Épületek/Középület

Megőrzött mívesség - Zsolnay Negyed, Kézművész utca, üvegház és kerti pavilon

2012.07.26. 14:36

A Míves Negyed északi határát alkotó épületcsoport a gyár területének legrégibb, védett együttese közé tartozik. Baranyi-Csaba Katalin vezetése mellett Lukáts István és Kis János építészek tervei alapján született újjá ez a terület, a megmaradt értékek feltárásával és megmentésével, valamint az egykori raktárépületek és munkáslakások adottságaihoz igazodó, speciális funkciókkal.

Részletek a műemlékvédelmi kutatási dokumentációból (Orosz László)

Építéstörténet

E8-as műemlék épület

Építési idő: 1880-1954; Tervező: Sikorski Tádé

 

 

 

Az épület helyén 1880 előtt földszintes asztalosműhely állt. A gyár termelékenysége olyan mértékben nőtt, hogy új raktárhelységekre lett szükség, ezért a régi asztalosműhelyt lebontották és áthelyezték. Mivel a gyár raktárai közül kettő már korábban is a Felsővámház utcafrontján állt, Zsolnay Vilmos ide képzelte el az új raktár és műhelyépületet. Ezért 1895-ben az E9-es épülethez csatlakoztatva felépítették az új épületet. A lépcsőház keleti oldalán irodákat helyztek el, a nyugati oldalon az emeleteken, a hajópadló borítású helységekben 4-5 emeletes fapolcokon a kész termékeket raktározták. Az épületen belüli szállítást lifttel oldották meg.

Az épület homlokzati díszítése, a tető színes cserépborítása marketing célokat szolgált. Az épületen mutatták be az idelátogató ügyfeleknek a gyár épületkerámia termékeinek felhasználási lehetőségeit. 1954-ben az új alagútkemencéknek helyet biztosító, észak-déli tájolású gyárcsarnokot a déli homlokzathoz építették. A színes cserepekkel burkolt nyeregtetőt áttörták, ide került a lift gépháza. 1974-ben a régi falépcső elbontásával új lépcsőház épült.

E9-es műemlék épületek

 

 

 

Építési idő: 1853-1891; Tervező: Giovanni Butti - Sikorski Tádé

1853-ban Zsolnay Ignác a Felsővámház utcai kapu mellé építette fel fából készült alapanyag-raktárát. Miután Zsolnay Vilmos átvette a manufaktúrát, 1871-ben az épületet lebontották és helyére - elképzeléseinek megfelelően - Giovanni Butti  tervezett egy raktározásra is alkalmas  épületet. A földszinten egy portásszobát alakítottak ki, felette az emeletre lakószobát terveztek, amely a gyár egyik első munkáslakása lett. Az épület keleti szárnyában a földszinten és az emeleten is raktárhelységeket alakítottak ki. 1891-ben az épület keleti végétől új, 30 m hosszú, emeletes raktárat építettek.

Az E9-es számmal jelzett épülettömbben két különböző időben épített emeletes raktárépületről beszélhetünk. Az első harmadát (portásszoba) 1871-ben, a hozzá csatlakozó második épületet 1891 előtt adták át. Ebben a magasabb, díszesebb ablakkerettekkel ellátott raktárban 3-4 emeletes polcokon álltak a termékek - elsősorban fehéráru, étkészletek, poharak, tálak vártak az elszállításra. A külső homlokzaton a földszinti ablakok fölé erősített konzolokra az épület teljes hosszában esővédő féltetőt szereltek. 1891 második felében kialakították az északi porta felett a boltíves bejáratot, ekkor épült össze az E9 és az E10-ess épület és alakult ki a mai állapotoknak megfelelő északi bejárat.  Az évek során kisebb belső átalakítások történtek, amelyek azonban az épület külső formáján nem változtattak. A raktár előtti járdán betonozás nyomai látszanak. Itt volt a földalatti óvóhely egyik lejárata. Miután azt 1970 után lefalazták és megszüntették a lábazatba szellőzőrácsot építettek.

