Mester és tanítvány: Fülöp Tibor terve az Építészet Ligete pályázaton
Fülöp Tibor és tervezőtársai a MÉM MDK 2021-ben kihirdetett pályázatára egy olyan múzeumépület tervével jelentkeztek, mely egyszerre kíván a laikusok számára élvezhető kiállítótérként és az építészeti szakma számára oktatóhelyként funkcionálni. A megvételt nyert koncepciót a tervezők szavaival ismertetjük.
A Városliget múzeumnegyedétől kissé leválasztva, mégis az oda vezető fasor mentén kerülhet elhelyezésre a magyar építészek ligete a benne elhelyezett múzeummal, dokumentációs központtal és közösségi fórummal. Méltó találkozó- és munkahely a szakma különböző szintű művelőinek és az irántuk érdeklődőknek egy inspiráló környezetben.
Hitünk szerint ugyanakkor a magyar építészek nyitott múzeuma és központilag dokumentált tere Budapest belvárosa is, így az ide látogató számára kötelező elemként gondolunk az útvonalába építeni egy magaslati kilátópontot körpanorámával a liget közvetlen környezetére, és kitekintési lehetőséget nyújtani a városi sziluettre.
Urbánus környezetben a béke szigetét próbáljuk megteremteni az alkotók és csodálóik számára, mely egy kultikus fórummá válhat, és ledöntheti a szakmai elit elefántcsonttornyait, ha közelebb kerülnek egymáshoz az építési folyamat résztvevői. Műemlékvédelem és kísérleti labor egy közös térben, ahol a formai és anyagkísérletek mellett a szociológiai közvélemény kutatások is valós időben történhetnek meg. Ha az építészet a megfagyott zene, akkor az építészek ligete lehet a megkövült színház, ahol a közönség nyilvánossága elé léphetnek, de körbeveszik őket a mesterek óvó tekintete és a hallhatatlanok alkotásai is. Igazi mérce és iskola lehet generációkon átívelve, illetve a tudást átörökítve. Ne feledjük azonban, hogy sikeres építészet önmagában nem létezhet, csak a társszakmák (belsőépítészet, kert- és tájépítészet, régészet) és társművészetek (épületszobrászat, ötvösművészet, vizuális művészet) bemutatásával és alkalmazásával, amire ezen a helyen is vállalkoznánk!
Tudomásul véve természetesen a változatos korok és építési minőségek eredményeit, célunk a teljes korhű restaurálás és egy új gyújtópont kialakítása a terület közepén a két gyalogos tengely találkozásánál. Tiszteletben tartva az elődök építő és romboló munkáit további épületbontásokat, fairtásokat ugyan nem végzünk, mégis eltűntetünk néhány műtárgyat, kerítésdarabot és cserjét a végső, domborzatos tereprendezés kialakításával az egységes hangulatú közpark kialakításnak érdekében. Nem állunk meg a telekhatáron sem a Bajza utca felé, hiszen minden egész eltörött már a felszínen is, így a két templom és iskola közötti összeköttetést megpróbálnánk egy promenáddal gyógyítani, és az autós forgalmat a föld felszíne alá süllyeszteni egy rövid szakaszon. A villák hangsúlyát pedig két szájszerűen hátrahúzott, lapos kapuépítmény emeli a sarkokon visszaállított magaslábazatos kerítések és a dús növényzet közül előbukkanva. Felfedező sétára ösztönöznék az erre járót egy olyan landart épületegyüttesben, ahol nincsenek kötött irányok és szintek, így a kint és bent, a fent és lent élménye is elmosódhat az átmeneti terekben, illetve az új transzparens homlokzatoknak köszönhetően, amelyek alkalmasak a történelmi építészek vagy aktuális vitrinsztárok portréjának átsejlő kifüggesztésére, az előkertekben sétáló élethű szobrok pedig párbeszédre kelnének az utódokkal. Minden kor eldöntheti, hogy kik a kiemelkedő alakok, elindulhat az építészek közötti versengés is, de azzal az íratlan szabállyal, hogy a rombolás szigorúan tilos!
A régi építőanyagok, ősépítmények és történelmi szerkezetek állandó bemutatása mellett alkalmas a szabadtér installációk felállítására, közös térperformanszok és mozgáskísérletek elvégzésére. A liget mindenki számára szabad, de mégis ad egy védelmet a város zajától az elmélyült alkotások és elemzések színterének. Véleményünk szerint a szállás, munka és kulturális terek összekötésére egy kolostorszerű kerengő (akár egy pesti bérház belső udvara) a legalkalmasabb, ami mozgatható, áttört felületeivel választhatja el a különböző rétegeket. Úgy juthat el bárki az új kiállítóépület fizetős belsejébe, hogy közben a nyilvános alkotó folyamatok és kutatások részese lehet. Izgalmas utazás minden résztvevő számára.
