„Melyik várost is rendezte xy legutóbb?”
Veszélyben a Hajógyári-sziget - ”...megint grandiózus rombolva-építés készülődik éltető folyónk, a Duna körül.” Az új KSZT-t csütörtökön készül elfogadni a Fővárosi Közgyűlés.
(Beke László megjegyzése az MÉ szerkesztőségi ülésén 1994-ben)
A hajógyári csarnokokkal, irodaházakkal, raktárakkal eleink vastagon belemartak ugyan a sziget dél-nyugati nyúlványába, de a zárt öböl másik oldala most is pompás erdős liget – nem beszélve az északi végről – ahol a Sziget-fesztivál kap helyet évek óta. Veszély most a dél-keleti nyúlványt fenyegeti, mert a befektető társaságot 320000 négyzetméter (!) hasznos terület létesítésével kecsegtették, amikor megvette. Hát melyik ingatlanban utazó, a vagyongyarapítási lánc csúcsán álló egyed ne jönne izgalomba, ha ilyen zöldmezős ajánlatról értesül?
1993-ban, amikor még nem volt oly nagy lendületben az ingatlan-biznisz, a Duna Kör foglalkozott a sziget hasznosításával – tekintve, hogy a dolognak van némi köze a folyóhoz. Ökosziget, a hajógyári sziget rehabilitációs koncepciója címmel kiadtak egy füzetet, szerzői Droppa György és Farkas Gabriella. „Üdítően újszerű, izgalmas olvasmányt bocsátott útjára a Duna Kör” – írtam a Magyar Építőművészet 1994/2-es számában megjelent recenzióban. „Ritka az az eset, hogy egy tervtanulmányt olvasmányosan, irodalmi idézetekkel fűszerezve állítsanak össze.”
Döbbenten tapasztalhatjuk, hogy hiába volt az újszerűség, a környezettudatos gondolkodás nem tudott meghonosodni. Mérnökök, többek között kihasználva a számítógép nyújtotta termelékenységi boom-ot, egy-egy előrajzhoz ma méginkább hajlamosak olyan földuzzasztott dokumentáció-köteteket kibocsátani, melyekben jól elhelyezhetők a legelképesztőbb természetátalakító törekvések is. Amihez persze nélkülözhetetlen a kifinomult szaktudás és a megfelelő gyakorlat. „Ahogy az a tervezések történetében már nem először történik, tulajdonképpen ellenterv született – írtam. – Több éve folyik, és már végső stádiumához érkezett a részletes rendezési terv (az ún. RRT) kidolgozása. Készítette a MŰHELY Kft., dr. Nagy Béla városrendező építész vezetésével.”
Végső stádium? Azóta annyi változás történt, hogy az RRT-k hatályukat vesztették, ma Kerületi Szabályozási Terv (KSZT) van helyette. E terület már akkor vészhelyzetbe került volna, ezért Óbuda Önkormányzata 2003-ban annyit tett, hogy a szigetre ún. „változtatási tilalmat” rendelt el. Ami mindössze három évig maradhat érvényben – ezért 2006-os lejárta előtt égetően fontos a KSZT elkészítése. Kérdés, mi lesz benne?
A MŰ-HELY Rt. – vezérigazgató dr. Nagy Béla – jelenleg mint generáltervező dolgozik rajta folyamatosan, a fővárosi „Városrendezési Ügyosztály” megbízásából. 2005. júniusában tárgyalta az előrajzot a Fővárosi Tervtanács. Áttervezéssel elfogadásra javasolta, de a vita során többen élesen bírálták, mind a beépítés sűrűsége, mind annak elhelyezései miatt. Fél évvel későbbi állapot: létesülne 2300 hotelszoba, 1000 apartman egység, casino, kongresszusi központ 10000 főre (mindez összesen 303000 m2!). Legújabban, hírlik, „nagy eredményként” sikerült elérni, hogy a kongresszusi központ nem 10000‚ csupán 3500 fős legyen. Itt álljunk meg egy percre.
Hosszú évek óta műsoron van, hogy Budapesten – főképp a konferencia-turizmus bevételeinek növelésére – új, nagy befogadóképességű központ építése szükséges. De annak eldöntése, hogy mekkorát és hova lenne célszerű telepíteni, nem abból indul ki, hogy melyek az erre legalkalmasabb helyek, például ahol a nagylétszámú közönség könnyen jön-megy (metró és egyéb közjármű közelsége, elegendő parkoló, külföldi vendégek számára hotel-férőhelyek stb.). Annakidején például a Budapest Sportcsarnok valahogy így épült – azóta mintha ezek másodrendű kérdések lennének a döntési pozíciókban lévők számára. Ma a háttérben – vagyis civilektől elzártan – zajlik öldöklő küzdelem a legtehetősebb ingatlanbirtokosok között, hogy ki teszi magáévá a sok állami támogatással kecsegtető célprogramot (benne van ugyanis a Nemzeti Fejlesztési Tervben). Többen erre kacsintgatva vásároltak össze ingatlanokat, és most erős lobbi-tevékenységet és még ki tudja mi mindent folytatnak azért, hogy náluk „landoljon” ez a buli. A szigeten, ha ez csak 3500 fős, akkor is gyakran naponta 10000 ember fordulna meg. Mindehhez forgalmilag a KSZT javasolná, hogy az Árpád-híd szerkezetét bontsák meg, és építsenek lehajtót a sziget déli csúcsára. Közlekedési szakemberek ellenzik – de nem elég hangosan. S kinek a pénzéből? Mikor egyelőre mintha a Margit-híd égető felújítására sem telne.
A sziget bármiféle beépítése már azért is kérdéses, mert gyakran elönti a Duna – ami komplikálja, drágítja a közművek létesítését is. „Korszerű” technikával persze minden megoldható: itt például lesüllyesztett partfalakkal kívánják megoldani az áradások kizárását, és még térszint alatti beépítéseket is előirányoznak, ahol megengedik az 50%-os beépítettséget...
Nem lenne mégis sokkal alkalmasabb ez a hely Ökoszigetnek, és persze régészeti-műemléki parknak – a múlt fontos érték-rétegeinek őrzésére, bemutatására? Törekszenek-e erre határozottan és minden erejüket latba vetve a felelősök? A nemzeti kulturális örökség minisztere? A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal? A főváros? A kerület? Akik hivatalból ismerik e problémahalmazt, felvilágosították-e kellő részletességgel az ingatlan-befektetőt, mielőtt többségi tulajdonossá avanzsáltatott? És tájékoztatnak-e bennünket, állampolgárokat arról, hogy megint grandiózus rombolva-építés készülődik éltető folyónk, a Duna körül?
Vargha Mihály
Megjelent az Élet és Irodalom 2006. március 24-ei számában.
