mely a mai építészet egyik alappillére, akár az esztétika rovására.
Fenntartható építészet címmel jelent meg a Terc kiadónál Ertsey Attila ésMedgyasszay Péter könyve, melyet építkezőknek, tervezőknek és a döntéshozóknak szántak, akikből lehet akár későbbi építtető vagy tudatos lakásvásárló, -használó is. A legfrissebb ismereteket foglalja össze a praktikusság igényével, és egyszerre segít a gyors döntésben és átfogó tájékozódásban a fenntartható építéssel összefüggő valamennyi kérdésben – a fogalmak tisztázásától az építési folyamat utolsó mozzanatáig. A szerzőkkel Csóka Balázs beszélgetett.
Eredmények és tanulságok. A Magyar Állam ún. TTT programjának első ütemében 25 tanuszoda, 27 tornaterem, 24 iskolában tanteremfejlesztés és 5 teljesen új iskola épül. Helyes és előrelátó volt a tervezők részéről az a szemlélet, hogy egy-egy ilyen új létesítmény nem kizárólag a helyi gyermekek testnevelésóráinak lehet a helyszíne. A település legnagyobb közösségi tereként otthont adhat közösségi, szabadidősport vagy kulturális eseményeknek is. 2014 őszén lépett be a folyamatba a Kós Károly Egyesülés tagjai közül a Turi Attila, Jánosi János, Horváth Zoltán és Terdik Bálint vezető tervezők által irányított csapat. Elképzelésük, mely sokkal inkább az egyes tájegységek arculatát tükröző megjelenést helyezte előtérbe a funkcióhoz kapcsolódó jellegtelen, dobozszerű megjelenéssel szemben. A munka 90%-a az eredeti mintaterv feldolgozását és adaptációját takarta, ugyanakkor kreativitást igényelt. Kellő rugalmasságot biztosított a homlokzatra, a tömegkapcsolatokra adott egyedi, a hely karakteréhez igazodó megoldás. Nem mellékes szempont, hogy a tipizálás biztosítja a bekerülési költség állandóságát. A program összegzéseként elmondható, hogy talán nem az egyedüli üdvözítő, de mindenképpen járható út lehet a tipizálásra és a rugalmas adaptációra épülő konstrukció, amennyiben az építészeti minőséggel párosul. Dénes Eszter írása.
Országépítő