Megnyílt a bécsi Gasometer City

Népünnepéllyel nyitotta meg Michael Häupl polgármester Bécs legújabb városrészét, a Gasometer City-t.

Népünnepéllyel nyitotta meg Michael Häupl polgármester Bécs legújabb városrészét, a Gasometer City-t - jelentette a Compress hírügynökség.

 

 

Az egykori bécsi gáztartályokból új városrészt varázsoltak. Vajon mi lesz az Óbudai Gázgyár tornyának sorsa?

Az utolsó négy, akkor már csaknem százéves simmeringi Gasometert - vagyis négy óriási gáztartályt - 1986-ban helyezték üzemen kívül. Azóta a hodályokban rave-partikat rendeztek, filmeket forgattak, fotóztak és kiállításokat tartottak. Hosszú viták után tíz évvel késôbb, 1996-ban döntöttek úgy, hogy a tartályokból lakásokat alakítanak ki. A mottó az volt, hogy egy fedél alatt lehessen lakni, dolgozni és a szabadidőt eltölteni. Az építési pályázatra négy, világszerte elismert építész(iroda) jelentkezett: Jean Nouvel, Wilhelm Holzbauer, a Coop Himmelb(l)au és Manfred Wehdorn, akik Rüdiger Lainerrel fogtak a tervezési munkákhoz.

A cél az volt, hogy Bécs legújabb, vonzó városnegyedét építsék fel. Munkájuk eredményeként hatszáz lakás, csaknem kétszázötven kollégiumi szoba, négyezer-kétszáz férőhelyes rendezvényterem, egy hetven üzlettel büszkélkedő bevásárló-központ, egy szabadidőcentrum, egy óvoda, számtalan iroda létesült, és itt kapott helyet a bécsi városi és tartományi levéltár is.

A több mint kétszázezer négyzetméter alapterületű - így Közép-Európa legnagyobbjának számító - építkezésen rekordtempóban dolgoztak a szakemberek, a munkálatok két évig tartottak. Tavaly júliusban költözhettek be az első bérlők, ma már csaknem ezren laknak az egykori gáztartályokban. Augusztus 31.-én nyitották meg az új városnegyedhez tartozó hatalmas bevásárló-központot.

A budapesti polgárban óhatatlanul is fölmerül az irigy szomszéd néhány kérdése: Észak-Budán mi lesz a sorsa a volt Óbudai Gázgyár ipari műemlékként kezelt toronyépületének sorsa? (Melyre indirekt módon már három éve fölhívta a figyelmet a Graphisoft a közelbe épített színvonalas épületeivel.) S Dél-Pest? Van-e olyan nagyszabású budapesti projekt, amit nyíltan megvitathatnánk, s reménykedhetnénk, hogy ilymódon a lehetô legjobb megoldáshoz vezet az út? Mikor érkezünk el ezek során a nem szántszándékkal tönkretett pályázatokhoz? Azt már alig merem megkérdezni, hogy miért nem lehetett valamicskét megtartani a MOM épületeibôl? Lehet-e számítani arra, hogy az építészek kitörhetnek a hazai kényszerpályákból? Addig is maradnak a bécsi példák.