Mentés másként - D8 Hotel

Nincs könnyű helyzetben az a kritikus, aki olyan projektről mond véleményt, melynek előzménye erőteljes (aktuál)politikai kontextussal rendelkezett. Fel kell tennie önmagának azt a kérdést, hogy az írás integráns részévé teszi-e a diskurzust, vagy az új fejlesztői és tervezői hátterrel létrejött épületet teljesen elkülöníti már a témától? Jelen sorok írója pusztán a ma látható architektúra építészeti minőségeire fókuszál.

2018 novemberében nyitotta meg kapuit Budapest patinás belvárosában, a Vörösmarty térhez közeli Dorottya utcában a D8 Hotel. A Bánáti + Hartvig Építész Iroda tervei által megépült szálloda viszonylag kis méretű tereket, szobákat nyújt az ott megszállók számára. Pontosabban azoknak, akik főként az esti és reggeli tevékenységekhez keresnek megfelelő ár-érték arányú helyet, napközben pedig városnézéssel és egyéb szabadidős programokkal töltik idejüket.

Noha a legtöbb szoba 16,5 négyzetméter nagyságú, ezzel együtt is megtalálhatóak benne mindazon alváshoz, tároláshoz és tisztálkodáshoz nélkülözhetetlen eszközök, amelyek a komfortos életformához elengedhetetlenek. Úgy tűnik, az elképzelés megtalálta a közönségét, hiszen a novemberi nyitóhónaptól kezdődően folyamatos a vendégek áramlása.
A nyolc és fél szintes hotel minden emeletén 17 szoba található, amelyek kialakításánál egyfajta univerzálisabb esztétikum volt irányadó. A szobákban több mobilbútor is található, mint például az a szék-kisasztal kombó, amelyen lehetőség van számítógépes munkára, de az ágyhoz is odailleszthető.

Az ágyak mögött egy Budapest valamely jellegzetes részéhez kapcsolódó nagyméretű fotó található, ezek szintenként tematikus egységekbe rendeződnek. Ezalól egyedül a 8. emelet jelent kivételt, ahol a fényképek augusztus 20-i jeleneteket ábrázolnak. A szobákban visszaköszönő elem a farmerhatású textília, illetve a sárga szín használata.

A hotel belépő terében helyezték el a zenekari turnéládákat imitáló regisztrációs pultokat, egy bárt a vendégek számára, egy néhány székből álló dolgozóegységet, valamint egy reggelizőt, amelynek kiszolgáló egysége napközben redőnnyel eltakarható. A mobilitás tehát mind a terekben, mind pedig a bútorokban tükröződik – a vendég-turnézó zenekar párhuzam a KROKI Stúdió által tervezett belsőépítészeti elemekben is tetten érhető. A fogadótérből a belső udvarra is kijuthat az odalátogató, ahol a tűzfal esztétikumát feloldó nagyméretű Budapest-térkép jeleníti meg a város főbb pontjait. Egy külföldi látogató szemével minden bizonnyal a városnézéshez kapcsolódó igényeket teljes mértékben kielégíti, hála az egységes designkoncepciónak, valamint a kiváló lokalizációnak.

Mindazok számára, akiket az épített környezet történetisége kevéssé vonz, semmi kivetnivalót nem találnak a D8 Hotelben – beleértve a hazai, esetlegesen budapesti lakosokat is. A fogadótérbe belépve két monitor – a rajta megjelenített prezentációval – emlékeztet csupán arra, hogy e helyen valaha a 20. század első felében élt jelentős építész-alkotó, Medgyaszay István alkotása állt a felső szinten műteremlakásokkal. Az értékes épületet a háború után csak leegyszerűsített formában állították helyre. A két képernyő mellett az udvarba helyezett — és maga a fejlesztő általt megmentett —régi gerenda tanúskodik még az épület történeti múltjáról.

Jelen sorok írójában felrémlik Rem Koolhaas “Generic City”–koncepciója, melyben a jelenkor városa a repülőterekhez hasonlatosan elveszti történelmi kontextusát.

"Ha az ilyen jellegű város „elöregszik, egyszerűen elpusztítja önmagát, és megújul.” – írja a szerző tanulmányában (Kolhaas 2004: 383). Mert a hotel jelenlegi formája e néhány apró és megbúvó jeltől eltekintve nem emlékeztet arra a Medgyaszayra, aki a modern anyagokat páratlanul ötvözte a népi építészet jellegzetességeivel, amelynek ezen épület (D8 Hotel) lerombolt elődje is szép példája volt. Mindezen jelenségek valószínűsíthetően kevesekben keltenek megütközést vagy válnak zavaróvá. Hiszen a már a háború után leegyszerűsített műemlék helyére új építészeti minőséget keresestek, melyre a felkért Bánáti + Hartvig iroda terzvezői egy korrekt koncepció mentén alakítottak ki karakterisztikus szálláslehetőséget a Budapestre látogatók számára.

Csupán néhányakban merül fel annak az igénye, hogy közben a múlt egy darabja vált semmivé, illetve pusztán fotódokumentációk anyagává. Mint ahogy az sem érezhető, hogy a tervezésnél cél lett volna ezen múlt átmentése a jelen és jövő számára. Lehetett volna e hotel (múlt)mentés másként. Csak a folyamat közben elveszett a mentés helye.

Kovács Péter

Projekt fejlesztő: Dominarium Invest, Szénási Zsolt
Vezető tervező: Bánáti Béla
Projektvezető: Nyirati Zoltán
Tervezők:Csordás Mónika, Guld Bea, Kádár Gergő, Lénárt Szabolcs, Paunoch Renáta, Szécsi Ákos
Belsőépítészfet: Kroki Stúdió, Göde András, Gál Béla
Belső udvari tázfal festése: Színes Város csoport