Megőrzés és újraírás – A Vikár és Lukács Építész Stúdió I. helyezést elért pályaműve az MSZMP egykori Villányi úti pártépületének átalakítására

"A meglévő főépület megtartása nem csupán gazdasági racionalitás, hanem építészeti és ökológiai felelősségvállalás is." A Vikár és Lukács Építész Stúdió I. helyezést elért pályaműve a főépület továbbépítése, korszerűsítése és napjaink igényeihez alakítása mellett foglalt állást.

A meglévő főépület megtartása nem csupán gazdasági racionalitás, hanem építészeti és ökológiai felelősségvállalás is. A beépítési lehetőségek vizsgálata során világossá vált, hogy a jelenlegi tömeghez hasonló léptékű új épület építése sem funkcionálisan, sem gazdaságilag nem jelentene többletértéket. A megtartás lehetőséget adott arra, hogy a bontási és szerkezetépítési költségek jelentős részét megtakarítsuk, miközben egy olyan térstruktúrát hasznosítunk újra, amely már beírta magát a hely történetébe.

Az egykori auditórium szárny elbontásával a hátsó telekrészen új beépítés válhatott lehetővé – így a régi és új együttélésének alapfeltételei biztosíthatóvá váltak.

Értékteremtő adottságok – piac és karakter

A meglévő épület arányai, belmagasságai és lépcsőházi terei olyan minőséget hordoznak, amely ma már ritkaságszámba megy. Ezek az adottságok lehetővé teszik prémium kategóriás lakások kialakítását – nemcsak alapterületben, hanem élményben is többet nyújtanak a kortárs újépítésű átlaghoz képest.

Az épület eredeti karakterjegyei – mint az íves vasbeton előtető, a dupla X elrendezésű lépcsőház, vagy a zöld mázas kerámia burkolat – ma már építészeti különlegességek. Ezek az elemek nem csupán esztétikai értéket képviselnek, hanem piaci szempontból is megkülönböztető jegyek.

Fenntarthatóság – nem opció, hanem alapelv

Az épület újra hasznosítása lényegesen kisebb ökológiai lábnyommal jár, mint egy teljes bontás és új építés. A társadalmi és piaci elvárások ma már egyértelműen a fenntartható megoldásokat preferálják, különösen az energiahatékonyság és anyaghasználat tekintetében.

A meglévő épület tovább építésé, hőszigetelése, korszerűsítése összhangban van a környezettudatos építészeti gyakorlatokkal – miközben lehetőséget ad arra, hogy egy korábbi kor értékeit adaptáljuk a jelen szükségleteire.

Építészeti örökség – rejtett értékek felszínre hozása

A Balogh István által tervezett főépület nem áll műemléki védettség alatt, mégis olyan beépítési és formai gesztusokat hordoz, amelyek figyelemre méltóak. A rendház korábbi beépítési vonalaira reagáló, mégis modern nyelven megfogalmazott tömeg jól illeszkedik a templom jobb és bal oldala közötti térarányba.

A hetvenes évek tömegépítészeti közegében ritka az ilyen részletgazdag, szellemes megfogalmazás – különösen úgy, hogy ez ma is újraértelmezhető alapként szolgál.

Tektonikus lemezek – közösségi és lakótér válaszfala

Az épület egyik legmarkánsabb eleme a földszint feletti födém, amely vízszintes tömegével egyszerre funkcionális és szimbolikus választóvonal. Ez a szerkezet elválasztja egymástól a zajos, nyitott közösségi tereket és a nyugodtabb, zártabb lakófunkciókat. A tömeg a Gellért-hegy felé simulva fokozatosan beleolvad a természetes terepbe – mint két tektonikus lemez találkozása: a város felől érkező épített réteg fokozatosan a növényzettel borított lejtő alá gyűrűzik.

Sétáló villák – dinamikus viszony a térrel

A főépület mögött elhelyezett két villaépület nem alárendelt szereplő, hanem tudatosan komponált eleme a kertbe ágyazott struktúrának. A régi auditórium félköríves ívét követve kilépnek a főépület racionális koordinátarendszeréből, és szabadabban keresik kapcsolatukat a tájjal.

Ez a kifordulás vizuálisan és hangulatilag is kapcsolatot teremt a Feneketlen-tó, a Szent Imre templom tornyai, valamint a Citadella panorámája felé – olyan értékek irányába, amelyek túlmutatnak a szomszédos homlokzatok világán.

Amfitórium – emlék és új használat metszéspontja

Az elbontott auditórium helyén kialakított zöld dombok oldalában íves lépcsőpadok idézik meg az egykori funkció térélményét. Ez a tér egyszerre utalás és újraértelmezés – egy közösségi hely, amely nem a múlt rekonstrukciója, hanem annak szimbolikus folytatása.

Az így létrejövő szabadtéri pihenő- és találkozótér az „amfitórium" nevet kapta – egyfajta fiktív emlékműve a hely korábbi szerepének.

A zöld lavina – természet mint építészeti elem

A Gellért-hegy zöldje szinte lavinaként zúdul le az új beépítésre. A fölső platón elinduló növényzet túlcsordul az épület szélein, majd lefolyik az oldalkerteken át egészen a Villányi útig. A növényzet nemcsak látványelem: szigetel, árnyékol, párásít, véd – és egyúttal hozzájárul a városi ember mentális jóllétéhez is.

A túlburjánzó zöld hangsúlyozza a hegyhez való tartozást, ugyanakkor aktív környezettudatos építészeti gesztus is

 Villányi 11 koncepciója nem pusztán egy építészeti válasz, hanem egyfajta hozzáállás. Azt keresi, miként tud egy hely múltja jelenvaló maradni – nem nosztalgiából, hanem azért, mert vannak struktúrák, arányok és gesztusok, amelyek új értelmet nyernek, ha hagyjuk őket tovább élni.

A megtartás tehát nem a megőrzés gesztusa, hanem a jövő új alapja.

Vikár és Lukács Építész Stúdió