Itt lakozik hosszú idők óta…
Szürkület volt már, lassan este. Leült a hideg a házra. Mostanra tönkretetté, lepusztítottá vált. A felszín poros, az út rossz, közel a sötét erdő…
Évtizedeken keresztül örökölték, adták-vették egymás közt a nemesi famíliák, és aki éppen soron volt, attól valami ok folytán elvették. A ház hűségesen megbújó, csendes jelenlétével szolgálhatta az itt lakót. A levegős termekben csak az ottfelejtett néhány bútor árulkodik arról, hogy egykor milyen bálokat, összejöveteleket tartottak.
Megvették…
Hosszú idők óta most kezdett újraéledni a ház. Minden ajtónyitással, egy rég elfeledett mesével.
Régi épületek, amiknek múltja és történetei vannak. Régóta foglalkoztatnak olyan kérdések, hogy ezeknek az épületeknek volt múltja, talán jelene is van, de lehet-e jövőjük? A természetes, érintetlen tájban az ember beavatkozásai folyton követik egymást. Létrejön, hozzátesznek, hozzáteszünk, majd jön más és elvesz belőle, és így tovább, tovább… A természet minden eleme, a környezet, az emberi kéz formálja és folytonosan alakítja a helyeket. A számtalan, néha aligha lekövethető változások sorozata teszi értékessé a környezetünket, amiben élünk. Ezek a változások, ’rárakódások’ is a házak ’időtlenségét’ segíthetik.
Diplomatervem helyszíne egy több mint 200 éves vadászkúria, melyet fényes múlt, méltatlan jelen és kérdéses jövő jellemez leginkább. Győr városától keletre helyezkedik el - egyfajta zöld oázisként a szántók közepén - Györgyháza. Egykoron a Fischer-család birtoka volt, majd a vadásztársaság tulajdona lett, napjainkban pedig magántulajdonban van és keresi funkcióját.
A házon eszközölt sorozatos változások felfejtésével, megértésével indult el a folyamat. Az írásos forrásokból ismertem meg a család történetét, az épület pontos felmérése közben és utána pedig a ház történetét. Meséltek a régi nyílászárók, a poros, limlomokkal teli fedélszék, a mázas cserépkályhák, amik egykoron a szalonok díszei voltak, de mára csak szomorúan állnak a sarokban. A történet olyan utat jár végig, amiben a ház megfigyel. Ha figyelünk a történetre talán megérthetjük a miérteket, és ennek tudatában léphetünk tovább.
A tervezési koncepció megfogalmazásánál fontos volt az a kérdés, hogy a ház történetét és múltját, hogyan tudom átvinni a jelenébe. Bár az ’AKKOR ÉS MOST’ egymásnak feszül, mégis vannak és lehetnek találkozási pontok. Ezt a találkozási pontot kerestem a funkcióválasztásban. Régi időkből induló és a jelenbe érkező történetet a találkozási pontok kapcsolják össze. A funkción keresztül mesél és íródik tovább a ház története. A választott funkció fő vonala a rendezvények, különleges esküvők, hivatalos események, családi alkalmak, borestek, tréningek megtartása, melyeknek a kúria adna ismét helyet. Ezek a funkciók egészülnek ki a gasztronómia és a szállás lehetőségével.
Olyan téziseket állítottam fel magamnak, melyek végig segítettek abban, hogy megtaláljam azt a formát, megjelenést, ami méltó lehet a kúria múltjához. Ebből következik az egyszerű tömegformálás és az anyaghasználat megválasztása. Tudatos döntés, hogy az új szerkezetek nem akarnak hozzásimulni a régi házhoz, ezzel is láthatóvá téve a ház történetének következő fejezetét. A finom, filigrán megjelenésű fém szerkezetek nem vonják el a szemlélő figyelmét, alárendeltek a kúriának. Ugyanakkor a fa mint természetes anyag megjelenése, felhasználása visszacsatolás a régi építésmódhoz, szerkezetekhez.
Diplomám célja, hogy a ház tovább meséljen másoknak is. Olyan lehetséges példát és jövőképet mutasson a kúria építészetben, mely újra értékké teheti ezeket az épületeket és felhasználásukat a társadalom számára.
Németh Orsolya