Megnyílt a 12. Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállítása
A magyar pavilon kiállítását nagy várakozás előzte meg, a megnyitóra is szép számú közönség gyűlt egybe, hogy elsőként láthassa Ferencz Marcel és Wesselényi-Garay Andor munkáját, a ”BORDERLINE Architecture”-t.
A kiállítást Dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkára nyitotta meg, majd Dr. Magyar Péter, a Kansas Állami Egyetem Éptészkarának professzora osztotta meg gondolatait a közönséggel angol nyelven. A pavilonba belépve, a mennyezetről egyenként felfüggesztve húszezer ceruza és sűrű vonalháló fogadta a látogatókat. A falakra vetített videókat ezen a vonalerdőn keresztül lehet látni, a látogatók mozgása által keletkező dinamikus tér és a mozgóképek interferenciája pillanatok alatt különös hangulatot teremt. A tér egyszerre sejtelmes, bonyolult és rendezett. A telepített erdők párhuzamos fatörzseire emlékeztető perspektíván átszűrődnek a falakra vetített, rajzolást rögzítő videók. Ezek finom zörejei, maszatolásai, belső hangjai pedig kellőképpen rásegítenek a külvilágból beérkező látogató meditatív állapotba hangolására.
A pavilont adott útvonalon kell bejárni, a bejárás irányának fontos dramaturgiai szerepe van. Az első térrészlet a hangolás, a második - a hosszú folyosó - a perspektíva, illetve az ebből nyíló, kézi rajzokat kiállító, napfényes, világos térrészek a leképezés terei. A harmadik térszegmes pedig - ami egyben a pavilonba készült, építészek kézi rajzhoz való viszonyát elemző dokumentumfilm bemutatási helye is - az értelmezés tere. A Biennálé forgatagából és információsűrűségéből ide belépve, ez a tudatosan monokrómban tartott, furcsa, fekete-fehér térsor lelassítja az embert, ezen nem lehet csak úgy átrohanni. A fekete-fehérből egyedül az apszisban elhelyezett, megszámolhatatlan mennyiségű színes ceruza válik ki. A fizikai akadályként is működó vonalerdő gondolati elmélyülést, a figyelem irányítását szolgálja. Az installáció fizikai megvalósítása és gondolati célja így ugyanabba az irányba mutatva tökéletes egységet alkot.
Titkos informátorainkkal beszélgetve, meg más pavilonok alkotóit is kérdezgetve a magyar pavilon osztatlan siker, mindenkinek tetszik. Reménykedhetünk, hogy olyanoknak is, akik esetleg díjak odaitélésében döntenek, de ha nem is kap arany oroszlánt itt Velencében, a hazai szakmai közösség díját mindenképpen kiérdemeli. A pavilonbelsőben tett sétánkról rövid videót is késztettünk, ami hamarosan itt az epiteszforum.hu-n is elérhető lesz.
szöveg és fotó: Pásztor Erika Katalina
