A kockaházak felújítására, bővítésére alapvetően két forgatókönyv kínálkozik. Az eredeti forma megmarad és annak toldása történik, vagy a ház teljesen átalakul. Egy ilyen és egy olyan, egyaránt kiemelkedő átalakítás tervezőjét kérdeztük munkájukról és kockaházakról. Páros interjú Kovács Csabával és Csóka Balázzsal.
Építészfórum: Van személyes kötődéstek a kockaházakhoz?
CSB: Nekem nincs.
KCS: A tágabb rokonságomban sokan éltek kockaházban, így gyerekkoromban megismerkedtem ezzel a háztípussal. Jóval később a szűkebb rokonságom is vásárolt és újított fel, illetve alakított át kockaházakat, így immár tapasztalt építészként is találkoztam ezzel a háztípussal. Végül én magam is vásároltam kockaházra hajazó régi épületet, amit radikálisan átépítettem, és ebben lakom a családommal együtt.
ÉF: Mit gondoltok a Kádár-kockák faluképre gyakorolt hatásáról?
CSB: A kockaházak szétverték a települések egyéni, csak az adott településre, régióra jellemző faluképét. A parasztházak eleganciája, ég felé törekvése helyett jött a kockaházak horizontálisan elmosódó egyformasága.
KCS: Brutálisan erős a hatás, ami a II. világháború után tömegesedő mértékben jelentkezett. Sajátos, ambivalens a viszonyom a jelenséghez. Ahol egységes, oldalhatáron álló, vagy halmazos településszerkezetbe rombolt bele, ott pusztító hatásúnak élem meg. Ugyanakkor van erős saját karaktere, ezért ahol dominánssá tudott válni, ott ez a forma is képes volt létrehozni relatíve egységes megjelenésű településképet.
ÉF: A fiatalabb generáció számára a kockaházak faluképet romboló hatása már kevésbé szembetűnő. Előbb-utóbb a kockaházak is teljes értékű részét fogják képezni a hazai faluképnek?
CSB: Nem hiszem, hogy korfüggő lenne, hogy ki veszi észre a kockaházak falukép romboló hatását. A kockaházak már most is a hazai településkép részét képezik, azonban mivel hiányzik belőlük a csak az adott tájegységre, településre, közösségre jellemző egyediség, településképileg, a helyi közösség szempontjából soha nem lesznek annyira értékesek, mint a régi faluképek.
KCS: Sajnos a töredékesség a legjellemzőbb a mai faluképre, és ezen a kockaházak tömeges megjelenése sem változtatott lényegileg, mivel ezt a formát újabb formák követték. A mai világ töredékességét két fő tényező okozza. Egyrészt túlságosan gyorsak a stílus és formaváltozatok, amik meghatározó mintákként követik egymást, sőt legújabban már párhuzamosan jelentkeznek. Másrészt túlságosan vegyesek is, ez utóbbi a globális szintű kulturális mintakeveredéssel függ össze. Sajnos ez a két egymást erősítő jelenség teljesen szétveri azt a hagyományos, régiónként egységes megjelenést, ami az egész világra jellemző volt, és amely mára gyakorlatilag világszerte megsemmisülőben van.
ÉF: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum fejlesztési terveiben évek óta szerepel egy kockaház. Mi a véleményetek egy Kádár-kocka skanzenben történő felállításáról?
CSB: Elfogadom, hogy a Skanzen feladata az értékmentés és az értékátadás mellett a dokumentálás is, így van helye egy kockaháznak a Skanzenben. A kockaháznál sokkal izgalmasabb és fontosabb épületek azonban az utcával párhuzamos tetőgerinccel beforduló, polgárosodó parasztházak, amelyek Meggyesi professzor szerint is a falusi építészet organikus fejlődési irányát mutatják. Ez a jövőben is kiindulási alapja lehet egy jó (magyar) építészetnek. [lásd. Dr. Megyesi Tamás: Magyarország hagyományos lakókörnyezeti kultúrájának tipográfiája, 1986.]
KCS: Időszerűnek gondolom, bár talán egy elkülönülő részben lenne jó megjeleníteni, ráadásul a kockaháznak is vannak altípusai és korszakai, tehát nem is egyet kellene megjeleníteni. Hasonló ez a kérdéskör a II. világháború utáni modernizmus védendő épületeinek kérdéséhez, ma már védenünk kell annak a korszaknak a jeles épületeit, amely korszak tömeges építészete néhány évtizede még a mindennapjainkat jelentette.
