Menedék esőben és hőségben – Casa Terreno

Mexikó kegyetlen klímájú hegyvidéki táján épült a Fernanda Canales Arquitectura munkája, a Casa Terreno, mely egyszerre nyitott és zárt, rideg és barátságos, tradicionális és modern. A házat a tervező mutatja be.

A ház egy hegyvidéki síkságon található, körülbelül három órányi autóútra Mexikóvárostól, és két látszólag egymásnak ellentmondó dolgot keres: menedéket és nyitottságot. Egyrészt igyekszik menedéket nyújtani a radikális éghajlat elől, melyet az akár napi 30 °C-os hőingadozás és az év hat hónapjában mindennapos esőzés jellemez, másrészt igyekszik kinyílni a látványos táj felé. A zártság és a nyitottság vágyának kielégítése érdekében a ház négy páció köré szerveződik.

Az első, ívelt formájú belső udvar átmeneti térként működik a külső tér és a ház között; a második, nagyobb, a ház központi helyén található átmenetet képez a legintimebb és a legnyilvánosabb terek között; a harmadik, egy szinttel lejjebb elhelyezkedő udvar a tetőteraszra vezet; a negyedik pedig egyfajta „ház a házban", mely a kiszolgáló egységeknek ad helyet. Ez a négy udvar nagyobb átláthatóságot biztosít a belső és a külső között: minden tér az egyik oldalon a páció felé, a másikon pedig a táj felé fordul, így minden helyiség jól szellőztethető, és két vagy három irányból is éri napfény. Így a házban egyszerre figyelhető meg a zártság és a nyitottság.

A háznak ez a kettős állapota az anyaghasználatban is megmutatkozik, hiszen kívül téglából, belül betonból és fából épült. A vörös szín és a durva textúrájú, áttört téglafal teljesen más hangulatot sugároz, mint a sima felületek és a semleges tónusok a belső térben. A szobák, a dolgozószoba és a nappali beton dongaboltozatot kaptak, melyek új domborzatot hoznak létre az őshonos növényekkel teli tájban. Az alacsonyabb hierarchiájú terek, mint a pince, a konyha, a mosdók sík mennyezetet kaptak. Ily módon játék jön létre az organikus boltozatok formái és a zöldtetők között.

A ház elrendezésének kulcsa a szobák benapozása: keleti fekvésűek, hogy reggel besüssön a nap, ám a páció felé nyíló nyugati ablakaiknak köszönhetően délután is világosak. A nappali, az étkező és a konyha egyszerre nyílik keleti, déli és nyugati irányba a lehető legjobb benapozás érdekében, az északi oldalon található kiszolgáló területek pedig déli, keleti és nyugati irányba is néznek. Ez egy olyan házat hoz létre, amely nagyon változatosan érzékelhető, kívülről privát szférát biztosító rácsokon, az udvarok felől pedig nagy ablakokon keresztül, így a belső terek a pációkkal egybenyitva teraszokká alakíthatók. A kertre néző nagyméretű ablakokon keresztül érzékelt táj pedig olyan, mintha festményeket látnánk.

Az előcsarnok egy különleges, két udvar közötti tér, mely kisebb házként szolgál. Keretezi az eget, és elfeledteti a lakókkal az órákon át tartó utazást és annak fáradalmait. Ez a maja építészetre visszavezethető tér, valamint a ház haciendákat és kolostorokat idéző elrendezése tisztelgés a helyi hagyományok, a vernakuláris építészet előtt. Az épület olyan előképekre vezethető vissza, mint Antonio Bonet La Ricarda nevű háza, vagy Luis Barragán munkái.

Alejandra Téllez

Fordította, szerkesztette:
Paár Eszter Szilvia