E10 -es műemlék épületek

 

 

 

Építési idő: 1875-1890; Tervező: Giovanni Butti - Sikorski Tádé

Zsolnay Vilmos 1875-ben a Felsővámház utcai kapu nyugati oldalára emeletes portáslakást és földszinti műhelyt épített. Erre azért volt szükség, mert a keleti oldalon álló (E9) épület belső helységeit raktározási célokra kellett átalakítani. Ekkor szűnt meg a régi portásfülke és a felette levő munkáslakás is. Miután újabb műhelyekre lett szükség, 1884-ben az épület nyugati végét bővítették. A földszinten a gyári tűzoltók kaptak elhelyezést, az emeleten pedig lakószobát alakítottak ki. 1891-ben az E9-es épülettel összeépítették és kialakították a mai állapotoknak megfelelő boltíves bejáratot. Az 1940-es éveken az épület tetőszerkezetét átalakították, ekkor kapott betonkoszorús megerősítést.

E48-as műemlék épület - üvegház, lelátó (kerti pavilon) és pince

Építési idő: 1864-1945; Tervező: Giovanni Butti – Kött (németországi kertész)

Pontos adatok nincsenek az itt levő agyagbányáról, de a család visszaemlékezései szerint az itt levő alagút egyik ága már az 1850-es években kész volt. Miután a gyár ezen területéről kitermelték az agyagot, Zsolnay Vilmos 1868-ban felépített egy kisebb üvegházat a régi agyagbánya helyén, amelyet 1880-ban - miután az egész család kiköltözött a gyárba - egy Németországból érkezett kertész (Kött) tanácsai alapján átalakították. Az erős napsütés ellen védőponyvát szereltek az üvegtető fölé, amelyet az üvegház felső és alsó peremére épített szerelőfolyosóról lehetett mozgatni.

 

 

 

Az üvegház átalakításakor (1880) elkezdték a bejárattól induló és a Felsővámház utcai raktár- illetve toronyépületig húzódó, földalatti pincerendszer bővítését. A több mellékágból álló pincét elsősorban gombatermesztésre, valamint a zöldség és a bor tárolására használták. 1906-ban az üvegház melletti mellvéden állították ki Zsolnay Vilmos szobrát, amelyet 1907-ben avattak fel a városi posztamensen. Az üvegház mai méretével megegyező bővítésére 1910 után került sor.

1939-ben az előírásoknak megfelelően a pincét átalakították és ettől kezdve óvóhelyként is működött. Négy bejáratot és menekülési útvonalat építettek ki, amelyek közül egy a torony alatt, egy az üvegházban, az egyik raktárépület előtt, egy pedig a felső istálló mögött kapott helyet. A lelátó a pince előterének bővítésével egyidőben vagy azután épülhetett, az üvegház átépítésétől későbbi azonban nem lehet. A pavilonban felhasznált csempék az 1887-88-as évekre tehetők, vagyis az épület ettől korábban nem készülhetett - azonban a feljáró lépcső korlátjának bimbós fejezete csak 1896-ra datálható.

Részletek az építészeti műleírásból

Tervezési program, funkciók

A tervpályázati kiírásban megfogalmazott előzetes, majd a Megbízóval közösen pontosított tervezési program a funkcionális egységek és az épületállomány adottságaihoz és lehetőségeihez igazodik.

Az E8-as épület speciális helyzeténél fogva a Zsolnay-gyár része maradt - a gyártáshoz tartozó szellőzőgépházzal, gépészeti helyiségekkel, valamint teherlifttel -, homlokzatát és tetőszerkezetét - műemléki védettsége miatt - felújítottuk.

 

 

 

A kétszintes egytraktusos E9-es és E10-es épületek földszintjén - a Kézművész utca részeként - kis üzleteket és műhelyeket alakítottunk ki. Itt található a látogatókat kiszolgáló információs pont és vizesblokk, hiszen a területen most is meglévő északi, Felsőmalom utcai bejáratot megtartottuk a gyalogos forgalom, illetve az üzemeltetés gépjárműforgalma számára. A kapubejárónál a portát megőriztük. Az emeletet a meglévő és egy újonnan épített lépcsőházon keresztül lehet megközelíteni, ahol - a hajdani munkáslakások helyén - rezidens szállások kaptak helyet - ezeket a birtokbavétel során a nem kis létszámú üzemeltetés foglalta el.

