Jean-Pierre Houdin francia építészmérnök nyolcévi kutatás után háromdimenziós képekkel tarkított bemutatón ismertette elméletét: a Nagy Piramist 4000 ember alig 20 év alatt húzta fel. Bob Brier egyiptológus szerint Houdin elmélete hiteles, de nem több mint elmélet.
Egy francia építészmérnök nyolcévi kutatás után háromdimenziós képekkel tarkított bemutatón ismertette elméletét: a Nagy Piramist 4000 ember alig 20 év alatt húzta fel.
Az ókori világ egyetlen ma is álló csodája, a legimpozánsabb piramis, a Kheopsz (Nagy) Piramis. Méltán a világcsodák egyike: 137 méteres magasságával és 6,4 millió tonnás súlyával a világ egyik legnagyobb magában álló épülete mind a mai napig. Szinte hihetetlen pontossággal építették: 229 méterszer 229 méteres alapjánál a méreteltérés nem haladja meg a húsz centimétert, kövei olyan simán illeszkednek egymáshoz minden kötőanyag nélkül, hogy réseik közé egy papírlapot sem lehet becsúsztatni. Fénykorában az épületet fehéren ragyogó márvány és homokkő burkolat borította, a tetejét elektrumból készített sziporkázó csúcsdísszel koronázták. Föld alatti templom, kazamatarendszer, több száz kőből faragott szobor - köztük a híres Szfinx - tartozott hozzá.
A kutatók régóta vitatják, miként építették fel a Nagy Piramist, milyen metódussal rakták egymásra a 3 millió kőtömböt, amelyek mindegyike 2,5 tonnát nyom. A korábbi elméletek szerint Kheopsz (Khufu) sírja egy folyamatosan magasított rámpáról épülhetett, vagy a piramis köré épített homokspirálon halmozhatták fel a köveket. Voltak, akik Hérodotosz nyomán gigászi emelőkre, megint mások betonra, egyesek a földönkívüliekre és mára elfeledett ősi csúcstechnológiákra gyanakodtak.
Jean-Pierre Houdin francia építész arra a következtetésre jutott, hogy a korábbi százezres munkaerő helyett valójában precíz mérnöki irányítás alatt mindössze 4000 munkás dolgozhatott az építkezésen. Houdin nyolc évvel ezelőtt kezdett dolgozni az elméleten, és az építkezés 3D-s rekonstrukcióját a múlt hét végén egy interneten is megtekinthető prezentáció segítségével mutatta be. "Ez annyival jobb, mint más elméletek, hogy a valóságban is működőképes" - mondta Houdin a sajtó munkatársainak. A szimuláció elkészítésébe az építész az autó- és repülőgépgyártásban érdekelt, francia védelmi beszállítóként dolgozó Dassault Systemes szakembereit vonta be, akik két éven át 14 mérnököt biztosítottak a részletek kidolgozására.
A francia építész szerint az építkezés első fázisában egy hagyományos rámpát használtak, amíg elérték a 43 méteres magasságot. Ekkorra a piramis teljes tömegének 70 százalékát már beépítették, így a maradékot a rámpa köveinek felhasználásával, egy belső spirális alagúton vitték felfelé. A belső rámpán fasíneken csúsztatták fel a köveket, és mivel a piramis a négy sarkán nyitott volt, az alagút világítását és szellőzését nem kellett külön megoldani. Az alig 7 százalékos dőlésszögű rámpán 8-10 ember tolta fel a köveket, s ezeket a már elkészült szerkezet mindig megtartotta. Ez a megoldás szerinte takarékos is volt, hiszen a korábbi elképzelésekkel szemben itt minden követ beépítettek, és egy darabot sem hagytak veszendőbe menni.
Az elméletet egy 1986-ban elvégzett mikrogravitációs vizsgálat eredményeire alapozzák, amelynek során a francia kutatók spirális alagutak nyomait találták meg az épületben. A dokumentáció azonban 15 évre fiókban maradt, mert az alagutak mibenlétét nem tudták megmagyarázni. Houdin szerint a belső rámpa a külső falaktól pár méterre még ma is megtalálható, és ha az egyiptomi hatóságok is beleegyeznek, akkor a Dassault szakemberei hamarosan radarok és hőérzékelők segítségével vizsgálják át a teljes piramist.
"Mindez tehát szembemegy az eddigi elméletekkel, mindazokkal, amiket magam is 20 éve tanítok, de legbelül végig azt éreztem, hogy tévedésen alapulnak" - mondta el Bob Brier egyiptológus a Reutersnek, aki szerint "Houdin elmélete hiteles, de nem több mint elmélet". Az Egyiptomi Régiségek Főtanácsa egyelőre nem kommentálta az eredményeket.
szerkesztve a BBC: Mystery of Great Pyramid ´solved´ című cikke és a Wikipédia alapján