Az elmúlt három évben igen mostoha idők jártak az ország legnagyobb építészettörténeti és műemlékvédelmi vonatkozású gyűjteményére. A feltételek biztosítása még folyamatban van, az MMA azonban novemberben már tervezi a megnyitást.
2016-ban nem csupán az intézményes magyar műemlékvédelem szűnt meg, de fenntartó hiányában a közgyűjteményi anyag sem volt többé hozzáférhető a kutatók és egyetemi hallgatók számára. Jól ismert tény, hogy a budavári Táncsics Mihály u. 1 szám alatt működő, volt Forster Központ felszámolása alatt a gyűjtemények részére nem biztosították a szükséges körülményeket. Az egység Tervtárának egy jelentős részét például már 10 éve az alagsorba száműzték, ahol 2017-ben az ominózus fűtőcső berobbanása miatt áztak el fontos anyagok.
A szóban forgó, felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értékű anyag a magyar műemlékvédelemmel együtt született és azzal együtt gyarapodott majd 150 évig. A Műemlékek Ideiglenes Bizottságának törzslapokkal megindított inventarizációs anyagain keresztül, a Műemlékek Országos Bizottságának tervein és hagyatékain át, a 20. században meginduló műemléki dokumentációkig minden megtalálható itt. Egy műemlék felújításánál megkerülhetetlen a korábbi építkezések, átalakítások ismerete, egy objektum beavatkozás története pedig ennek az anyagnak köszönhetően volt visszakövethető nem csupán a szakavatottak, de minden érdeklődő számára.
Bár a beázás a sajtó figyelmét is felkeltette, a konkrétabb jövőről mégsem lehetett hallani egészen a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete október 14-i, Fugában tartott találkozójáig. Ekkor kaphattunk némi pozitív képet a XIII. kerületi Jász utca 33-35. szám alatti épületben zajló berendezkedésről. A Magyar Művészeti Akadémia fenntartása alá vont műemléki Terv-, Fotó-, Tudományos Irattár és Könyvtár továbbra is egy egység maradt, ám a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ alatt, a Műemlékvédelmi Dokumentációs Osztály részeként működik tovább.
Az október 29-i sajtóbeszélgetésen főként a Magyar Építészeti Múzeum jövőjéről tudhattunk meg többet, ám az önálló egységként létező Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ az elhangzottak alapján szintén elindíthatja kutatószolgálatát pár héten belül.
Az RÉKE est két előadója, Bakó Zsuzsanna és Köntzey Mercedes bevezettek minket a gyűjtemény történetébe, szemezgettek a legizgalmasabb történelmi források közül és ismertették az elkövetkezendő hónapok feladatait is. Immáron három évtizede dolgozik mindkettőjük a műemlékvédelmi gyűjteményekben, és többek között az ő áldozatos munkájuknak is köszönhető, hogy ez az anyag az utóbbi évek nehéz, olykor fizikai megpróbáltatásai után végül is megmenekül az utókornak. Az általuk ismertetett – és némileg az intézmény újonnan indult honlapján is látható - fotókon nem csupán az új tágas kutatótereket láthattuk, de a gyűjtemény történetében elsőként már klimatizált raktárakat is. A jövőben azonban még nagy kérdést jelent, hogy a jelenlegi dolgozói létszámot sikerülhet-e továbbnövelni, gondolni kell a megfelelő szakmai utánpótlás biztosítására is, és problematikát jelentenek az építéstörténeti, restaurálási és kutatási dokumentációkat, értékleltárakat illető hiányosságok is.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2012-es megszűnése óta ugyanis ezeknek a dokumentációknak a másolatát senki nem volt köteles leadni a gyűjteménybe. Az est folyamán többször is felmerült a 68/2018-as, kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról szóló határozat azon rendelkezése, miszerint az örökségvédelmi hatáskörrel rendelkező hatóságok kötelesek leadni egy digitális dokumentációs példányt a gyűjteménynek is. Ez az utóbb években mindkét fél részéről, gyakorlati szempontból — jogosan — kivitelezhetetlen volt, a begyűjtés pedig az elkövetkezendő időszakban nagy kihívást fog jelenteni.
A gyarapodás márpedig minden kutató érdeke, az elmúlt évek alatt pedig hatalmas támogatást jelentett, hogy a szerzők felajánlottak egy-egy példányt a gyűjtemény számára. Egy archívum működéséhez viszont nem csupán erre a gesztusra volna szükség, hiszen a cél, hogy a hatóságok számára előírt leadás is meginduljon. A szerzők általi felajánlás, és a kötelező gyarapítás együtt pedig már biztosíthatná a jövőben, hogy nem csupán a neves szakemberek, de a három éve hozzá nem férő egyetemi hallgatók és pályakezdő kutatók előtt is egy országos szintű, nyílt és folyamatosan bővülő archívum induljon meg az elkövetkezendő hónapokban.