Megvalósult látomás - A „Budapest 2000 után” című pályázat nyertes kritikája

2019 decemberében Papp Roland Viktor a XVIII. kerületi Kossuth térről írott kritikájával nyerte meg a „Budapest 2000 után" című építészeti publicisztikai pályázatot, amelyet a BUDAPEST Folyóirat kiadója a Summa Artium, a Magyar Építőművészek Szövetsége és az Építészfórum hirdetett meg. A nyertes pályaművet adjuk közre: támogatjuk azokat, akik építészeti kritikával kívánnak foglalkozni.

Megvalósult látomás

Biztos meglepődne Kondor Béla, ha most Budapesten, a XVIII. kerületi Kossuth téren, a groteszk módon felnagyított valóságban járhatna-kelhetne egykori grafikájának alakjai között. Mindenesetre valóban figyelemre méltó a SAGRA architects itt megvalósított projektje, nem csupán azért mert kiváló építészeti-, köztér- és városépítészeti eszközökkel dolgoznak, hanem magáért a tényért is, hogy megvalósult: itt és most.

A régi park Budapest kertvárosának egyik központi részét képezi: körötte lakópark, családi házak, gimnáziumok, egyházi épületek, étterem, boltok és sok egyéb kereskedelmi-, szolgáltató- valamint intézményi funkciók találhatók, amelyek nagy forgalmat generálnak. Egy ilyen, a helyi közösség által igénybe vett tér helyes megkomponálása kulcskérdés lehet egy településrész életében.

A jelenség érdekes mód olyan tüneteket produkál, mint a szókratészi maieutika (gör. bábáskodás), amellyel a nagy bölcselő nem új gondolatokat tárt fel, csupán az embereknek segített a ráeszmélésben, a bennük rejlő tudás felszínre hívásával. Ahogy Hartmann írja: „Ha létezik egyáltalán értéktudatra ébredés, a mi korunk az, amelynek meg kell tennie azt." (1)

A park felújítása során a projekt a használók igényeihez simul, ahogy a tervezőiroda honlapján is olvasható: „finoman igazodik a kialakult fő közlekedési irányokhoz, befogad és elosztja a forgalmat". (2) Az „arányos térhasználat" és a „maradásra ösztönző hely" kialakításának szándéka ugyan nem új gondolat, viszont amikor ez megfelelően manifesztálódik építőanyagban és környezeti elemekben, arra már kevesebb jó példa mutatható. A kortárs építészeti és településtervezési trendek abba az irányba mutatnak, hogy hogy emberközpontú tereket hozzunk létre. Így kerülhettek alkalmazásra azok az építészeti eszközök, amelyeknek használata ténylegesen is egy szociálisan érzékeny környezetalakítást tesz lehetővé. Ahogy Jan Gehl is írja pontokba szedve a várostervezés fontos alapelvei között: „összegyűjteni vagy szétszórni", „a látás és hallás lehetővé tétele", „városok szemmagasságban" és a „prioritások újragondolása". „Azon kell dolgozni, hogy a város terein minél hosszabb időt töltsenek az emberek. Ha kevés ember tölt el több időt, az ugyanúgy pezsgő élet benyomását kelti, mintha sok ember töltene el rövid időt egy helyen. Az összes elv és módszer között a hosszabb kinntartózkodás előmozdítása a városi élet erősítésének legegyszerűbb és leghatékonyabb módja." (3) Ezek az elvek pár éve már ott vannak a levegőben, a hétköznapi emberek látens igényeinek tárházában.

A megvalósítás időszerűsége is szembeötlő. Azt mondják, az építészet az az alkalmazott művészet, amely a leglassabban követi le a társadalmi változásokat, de ez szerencsére nem érvényes erre a projektre: hiszen a teoretikai háttér még erősen felfelé ívelőben van és az emberek java részében még nem érett meg a fenntartható fejlődéshez és a szociális fejlettséghez tartozó köztérformálás eszméje és igénye, mégis megvalósult alkotással állunk szemben. Természetesen ezzel annak a társadalmi rétegnek kedvez, amely napi szinten használja élete és közlekedése során Budapest közterületeit, parkjait, így a Kossuth teret is – ezt a 2017-2018 között két ütemben megvalósult fejlesztést,– és határozottan javítja a mindennapok minőségét a magas színvonalú tervezéssel és megvalósítással.

Figyelemre méltó továbbá azért, mert az inspiráció egy 1963-as Kondor Béla grafika volt, és tudni való, hogy a hirtelen halállal elhunyt alkotó a kerület nagy művészei közé tartozott, így helyén kezeltnek tudható ez a téma is.

Az 1963 és 2018 között meghúzott ív gyökerei 1900 tájára vezetnek vissza és messzire előre mutatnak a jövőbe is. Az összművészeti alkotásnak, amelynek tanúi lehetünk, különleges értéket ad, hogy az időn átívelő módon Kondor Béla több, mint 50 éves vízióját sikeresen adaptálja a 21. századi településtervezésbe.

