Mohamed Raslan doktori kutatásában az egyiptomi tömeges lakhatási projektek múltját, jelenét és jövőjét vizsgálja a tömegszerű építés és egyéni igényekre szabhatóság szembenállásán keresztül. Eredményeit a BME Exploratív Építészeti Tanszék Velencében bemutatott "Our take on Africa" című kiállításán foglalta össze.
A velencei Európai Kulturális Központ hatalmas termeiben, ahol a történelem visszhangja találkozik a kortárs diskurzussal, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar Exploratív Építészeti Tanszékének "Our take on Africa" című kiállítása is otthonra talál. A gyűjtemény közepén egy különösen elgondolkodtató elem vonzza a látogatókat: egy feltörekvő kutató doktori munkája, amely az egyiptomi tömeges lakásépítés sajátosságait vizsgálja.
Lakóterek létrehozása: eszközkészlet a jövő számára
A kutatás a tudományos élet statikus lapjairól a nyilvános párbszéd dinamikus birodalmába ugrik, és egy élettel teli történetet mesél el vizuálisan, melynek témája a tömeges lakásépítés testreszabhatósága – Egyiptom telített lakáspiacának egyik sürgető kérdése. És mi a kihívás? A lakásszektort alkotó gazdasági, társadalmi és környezeti szálak bonyolult szövevényének kibogozása, és belőlük olyan megoldás újraszövése, amely egyensúlyt teremt a méretgazdaságosság és az egyén egyediség iránti vágya között.
A kiállítási tablók a narancssárga színű kiemelésekkel és a merész fekete szöveggel nem csupán tájékoztatást nyújtanak, hanem gondolkodásra is ösztönöznek a standardizáció és a testreszabás paradoxonáról. Ezek nem pusztán illusztrációk, hanem egyértelmű felhívások a nézőpontváltásra, annak felismerésére, hogy az ismétlődés építészete valóban képes táplálni az egyéniség szellemét.
A tudományos kihívás: Akadémiai szigor művészi formában
Egy doktori kutatást az építészet tudományos részleteiben járatlan közönségnek bemutatni valódi kihívás. A kiállítás ezért vegyes módszerekkel dolgozik, a kvantitatív elemzésekre kvalitatív vizsgálatokat rétegez, és ezeket olyan diagramokra fordítja le, amelyek elkalauzolhatják a nézőt a generatív tervezési eszközök és a tömeges lakhatás egyénre szabott stratégiáinak labirintusában.
Keretrendszer a jövő számára
A Bartók István DLA és Vasáros Zsolt DLA által felügyelt kutatás nem elégszik meg a probléma azonosításával. Ehelyett kiterjeszti hatókörét, hogy elméleti keretet és tervezési eszköztárat kínáljon, amely képes hatást gyakorolni a valós lakhatási projektekre. Ez az a pont, ahol a kutatás eredményei igazán érvényesülni tudnak: az alkalmazhatóság. Azt sugallja, a tömeges lakásépítés jövője Egyiptomban a moduláris tervezés, az előregyártás és az adaptív újrafelhasználás harmonikus kölcsönhatásában rejlik.
A kiállítás élménye: Az érzékek bevonása
A Time Space Existence kiállítás látogatója élményszerű utazást tesz a tömeges lakásépítés sokrétű világában. Minden egyes panel egy-egy olyan lépcsőfok, amely a testre szabási folyamatban való részvétel mélyebb megértéséhez vezet, bemutatva, hogy a lakosok hogyan juthatnak el a puszta nem-részvételtől a lakótér kialakításában való polgári szerepvállalás csúcsára.
Az egyiptomi kihívás visszhangja
A kiállítás nem zárkózik el az egyiptomi lakhatási helyzet rideg valóságától. A kiállítás reflektorfénybe helyezi a Kairó látképét tarkító magasházak sziluettjeit, amelyek a lakhatási válság súlyosságáról és a kormány erre adott válaszairól, a tömeges lakásépítési projektekről tanúskodnak. A kutatás szemszögéből azonban ezek a struktúrák a testreszabás lehetőségének vásznai, olyan potenciális otthonok, amelyek megfelelnek a lakók különböző igényeinek.
A tömeges lakásépítés sikerének és kudarcának megértése
A hallgató kutatása nemcsak az adaptáció jövőbe tekintő megközelítése, hanem a múlt megalapozott megértése miatt is érdekes. A "Sikeres esetek" és a "Kudarcok mérföldkövei" című tabló a tömeges lakásépítési erőfeszítések történelmi áttekintését mutatják be világszerte, megragadva a győzelmeket és az óvatosságot egyaránt. A kutatás a szingapúri lakótelepek példamutató tervezésétől a St. Louis-i Pruitt-Igoe komplexum lerombolt épületegyütteséből levont tanulságokig széles hálót vet ki, és olyan fontos tanulságokat von le, amelyek az Egyiptomban jelenleg fennálló kihívásokhoz is hozzájárulnak.
A kutatás talán legemberibb aspektusát a "Testreszabás a szabványosításon belül" című tabló foglalja össze. Ez az ember saját élőhelyének alakítására irányuló vágyát vágyat mutatja be, ami még a legmerevebb, standardizált lakótömbökben is megfigyelhető jelenség. A kutatás egy fényképes összehasonlításon keresztül illusztrálja, a lakók hogyan nyomják rá személyiségük bélyegét az azonos lakóegységekre, hangsúlyozva az építészeti uniformitás és a személyes kifejezésmód közötti árnyalt egyensúlyt.
A lakhatás adatvezérelt megközelítései
A hallgató egy tablón bemutatja a Világbank egyiptomi lakáspiacról szóló felmérésének összefoglalását is. A kutatás konkrét adatokra alapoz, így a vita túllép az elméleten, és az egyiptomi lakosok tényleges igényeivel és preferenciáival foglalkozik. Ez az empirikus megalapozottság hitelességet kölcsönöz a javasolt stratégiáknak, és nem pusztán tudományos gyakorlatként, hanem életképes, adatokkal alátámasztott megoldásokként mutatja be azokat.
Ezeket a felismeréseket beépítve a kutatás nem csupán egy látleletet ad a tömeges lakásépítés jövőjéről Egyiptomban, hanem hidat is kínál a múltból, a siker és a kudarc globális tapasztalatain keresztül egy olyan jövő felé, ahol a testreszabásról szóló vágyak harmonikusan keverednek a tömeges lakásépítési projektek által megkövetelt méretgazdaságossággal.
Következtetés: A tudományágak és a párbeszédek összekapcsolása
Ahogy az Európai Kulturális Központban megrendezett kiállítás a végéhez közeledik, az általa elindított diskurzus továbbra is visszhangra talál. A doktori kutatás mélyreható következményeivel és innovatív megközelítésével az építészeti vizsgálódás erejét bizonyítja. Megkérdőjelezi a normákat, és olyan jövőt sejtet, ahol a tömeges lakhatás egyszerre lehet hatékony és személyre szabott, ahol az építészet nem csak épül, hanem érezhető is, és ahol minden lakos olyan otthont talál, amely valóban tükrözi identitását.
Ez a kutatás és a hozzá kapcsolódó kiállítás nem csupán tudományos törekvés. Ez egy híd a tudományos élet elefántcsonttornyai és a mindennapi élet megalapozott valósága között, egy híd, amelyen remélhetőleg sokan fognak átkelni az elkövetkező években.
Mohamed Raslan
A kiállítás tablói a galériában végignézhetők.