ÉF: Szerintetek mennyiben tekinthetőek a kockaházak a magyar népi építészet és népművészet megnyilvánulásainak?
CSB: A kockaház véleményem szerint már nem a népi építészet része. Nem azért, mert felülről érkező mintatervek alapján épültek (hisz ilyenre korábban is volt példa, leginkább a török kiűzése után épülő új sváb településeken), hanem mert egy erőszakos, a falvak társadalmát szétromboló, az értékrendjét megfordító diktatúra tombolása után érkeztek a falvakba, amikor a régi, szervesen fejlődő építészeti kultúra rombolandót, elfelejtendőt és tagadni valót jelentett. Ezzel szemben például a sváb mintatervek szervesen tudtak illeszkedni a Kárpát-medencei építészetbe, gazdagítani tudták azt.
A népi építészet a helyre, településre és közösségre jellemző épületeket épített, amit tovább gazdagított az építők „úri jókedve", a kultúrájuk megjelenítése az épületen. A kockaházaknál csak az egyéni díszítőkedv és ötletek maradtak, egy-egy mester keze nyomát fel lehet ismerni egy adott régióban (legyen az egy csavart tégla oszlop, egy szépen rakott kő lábazat), de a közösség jelei már eltűntek ezekről a házakról. Ennek a hiányát sokszor a készítők, tulajdonosok is érezték, így sok geometrikus díszítésű, változatos színezésű homlokzat készült, de ezek már egy széttört kulturális világ utolsó megnyilvánulásai (amiket éppen a jelenkor hőszigetelési őrülete töröl el a föld színéről).
KCS: Véleményem szerint vannak hasonlatosságok, de azt nem szabad elfelejteni, hogy ezek az épületek már a tömegtársadalom kialakulásának részeként, eredményeként jöttek létre, egy jóval centralizáltabb államstruktúra által szabályozott környezetben. Ezért különbséget kell tenni.
ÉF: A becslések szerint közel 1 millió kockaház található szerte az országban. Az építészeknek nem kellene nagyobb hangsúlyt fektetni a tipológia vizsgálatára?
CSB: Vannak izgalmas és jó kockaház-átalakítások, ami azt mutatja, hogy jó építész tovább, ill. át tudja tervezni ezeket az épületeket, jó eredmények születnek. Ez alapján én nem érzem, hogy tipológiai vizsgálatokat kellene folytatni a kockaházakról. A 2019-ben lezajlott Nemzeti Mintaterv pályázaton külön kategória volt a kockaház-átalakítás, bízom benne, hogy ez a Mintaterv gyűjtemény hamarosan elkészül, elérhető lesz és ez további segítséget fog adni a kockaházat átalakítóknak, tulajdonosoknak.
KCS: A tipológiát időről időre vizsgálják az építészek, de pont a „népi jelleg" miatt a továbbélés útjai vélhetően nem a top-építészek által megfogalmazott mintázatok szerint fognak alakulni.
ÉF: A kockaházak átalakítására alapvetően két forgatókönyv kínálkozik: a felújítás olyan módon megy végbe, hogy a kockaház felismerhető marad vagy az átalakítást követően teljesen eltűnik. Hogy látjátok a két fajta hozzáállást? Lehet-e az egyik kívánatosabb a másiknál vagy mindig a praktikus, objektív indokoknak, illetve a helyszín adottságainak kell meghatározni az irányt?
CSB: Ez helyszín és építtető függő. Nagyon jó példát ismerek egy parasztházzá „visszaalakított" kockaházról, egy olyan utcában, ahol többségben voltak a hosszú parasztházak. Egy kockaház sorban lévő épület esetén lehet cél a teljesen egyedi megjelenés is, új karakter teremtése, de azt is el tudom fogadni, ha a kockaház jelleg megmarad. A kockaházak alapkarektere miatt egyébként (utca irányába két széles szoba és két nagy ablak) az épületkaraktert csak jelentős átalakításokkal lehet átalakítani, eltüntetni.
KCS: Inkább az utóbbit gondolom relevánsnak, kiegészítve az adott építtető ízlés- és értéktudatával. Én magam is mindkét verziót megfogalmaztam már terveimben [lásd galéria]. Ahol erős alapok vannak, akár az egyes épület szintjén, akár a környezet jellege tekintetében, ott érdemes a karakter megőrzésére hangsúlyt fektetni.
ÉF: Tudtok mondani olyan kockaház-átalakítást, amit kiemelkedőnek tartotok?
