Merre tart a vizuális tanárképzés?

A tanárképzés újraindításának 20. évfordulója a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen
Beszámoló a szakmai vitáról (október 13.)

Merre tart a vizuális tanárképzés Magyarországon?

A tanárképzés újraindításának 20. évfordulója a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen
Beszámoló a szakmai vitáról, MOME 2007. október 13. szombat

Merre tart a vizuális tanárképzés? Tehát hogy az új, bolognai keret konkrétan mit takar a vizuális felsőoktatásban? Erre a kérdésre keresték a választ a rajztanárok, felsőoktatási kutatók és néhány érdeklődő október 13-án, szombaton. A Felsőoktatási Vizuális Nevelési Kollégium, a hazai tanszékek vezetői, oktatói biztosan nem töltötték volna meg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem auditóriumát, ha a szervezők nem kapcsolták volna össze a rendezvényt a jubileumi összejövetellel. Így az egyetem rajz-környezetkultúra szakos tanárképzésének jubileumára, beindításának 20. évfordulójára az 500 végzettből és tanáraik közül vagy100-an jöttek el, és a közönség számát tovább növelték a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete tagságának képviselői.

A bevezető előadásban egy személyes levélben rejlő problémacsokor (pénzszűke, kisszerűség, a hátrányos helyzetűek növekedő száma) országos érvényessége adta meg a konferencia alaphangját: ilyen képtelen helyzetben kell, kellett és fog kelleni átugranunk az árnyékunkat: ez lesz a feladata a következő tanárgenerációknak is, és az efféle problémákra adott fortélyos válasz egyben európai hozományunk is.

Az egyenként üdítően rövid, 15 perces előadások és korreferátumok informatívak voltak, persze a már mindenhol kötelező power point prezentációval megerősítve. A hazai tanítóképzés, a középiskolai tanárképzés és a művészeti szakközépiskolai képzés bemutatásával kezdődött a szakmai program . A bizakodó referátumokkal szemben, a hazai főiskolákon – Bálványos Huba szerint – még fellelhető „elvetélt művész” identitású tanári attitűd továbbterjesztése ellen emelte fel a szavát drámai korreferátumában.

A nyelvi korlátok gyengülésével nagyobb piacon érvényesülő, és az üzleti szervezési gyakorlat felsőoktatási meghonosodásával gazdaságilag is megerősödött amerikai és nyugat-európai egyetemek már most is elszívják a hallgatók krémjét. Ez a tendencia gyorsan szélesebb diáknépességre fog kiterjedni a következő néhány évben, így nincs vesztegetni való idő a versenyképes szervezeti formák kialakításában, és tartalmak kidolgozásában a hazai művészeti felsőoktatásban sem – mutatott rá Derényi András.

A konferencián első ízben adták át a Pro Educatione Artium Visualium, azaz a Vizuális Nevelésért emléklapot a felsőoktatásban kiemelkedő érdemeket szerzett személyiségeknek. A Felsőoktatási Vizuális Nevelési Kollégium idén Gergely Istvánnak, a Magyar Iparművészeti Főiskola egykori rektorának ítélte, hét máig prosperáló szak, így a rajz-környezetkultúra tanárszak alapításáért. Szintén emléklapot kapott Horányi Özséb egyetemi tanár, aki a tanárszak születésénél bábáskodott 1981-1983 között, emellett a vizuális kommunikáció elméletének továbbfejlesztésével a rajztanárképzés modernizációjához járult hozzá. A művészettörténet, a művészetpszichológia, a művészetszociológia mellett a vizuális kommunikáció elmélete új támpontot nyújtott a hétköznapi vizualitás megértéséhez, így a médiapedagógia és a környezetkultúra tanításához is.

A konferencia egy napirenden kívüli epizóddal érte el csúcspontját. Környeiné Gere Zsuzsa, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete doyenje méltatta az Iparművészeti Főiskola - ma MOME - kulcsszerepét a rajz tantárgy, a vizuális kultúra műveltségterület megújításában: a környezetkultúra tanításának jogi megalapozásában (nat 1995), a tananyagok kidolgozásában, a tudományos kutatásban és a tanárképzésben. A tanszék expanzióját irányító tanszékvezetőt, az éppen 60 éves Gaul Emilt az egyesület egy ajándék albummal köszöntötte, a közönség pedig szűnni nem akaró vastapssal fejezte ki szakmai elismerését és szeretetét egykori tanára iránt.

A kitüntetetteket ünneplő pohár pezsgőre csúszott az ebéd, a hideg teremben átfázott közönség a menza napfényes kerthelyiségében melegedve fogyasztotta el az ebédet. Sor került végre minden konferencia várva várt pillanatára, az egykori iskolatársak, kollégák személyes találkozására, a baráti beszélgetésekre. A délutáni szekciókban a résztvevők értelmezték, ízlelték, érlelték az elhangzottakat, de a komolyabb kritikai észrevételek várhatóan csak később jelennek meg.

Előadók: Strohner József főoskolai docens, igazgatóhelyettes, KF; Sándor Zsuzsa főiskolai docens, ME CTFK; Nagy Lajos Imre főiskolai docens, tanszékvezető NYF; Bálványos Huba főiskolai tanár ELTE TÓFK; Bodóczky István c. egyetemi tanár, MOME; Derényi András PhD stratégiai igazgató, MOME; Kárpáti Andrea DSc tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE – MOME.