Menedékház Szentendrén – Szabó Viktória komplex féléves terve
Szabó Viktória az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Karán féléves feladatában arra keresi a választ, hogy az orosz-ukrán háború okozta humanitárius krízist Magyarország hogyan tudná kezelni a menekültek elszállásolása tekintetében.
Az orosz-ukrán háború napjaink egyik legsúlyosabb problémája Európában, amely mindannyiunk életére hatással van. Az elesett katonák és civil áldozatok mellett az egyik legfontosabb következménye, hogy többmillió ember, családok, idősek és gyermekek kényszerültek az otthonuk elhagyására. Az Ukrajnából a szomszédos országokba menekülők hosszútávú elhelyezésével kell számolni, mivel az EU által kitűzött irányelv szerint az átmeneti védelmi direktíva célja, hogy minden ukrán menekültnek egytől három évig terjedő tartózkodási engedélyt, munkavállalási lehetőséget és a szociális ellátáshoz való hozzáférési lehetőséget adjanak. Ezeket a jogokat minden tagállamban egyenlően fenntartják számukra. A kormány önkormányzati és civil felajánlások segítségével rövid távon ugyan el tudja szállásolni a menekülteket, de vajon fel vagyunk készülve többszázezer fő hosszútávú ellátására?
A Magyarországra érkező menekülteknek először el kell jutniuk Budapestre a tranzitváróba (BOK csarnok), utána a Katasztrófavédelem segít az elhelyezésükben: menekültszállásokra viszik őket szerte az országban. A férőhelyek tekintetében az állam nem rendelkezik tömegek elszállásolására alkalmas ingatlanokkal, így a legtöbb menekült lakhatását különböző önkormányzati területeken, egyházi és privát ingatlanokban kell megoldani. Magyarországon több egyetem is kollégiumi férőhelyekkel segíti a menekültek elhelyezését. Néhány iskolai tornatermet is átalakítottak erre a célra. Az üzleti szektorban hotelek segítenek, de sok magánszemély is átmeneti szállást biztosít saját otthonában, vagy üres ingatlanjaikat ajánlják fel erre a célra.
Az én tervem erre a problémára ad megoldást, arra keresve a választ, hogy hogyan lehetne a segítségre szoruló ukrán családokat elszállásolni úgy, hogy a lakóterek gyorsan megépíthetőek, elbonthatóak, elszállíthatóak és máshol újraépíthetőek legyenek, figyelembe véve, hogy kisebb és nagyobb csoportok (egyének és családok) elszállásolása a cél. Ezt egy olyan közegbe szerettem volna behelyezni, ahol a társadalomba beilleszkedve otthonosan érezhetik magukat, nem pedig egy elhagyott területen kirekesztve. Példaként Budapest agglomerációjában alakítottam ki egy menedékhelyet a háború elől ide érkező menekültek számára.
Tervezési helyszínként Szentendre belvárosában egy – a HÉV-megállóhoz közeli – telket választottam. A Vasúti Villasoron a zártsorú beépítés a jellemző, jelenleg olyan sétálóutcaként használják, amelyben átmeneti kereskedelmi épületek vannak. A terület könnyen megközelíthető a 11-es útról kocsival, illetve parkolóhelyek is találhatók itt. Tömegközlekedés szempontjából forgalmas területen van, hiszen a HÉV-végállomás mellett az autóbusz-állomás is ide épült.
A menekültek számára egy olyan hely létrehozása volt a cél, amely egy védett, biztos pontként szolgál, de nem a város szélén elrejtve, hanem a helyi közösségen belül, mégis önálló életteret biztosítva. A lakófunkció elhelyezése mellett privát kertek és közösen használható terek jönnének létre. Itt akár hosszútávon is elszállásolhatóak a menekültek.
A háborúval kapcsolatban az egyik legnagyobb kérdés, hogy meddig fog tartani. Éppen ezért egy flexibilis programot és épületet alakítottam ki. A foghíjat elsősorban parkká alakítanám át, a terepszint alá süllyesztett területeken pedig olyan megtartható funkciók jönnének létre, mint például kávézó, boltok, tanulószobák. Ha a menekültkérdés megszűnik, hostelnek, kollégiumnak is használható a fölé épített könnyűszerkezetes struktúra, de akár el is szállítható és máshol új funkcióval üzemeltethető.
A lesüllyesztett állandó épületrészben közös funkciókat alakítottam ki, így lehetővé téve, hogy akár több család együtt főzzön vagy mosson. Mivel gyerekek elszállásolásáról is van szó, így tanulószobák kialakítását is nélkülözhetetlennek találtam, amelyek akár co-working helyként is működtethetőek. Mivel ezeknek az embereknek a saját hazájukból kellett eljönniük, fontosnak tartottam, hogy egy mentálhigiéniás helyiséget is létrehozzak.
Az utcaszinten és az emeleti szinteken kerültek kialakításra a moduláris rendszerű privát életterek. A földszinti lakóegységek három modulból állnak (fürdőszoba, háló, gyerekszoba), így ezek alaphelyzetben két felnőtt és két gyerek (illetve egy kisgyermek) elszállásolására alkalmasak. Az emeleti blokkok két traktusból állnak (fürdőszoba és hálótér), így ezek két fő (és egy kisgyermek) befogadására alkalmasak. A blokkok egymás felé forgatásával közös életterek jöttek létre, a második emeletiek úgy csatlakoznak, hogy a lakóegységek által határolt közös területek mellett privát terek is kialakuljanak.
Az építészetileg letisztult, egyszerű formák mellett döntöttem, az épület a funkciót teljes mértékben képes szolgálni. Kert és faállomány telepítésével az új beépítés egy barátságos környezetet alkot a városi térben. A belső terek faburkolata szintén kicsit közelebb hozza a természetet, és biztosítja azt a meleg, barátságos atmoszférát, amelyre a háború elől menekülő lakóknak mindennél nagyobb szüksége van. A belső kialakítással együtt kivitelezhető, homogén, beépített bútorozás azonnal otthonos közeget teremt, legalább részben betöltve az űrt, amit az otthonuk elhagyása okozott a menekülő családokban.
Szabó Viktória
szerk.: Schell Réka