A pesti bérházak függőfolyosóit megidéző föld alatti világban a mobil panelek szűrőként hatnak az egyes rétegek között, de mögöttük átsejlik az akció és az alkotás öröme. A minimális gesztusokkal átépítésre kerülő D-E-épületben olyan térélmény kerül kialakításra az épület szintjeinek áttörésével, amit megtapasztalhat az irodákba látogató minden szintről, de transzparens oldalai és a felülvilágító kürtő állandóan hívogatja a tetőkocsma félpanorámás városi kilátására.
Fontosnak tartjuk a meglévő értékes fák védelmét. Az újonnan telepítendő fáknál őshonos, várostűrő fajokat kell telepíteni, meglévő fák között idegen honos, invazív fajokat pedig ökológiai szempontból cserére javasoljuk. A meglévő, megmaradó és funkcióját tekintve fasornak minősülő ültetéseket szükség szerint kiegészítettük. Az épület közepén a kisméretű medence időszakosan vízzel való feltöltése, a háromszintes növényállomány, az intenzíven fenntartott kert mind hozzájárul ahhoz, hogy az Építészek ligetének biológiai aktivitása növekedjen, ezzel is inspirálva az ott dolgozó építészeket a jövőbeni ökologikus tervezéseik során. A kiépített locsolóvíz használata bevonzhatja a madarakat, rovarokat, s megnő a park kisállat állománya is. Építészeti témájú gyerekjátékok telepítését javasoljuk a lelépcsőző kávézó és a B-épület villaszerű tömege mellé szervesen telepített éttermi terasz közé. Környezettudatos anyaghasználattal és korszerű formaképzéssel a legkisebb látogatók vizuális kultúráját is megragadná a nevelve tanulás.
Olyan térszituációkat próbáltunk kialakítani, hogy az emberek óvatlanul is besétáljanak az épület belső rétegeibe a hosszan elnyúló rámpákon, így lesüllyesztettük a kiállítótereket. Állandóan változó és inspiráló összművészeti labor, egy újfajta szemléletű inkubátorház alakulhat ki, mely a magyar építészetre jellemző mester-inas képzés mellett egy minőségi gyakornokprogram és szakkollégium is lehet műtermekkel és közös műhelymunkával. Kultikus keltető és továbbörökítő hely, ahol ikonikus alakok és városi legendák elevenedhetnek meg az elmélyült munka mellett is. Hozzájuk csatlakozik a szigorú rendszerű restaurációs műhelyek és előkészítő raktárak világa, ami lehetővé teszi az aktív részvételt a kiállítási installációk létrehozásában is munka közben. Ebben a pezsgő közegben helyeztük el a múzeumpedagógia tereit, hogy az ide képzésre látogató is bepillantást nyerhessen az építészek intim mindennapjaiba, az alkotó folyamatokba és könnyen elérhetők legyenek a kiállító terek is. Természetesen minden kiegészítő és szociális funkció is bekerült a kisebb cellákba a műszaki személyzet illetve a látogatói komfort igényeinek figyelembe vételével.
Komplex, nyüzsgő életterek létrehozása mellett a dokumentációs központ kissé száraz világa, sőt az aktív műhelymunka terei is kohézióba kerülnek egymással. Ezzel létrejöhet az ALKOTÁS-ÉPÍTÉS-MEGŐRZÉS állandó körforgása.
Talán a legextrémebb megoldást a dönthető szerkezetű és mobil falakkal határolt „space box" nyújtja a kiállító művészek számára, de ez lehet a kísérleti műhelyek és a társművészetek összefonódásának helye is alkalomszerűen. Világszínvonalú hang- és fénytechnikával is kell rendelkezzen ahhoz, hogy a magyar közönség előtt be akarjanak mutatkozni a hazánkat eddig nagy ívben kerülő sztárok és archicelebek. A terület közepén álló medence vízzel telt állapotában pedig a csillogó, vibráló hatásával extrém illúziót kelthet a fényépítészet számára is az egymásba forduló transzparens felületeknek köszönhetően. Képalkotás és térképzés állandó váltakozása az időszakos építési akciók keretében, inspiráló akciótér, ami aktív részvételre készteti a különböző szereplőket.
Véleményünk szerint az építészetnek és a belsőépítészetnek nincs határa egy jól komponált épületegyüttesben. A Bauhaus és az Arts & Crafts mintájára a belső terek hangulata a coworking irodákban és a space boxban az ott dolgozók feladata lenne. Természetes alapanyagú, biológiailag aktív építőanyagok megjelenése tervezett a belső terekben is azokon a felületeken, melyekkel találkozik a laikus, mert az általános épített környezetben egyre kevésbé van erre felhívva a figyelme, szemben például az élelmiszerekkel vagy ruházati és szépségipari kellékekkel. Fontos a figyelemfelkeltés mellett a megismerés lehetősége is, vagyis az üres épületrészeken és a telek egyes alkotásra kijelölt helyein az eltűnőben levő hagyományos építési technikák, a kézműves tudás átadásának lehetősége az építés szintjén is létrejöhessen a mester-inas képzéssel. Egy élő modern építészeti skanzen a maga paradox módján a fortélyok eltanulására gyakorlati képzéseken.
Fülöp Tibor, Benkő Diána, Szabó Katalin
Szerk.: Paár Eszter Szilvia