Az E11-es épületet rossz épületszerkezettani és statikai állapotára való tekintettel elbontottuk. Erre a szakaszra egy pécsi ihletésű cukrászdaépület került volna, azonban az épület a tervezés alatti költségcsökkentések áldozatául esett. Helyette a kerítés autentikus bővítésére került sor, egy nagyobb, teherszállításra is igénybe vehető kapu kialakítása mellett.

Az E48-as épület egy részétként képzeltük el. A légópincét két részre osztottuk, az egyik felében a játszóház, az E12-es épület tornya alatti bejáraton keresztül megközelíthető pinceszakaszban pedig - az E12-es épület alagsorában található borozót funkcionálisan kiegészítő - „bortrezor” elhelyezésére adtunk lehetőséget.

Koncepció, kapcsolatok

E9-10, kézművész üzletek, északi kapu és rezidensek szállása

Itt található a Zsolnay Kulturális Negyed egyik bejárata, ide kerül a látogatói információs pont és a portaszolgálat. A földszinten a déli homlokzat meglévő nyílásrendszeréhez igazodva létesülnek az üzletek és lépcsőházak akadálymentes bejáratai bejáratai. Az északi, utcai homlokzat a földszinten zárt felületű, csak a kapuzat és a porta és az információs tér ablakai nyitják  fel a homlokzatot.  Az északi homlokzat emeleti vakablakai helyére - a karaktert megtartva - lyuggatott téglafallal eltakart ablakok kerültek, biztosítva a folyosók természetes szellőzését és megvilágítását. Az épületek homlokzati megjelenése a mai állapotot tükrözik, csak a szükséges felújítási, állagmegóvási munkák készülnek el, nem akar hivalkodóan új, eredeti állapotot tükrözni.

 

 

 

E48, üvegház, lelátó és pince

A két részből álló üvegház szerkezete és üvegezése elavult és nem biztonságos. Új szerkezet épült rozsdamentes acélból és háromrétegű hőszigetelő, biztonsági üvegből. A nyugati üvegház eresze 29 cm-rel magasabbra került, így megfelelő, biztonságos méretű bejárat alakulhatott ki. A látogatók számára nyitott mediterrán növényház átjárhatóvá vált, a keleti üvegház belmagasságának növelése érdekében a padlószintet 36 cm-rel lesüllyesztettük.

 

 

 

Az épületsortól dél-nyugatra, az E12-es épület mellett, a támfal tetején található a lelátó épület (kerti pavilon), amely egy fedett-nyitott, épületkerámiákkal gazdagon díszített kis épület. A keleti homlokzatán található kerámiakép - az idők folyamán az útépítések miatt -  betemetődött. A szerkezetileg rossz állapotú lelátó épület a teljes rekonstrukció után eredeti funkcióját kapta vissza, a betemetett kerámiaképet a környezet burkolatszintjének süllyesztésével sikerült  „kiszabadítani”.


Zsolnay Kulturális Negyed – E8-11, 48 épületek, Kézművész utca, üvegház, lelátó

felelős tervező: Baranyi-Csaba Katalin
generáltervező: MCXVI Építészműterem Kft.
helyszín: Pécs, Zsolnay Kulturális Negyed
építtető: Pécs Önkormányzata
építész tervező:  Lukáts István
építész tervező (kiviteli terv): Kis János
építész munktársak: Kadia Dalma, Szilvássy Erika, Perényi László
statika: Meskóné Békefy Diána, Maros Gergő
művészettörténet: Orosz László, Dr. Gere László
kerámia kutatás: Dr. Kovács Orsolya, Várbíró Erzsébet
épületgépészet: Kolarovszky László, Gáspár Tibor, Jeszták Urszula - Kőrös Consult Kft.
közmű: Kész Tibor
épületvillamosság: Kovács Zsuzsa, Sándor Dávid, Peták András - Inter-ház-tech Kft.
tűzvédelem: Szabó Norbert, Dr. Csizmadia Zoltán
akusztika: Wittner Kálmán
konyhatechnológia: Kovács Zsolt - Inox-therm Kft.
környezetvédelem: Novák Attila
liftek: Makovszky Zsolt
projektvezető: Sztanics Gábor
generálkivitelező: Reneszánsz Zrt. - Magyar Építő Zrt. konzorcium