Bár a tulajdonosok a 2000-es évek óta összefogtak, sőt, Nakagin Capsule Tower Preservation and Restoration Project néven egy külön alapítványt is létrehoztak, a metabolista kulcsmunka nem tudta beváltani a tervezéskori elképzelést, miszerint mindig meg tud majd újulni. A befektetői érdeklődés elmaradt, a ház képviselete pedig április 12-i időponttal végül kitűzte a szétszerelési munkálatok kezdetét.
Kisho Kurokawa (1934 – 2007) a Tokiói Egyetemen, Kenzo Tange tanítványaként diplomázott, később a Metabolista mozgalom alapító tagja volt. Híresebb tervei közé tartozik még a tokiói Nemzeti Művészeti Központ, az amszterdami Van Gogh Múzeum, vagy a Kuala Lumpur nemzetközi repülőtér is. 2007-ben még Tokió főpolgármesteri választásán is jelöltként indult.
Hogy a híres metabolista landmark épületet le fogják bontani, arról már évek óta lehetett hallani, igazából a mikor volt egyedül kérdés. A The Architect´s Newspaper Agence France-Presse forrásán alapuló cikke szerint már meg lett azonban a hivatalos időpont: idén április 12-én megkezdődnek a bontási munkálatok az 1972-re elkészült tokiói emléken.
Az épület lakásoknak és irodáknak is otthont adott: mindegyik egy-egy kis hajóablakkkal képzett kapszulában kapott helyet, melyből 140 rendeződött el az épület magján. Az architektúra egy olyan idő és szemlélet megtestesítője volt, melyben az épület szinte élő, organikus rendszereken alapuló szerkezetekként hivatott jobb életet teremteni. A kitűzött időpontot Tatsuyuki Maede közvetítette a világ felé, aki 2010-ben vette meg itt első egységét, és később több mint egy tucat kis kockát felvásárolt végül.
Maeda korábban komoly mozgalmat indított a többi tulajdonossal együtt. Elindult a Nakagin Capsule Tower Preservation and Restoration Project, melynek keretében komoly összeget sikerült összegyűjteni. Ebből fedezték a nyomtatott és oktató jellegű ismeretterjesztést, mellyel úgy vélték, a nemzetközi figyelemfelkeltéssel akadni fog egy külföldi befektető, aki állni tudja a felújítást. Tkiko Ishimaru elindította az A606 kapszula különálló felújítási projektjét is, valamint a szándékot, hogy visszahelyezzék a dobozt eredeti helyére. Végül a modult egy múzeumnak adták azzal a szándékkal, hogy az építészettörténet iránt rajongók olykor kibérelhessék egy-egy éjakára szállásként.
Az épület 1996-ban a DoCoMoMo örökségi listájára is felkerült. A szerkezetet egyébként úgy készítették, hogy a kapszulák akár eltávolíthatóak, felújíthatóak vagy teljesen új kapszulákkal kicserélhetőek a struktúra karbantartásaként – a metabolista épületek egyik ismérve ugyanis az adaptálhatóság, a regeneratív megközelítés, viszont ez a gyakorlatban nem tudott teljesülni. Napjainkig egyébként a legtöbb kapszula lakásként működött, sokat raktárként működtettek vagy kisebb irodákként, de az is kiderült, hogy az 1970-es és 1980-as években az egyik dobozt "rózsaszín kapszulaként" fizetett légyottokra is használták.
Maede vezetésével azonban hiába tettek ekkora erőfeszítéseket az épület hírnevének terjesztésébe, végül pont csak a pandémia előtt jelentkezett egy befektető, aki hajlandó volt az épület teljes felújításában gondolkodni. Sajnos ezt az ingatlan céget a járványhelyzet anyagilag tönkretette, így az épület felújításának álma odalett. A lakók már 2007-ben egyébként a bontás és helyette egy új ingatlan építése mellett döntöttek a telken, de Maede és támogatói kitartottak a felújítás érdekében. 2017-ben azonban betiltották a kockák rövid-távú és jövedelmezőbb bérbeadását, így az elégedetlen tulajdonosok megelégelték a várakozást, az épület ráadásul egyre rosszabb állapotban van.
Mégsem fog talán teljesen eltűnni a föld színéről a korszak ismert emléke, remélhetőleg egy része csak "szétszóródik" a világban:
"Nem tudjuk, hogy pontosan mennyi kapszulát sikerülhet majd még megmentenünk, de azt tervezzük, hogy párat felújítunk, berendezünk és egy-egy múzeumnak ajánljuk fel" - mondta Maeda. (Van modul egyébként már kiállítva a Centre Pompidou-ban és a japán Saitama Modern Művészeti Múzeumban)
Forrás: The Architect´s Newspaper