A grafika nyomán kialakított padok és burkolati elemek beleilleszkednek a fent leírt elméleti struktúrába: kiváló lehetőséget nyújtanak egy megfelelő elrendezés alapján történő helyfoglaláshoz, amelyben a társalgó felek egymás felé fordulnak és nem egy lineáris objektum mentén paralel tekintenek a távolba (mint egy Tarkovszkij film szereplői…). Ottjártamkor elsőre fel sem tűnt az ülőalkalmatosságok antropomorf jellege, de az érdekes geometria rögtön felkeltette figyelmemet. A változatos alakzatok szemlélése során már a harmadiknál jártam, mire teljes bizonyossággal realizálódott bennem, hogy a burkolatba rakott minta térbeli kiemeléseinek („kihúzás") felelnek meg a padok. Az „aha élmény", amire szert tehet az ember fontos egy park életében, mert kialakít egyfajta személyes kötődést, amely elveszi a terület „nemhely" jellegét. A viszonylag fiatal tudományág, a környezetpszichológia fejlődésével mára már tudjuk, hogy a közhasználatú terek észrevétlenül is milyen jelentős szerepet játszanak mindennapjainkban.  Ezen a helyen a tér, az idő és az ego egyensúlya is helyreállhat. Fontos megemlíteni, hogy a padok titka további érdekességeket rejt: amellett, hogy a gyanútlan látogató minden előzetes ismeret nélkül teljeskörűen tudja használni, ugyanakkor Kondor Béla munkássága és a földből kinövő betontömbök között szoros kapocs és ellentmondás ellenpontban lévő egysége feszül, így mozgalmasság-statikusság, levegő-föld ellenpontja.

Kondort már gyermekkorában elbűvölte a repülés, bár a második világháború eseményei elriasztották attól, hogy pilóta legyen, későbbi munkássága során is sokat foglalkoztatta a téma. A parkrekonstrukció bútorait ihlető grafikán is megjelenik a kép közepét elfoglaló fej mellett a jobb felső részen az angyal, mint a művész által sokat alkalmazott motívum és alatta a zuhanó emberek – a levegőben való lét nem természeti az ember számára, törvényszerűség, hogy földet kell érni. Mégis, Kondort a repülés foglalkoztatta, a padok viszont földhöz ragadtak, erős, nehéz betonból megformálva. Az egész olyan, mintha a zuhanó emberek földet éréskor is megőrizték volna a pózt, amiben aláhulltak az angyal szárnyai alól. Földet érve az alakok két síkban jelennek meg: járófelületen és kiemelt padként. A padok betontömbjein kialakított fa ülőfelület hívogató; és az az övező kis kockakövek precizitásával az egész koncepció méltán állítható párba a művész-polihisztor aprólékos, finom alkotásaival. A parkba látogatva Kondor apokaliptikus víziójának megszelídített elemei hevernek a lábunk előtt, ezzel is sajátos szellemet kölcsönözve a helynek.

A park használatához szorosan kapcsolódik a jelenleg Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium néven működő, nyolcvan éves múltra visszatekintő iskola szerepvállalása is: a park egy kis részén, minden arra járó számára megtekinthetően, oktatási célú füvész sarkot alakítottak ki, ahol különböző fűszer és gyógynövények tekinthetők meg. Ilyenformán a közösségi kertek gondolata is teret kapott a koncepcióban, aminek a közösségépítő és környezetápoló funkcióját szintén napjainkban igyekeznek meghonosítani a gondolkodásban. Érthető módon a környék jellegéből adódóan nem feltétlen releváns elem ezen a helyen, de így, egy oktatási intézmény és a hallgatók közreműködésével életképes marad.

Természetesen nem elhanyagolható tény az sem, hogy Rerrich Béla – a park egykori tervezője – gondos növényválasztása és az azóta eltelt évszázad nagyban hozzájárul a projekt sikeréhez: ezzel megspóroljuk azt az időt, amit ki kéne várni, hogy a fák megnőjenek. A Tér_Köz / Kossuth tér projekt jó alapra építve használja fel és erősít rá a park mára meghatározó ligetes jellegére, és ezt teszi úgy, hogy Rerrich geometrizáló tervezésének kézjegyét integrálja a könnyed vonalvezetésű, funkcionálisan is jól működő helyszínrajzba.

Mindezt egy ide illő tervezésű épülettel is megkoronázza, amelyben a park kiszolgáló funkciói kapnak helyet: vendéglátó ipari egység, mosdó és raktár – ez utóbbi a szabadtéri színpadhoz kapcsolódóan. A helyiek által „Kifli" néven emlegetett épület lágyan illeszkedik a fő közlekedési irány vonalára és kisléptékűségével is erősíti a gehli elvek alkalmazását.

Összességében elmondható, hogy a 18. kerületi Tér_Köz / Kossuth tér projekt egy jól sikerült rekonstrukció, ahogy mondani szokás: „kár, hogy nem én találtam ki". Érdemes egyszer meglátogatni: egy kellemes őszi délutáni séta a park ösvényein, vagy hótól fehér kopasz tájban megállva elmerengeni a változatos Kondor alakok mellett, vagy akár elmenni egy rendezvényre – bár a park, sikerének köszönhetően mindig tele van élettel.

Papp Roland Viktor

 

1. Nicolai Hartmann, Etika, Noran Libro Budapest, 2013 p41

2. http://www.sagra.hu/epitesz_kossuth_ter.htm

3. Jan Gehl, Élhető városok, Terc Kft Budapest, 2014 p232-245

4. Marc Augé, Nem-helyek : bevezetés a szürmodernitás antropológiájába, Műcsarnok, Budapest 2012