Megtartóház Miskolcon

Hogyan válhat akadályból élhető és kellemes térré egy lépcsőház vagy éppen egy közlekedő? Czirják Bence diplomamunkájában egy olyan társasházat tervezett, ami elhelyezkedésével és funkciójával a miskolci fiatalok számára élhető képet ad a városról. 

Ma Miskolc egyik legnagyobb problémája a fiatalok és az értelmiség elköltözése. Miskolciként saját magamon és közvetlen környezetemen is észreveszem ennek következményeit, ugyanakkor örömmel tapasztalom, hogy az elmúlt években jó pár olyan kezdeményezés is megjelenik, ami megállítja ezt a folyamatot. Ilyen a MAG (Miskolci Alternatív Generáció), ami egy miskolci fiatalokból álló közösség, mely célja a várost olyan hellyé tenni, mely maradásra bír. A problémát - és a lehetséges kiutat is - látva diplomamunkám témája egy olyan társasház, ami a város esetleges támogatásával Miskolc kulturális központjában kínál kedvező lakhatást a pályakezdő fiataloknak.

A ház alapvető célja - amellett, hogy a mai igényeknek megfelelő lakásokat hozzon létre - egy jól működő és bővülni képes közösség létrehozása, ami példa lehet a miskolci fiatalok következő generációja előtt és emellett egy élhető Miskolc képét hirdeti.

Ennek a törekvésnek az első lépcsőfoka maga az elhelyezkedés. A helyszín kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a város és a kulturális élet központjában legyen, közel a nyüzsgő élethez, ami Miskolcon zajlik, egy olyan helyen, amit mindenki ismer. De a tömegközlekedési eszközök és szolgáltatások könnyű elérése sem volt utolsó szempont. Ezért a Szinvaterasz közvetlen közelében lévő, Kandia utcában elhelyezkedő romos épületet választottam helyszínül. Az utóbbi időben a Szinvaterasz már önmagában a város és a Szinva kihasználásának egyik jelképe lett, fontos találkozási pont, rendezvények helyszíne. Az épület előtt fut el a várost átszelő - és itt még szerencsére nyitott - Szinva patak, mely jelenléte szimbolikus. Az évek óta üresen álló épület helyére így a város érdekeit szolgáló, a helyszínhez méltó funkció kerülhet.

A helyszín tehát adott, ezután a meglévő épület vizsgálata következett. Egy 1996-ban készült műszaki állapotfelmérés szerint, a ház már akkor kifogásolható műszaki állapotban volt, falai vizesedtek, födémei, függőfolyosói és tetőszerkezete nagy mértékben károsodott. Az évek során nem történt felújítás, így az épület állaga tovább romlott. Műszaki állapotán túl, a ház alaprajzi szerkezete, bevilágítása sem felel meg a mai igényeknek, így bontása indokolt. Ennek következtében lehetőség nyílik egy új beépítés létrehozására.





Az új beépítést igyekeztem úgy létrehozni, hogy amellett, hogy minél több megfelelően bevilágított lakás jöhessen létre, a városnak és használóinak is érdekeit szolgálja. A régi beépítéshez képest hátrébb, a keleti szomszéddal egy síkban indul a beépítési vonal és a homlokzat síkját egy helyen megtörve, a keleti szomszédhoz a régi épülethez hasonlóan csatlakozik. Az így kialakuló térbővület, a megnyitott belső udvarral együtt, már nem mint keskeny sétány, hanem mint városi köztér értelmezhető. Ez a köztér helyet adhat a lakók pihenésének, a földszinten elhelyezett közfunkciók teraszainak, de az átlagos városlakó időtöltésének is. A földszint beépítése ezért viszonylag szellős, 3 funkcionális egység került ide, mindegyik egy-egy csatlakozó tűzfalhoz tolva. Egy co-working iroda, ami jól kiegészíti az emeleti lakófunkciót és lehetőséget teremt a közös munkavégzésre, egy kávézó/rendezvénytér, ami folytatja a szomszédos házak földszintjein is megjelenő vendéglátóhelyek sorát és a nyitott közlekedő blokk, ahonnan az emeleti szintek megközelíthetők. Az ezek közötti áramló tér egy nyitott belső udvarból és egy árkádos fedett-nyitott térből áll.

Az emeleti szinteken a fő szempont a telek bonyolult geometriájához való alkalmazkodás és a megfelelően bevilágított lakások létrehozása. Ennek következtében a lakó funkció 3 jól elkülöníthető egységből épül fel. A belső udvart körülvevő közlekedőrendszerből, egy egytraktusos oldalfolyosós és egy kéttraktusos középfolyosós szárnyból. A két épületrész megközelítése ugyanazon a közlekedőn keresztül történik. Ahol a szomszédos házak és a geometria már megengedi az oldalfolyosó középfolyosóba fordul át, maximalizálva az elhelyezhető lakások számát. A minimális közlekedőrendszer a nagy felületű nyugati tűzfalon egy extra „folyosóval" egészül ki, így a közlekedő az udvar körül teljesen körbejárhatóvá válik. Ez azonban elkülönül a többitől, elsődleges célja nem a lakások megközelítése hanem - minden szinten megjelenve - egy közösségi függőkert kialakítása.

A tűzfal mentén a vasbeton vázon elhelyezett rögzítőrendszerre virágládák, futtató huzalok kerülnek, így a komor tűzfal növényfallá válik, ami az esztétikai élményen kívül az udvar klímájának is nagyon jót tesz. A növény-folyosókhoz minden szinten csatlakozik egy kis terasz, ahol a lakók találkozhatnak, beszélgethetnek egymással, azon túl, hogy gondozzák a növényeket is. A találkozásokat szolgálják a közösségi terek is, melyek funkciója és kialakítása szintenként eltérő: az első emeleten funkcionális mosókonyha, a másodikon közösségi konyha és étkező, a harmadik szinten könyvtár és klubszoba, míg a negyediken egy terasz. Ezek egyáltalán nem titkolt célja - azon túl, hogy a viszonylag kis alapterületű lakásokat plusz terekkel egészítik ki – , hogy a lakók megismerjék egymást, közös programokat szervezzenek, közösséggé kovácsolódjanak. Noha a hangsúly a közösségen van, a lakások kialakítása lehetővé teszi a független működést is, így ezek nem egy szükséges rosszként, inkább kiaknázandó lehetőségként jelentkeznek. Az utcai, déli homlokzaton végigfutó keskeny terasz és ennek külső síkján elhelyezett tolható árnyékolók lehetővé teszik, hogy az épületben zajló élet kivetüljön a homlokzatra is.

Az épület egésze alápincézett, melynek vonala a fenti szintekkel ellentétben az eredeti beépítés kontúrját követi. Itt a lakásokhoz biztosított tárolókon túl a gépészeti helyiségek (hőközpont, elektromos helyiség) egy edzőterem és a fölszinti kávézóhoz tartozó rendezvénytér is található.

A tervezés során egy olyan építészeti koncepciót kerestem, ami az elmúlt évek belvárosi építészetének tapasztalataiból és hagyományaiból táplálkozik – ezáltal képes beépülni a meglévő szövetbe –, ugyanakkor elég bátor és innovatív ahhoz, hogy a kor igényeit a lehető legjobban kiszolgálja. Egy olyan társasházat szerettem volna, ahol a lépcsőház és a közlekedő nemcsak leküzdendő akadályként, hanem élhető és kellemes térként működik, ahol az ember véletlenül vagy talán szándékosan találkozhat a szomszédjával.

Czirják Bence 

szerk.: fzs.