CSB:
Budakeszi, Kelemen-Pap ház, Salamin Ferenc építész, 2000
Zalaszentlászló Rezneki ház, Makovecz Imre építész, 1985-90
Budajenő, Petőfi utca, Kuli László építész, ~2005
Mind a három munka eltüntette a kockaház jelleget, bár éppen a Makovecz bővítésen egyértelműen látszik az „eredet", (valószínűleg funkcionális, használati okok miatt). Kuli László építész átalakítása során egy parasztházakat soroló utcában hosszházas, parasztházzá lett „visszaépítve" a kockaház, az eredeti karakter teljesen eltűnt. Nagyon izgalmas és szép átalakítás. Salamin Ferenc és Zsuffa Zsolt munkája esetében villává alakították a kockaházat és mivel körbeépítették a meglévő házat, az eredeti karakter teljesen eltűnt, egy kertvárosi, szabadon formált villa született.
KCS: Jajjj..., most nem, de egy ilyen irányú áttekintő és mintaadó gyűjtés érdekelne...
ÉF: A saját magadnak és családodnak tervezett, pesthidegkúti családi házad is kockaház-átalakítás, bár a végeredményből kevesen gondolnák ezt. Mennyiben határozta meg a tervezést a korábbi épület?
KCS: Annak az épületnek hosszabb múltja van, eredetileg még a kockaház korszak előtt, valamiféle vidéki eklektikaként születhetett. Azután, talán a 60-as években átépítették a korszakra jellemző kockaházas stíluspreferenciák alapján, bár a konkrét geometriája alapján inkább „téglatest" alakzatú ház volt. Én ezt nem nosztalgikusan, hanem pragmatikusan közelítettem meg, ezért a karaktere és a téri tartalma is radikálisan változott, bár a szakmai szem láthatja rajta a téri és szerkezeti „genetikai örökség" nyomait.
ÉF: Milyen mértékben maradtak meg a korábbi ház terei és anyagai?
KCS: Az alaprajzot és térstruktúrát meghatározó szerkezeti alapok megmaradtak, így az új térszervezés logikája nagymértékben kötődik az örökölt adottságokhoz. A régi épületből elbontott téglákat 100%-ban felhasználtuk az új falazatokhoz, sőt a kiegészítésekhez is bontott téglát vásároltunk a homogenitás és az újrahasznosítás jegyében.
ÉF: Budajenői munkád egy manzárdtetős kockaház átalakítása. A végeredmény ugyan a manzárdtetőt elhagyja, de az utca felé megtartja a „Kádár-kockás" kinézetet. Ez egyértelmű döntés volt vagy felmerült a kockaház eltüntetése?
CSB: Budajenőn a telekadottságok miatt nem volt lehetőség a kockaház utcai vagy oldalirányban történő bővítésére, ami az épület karakterét megváltoztathatta volna, ráadásul alaprajzi struktúrájában is megfelelt nekünk a két utcai szoba. Emellett az utcakép is vegyes, kockaházak és parasztházak váltják egymást, így ennek a két szempontnak köszönhetően nem merült fel az utcai karakter jelentősebb módosítása, csak a túlhangsúlyos manzárdtetőt bontottuk el.
ÉF: Az épület kis túlzással nevezhető egy hagyományos, tornácos parasztház és egy kockaház összeolvadásának. E kettősség felvállalása cél volt a tervezésnél?
CSB: Nem volt tudatosan ilyen tervezési szándék. A kockaház hátsó szobája kitüremkedett a szabályos négyzetből, ezt folytattuk a bővítéssel, ami végeredményben valóban egy kockaház és egy tornácos parasztház szerelmének tűnik. Ezt erősíti, hogy a kockaház telekhatáron álló faláról építés közben kiderült, hogy az még az 1973-ban épített kockaház előtti, a kataszteri térképen ma is látható parasztház 60 cm vastag vályogfala. A bővítéssel – ami úgyszintén vályogból készült – körülbelül az eredeti lakóépülethosszt építettük vissza, így 120 év alatt 3 réteg épült egymásra.
Fontos ezekben az időmetszetekben az udvarhasználat változása. A régi parasztház egy tornáccal közvetlenül kapcsolódott az udvarhoz, intenzív kapcsolatot téve lehetővé. A kockaház elfordult az udvartól, átmeneti tér nélkül, előszobán keresztül lehetett belépni a házba. Az új bővítéssel ismét egy tornáccal kötöttük össze a házat az udvarral és már kifejezetten az udvarra tájoltuk az új lakókonyhát, visszafordultunk a kert, a táj felé.
Winkler Márk
A tervrajzok a cikk tetején, jobb oldalt, a letölthető dokumentumok sávból érhetők el.
