Mesteriskola: VI-VII. ciklus – Meglátni a végtelen horizontot
A ´80-as évek elejére a hazai fiatal építészgenerációt is "megfertőzte" a posztmodern, melynek hatására a Mesteriskolában is izgalmas folyamatok indultak el. A VI. és VII. ciklus hallgatói egyre inkább igyekeztek a nemzetközi építészeti diskurzushoz kapcsolódni, melyet meghívott külföldi előadókkal, tanulmányutakkal és teoretikus szövegek magyarra fordításával is támogattak. Hartmann Gergely a Mesteriskola újraindulásának első három évtizedét bemutató tanulmányának harmadik része.
A VI. ciklusban (1980–1982) a Mesteriskola a hazai építészeti szcéna egyfajta gyűjtőlencséje lett, páratlan szellemi és világnézeti sűrűsödéssel. Önmagában izgalmas témájú volt a felvételi tervpályázat, amelyben az új Csontváry Múzeumot kellett megtervezni – igaz, "valóságos építészeti szándék" nélkül. Erről külön kiadvány is készült, amelyben az ötletek és szellemes megoldások valódi tárháza tárul az olvasó elé. Érdekes a füzet előszavában Szendrői Jenő rövid értékelését olvasni, ahol elnéző ugyan az újszerű, "posztmodern" formálással, de erős kritikával illeti, ha mindez a funkció rovására történik.[1]
A nyolcvanas évek elején a hazai építészetben rendkívül izgalmas folyamatok indultak el. A nagy állami tervezővállalatokon belül számos helyen különféle műhelyek alakultak, amelyek a korszak legizgalmasabb kísérleteinek terepei lettek. Ezek mindegyike így vagy úgy feltűnt a Mesteriskolában: az egyébként szertefutó, egymással sokszor ellenkező irányú útjuk e szellemi csomópontban találkozhatott. Ilyen volt az Északterv keretén belül működő Miskolci Kollektív Ház, avagy a Teampannon Lakóközösség, akik fiatal építészként közvetlenül részt is vettek a VI. ciklusban. Eredeti szándékuk az volt, hogy mint "team" vegyék fel őket a Mesteriskolába. És bár ezt a Felvételi Bizottság elméletileg támogatta, ebben a formában mégsem került rá sor, igaz, a felvett három hallgatóra így is a "miskolci csoport" néven hivatkoztak.[2]
A hazai organikus építészet jelentős alkotói, ha érintőlegesen is, de érezhetően jelen voltak a képzésben. A korszak másik fontos vidéki, fiatalokat tömörítő műhelyével, a Pécsi Ifjúsági Iroda tagjaival, Csete Györgyékkel a hallgatók az 1981 decemberében megrendezett pécsi konferencián találkoztak. Makovecz Imre, aki a VII-VIII. ciklusban mester is lett, szintén ekkor, a VI.-ban tűnt fel ismét. 1980-ban a pilisi, 1982-ben a sárospataki épületeit mutatta be, és 1981 végén a Lovasfogadók pályázat zsűrijének elnökeként szerepelt.[3] Ha a képzés tágasságáról szeretnénk képet alkotni, akkor emellé érdemes odaállítani, hogy 1982-ben Finta József mutatta be új budapesti szállodáit, és Janáky István továbbra is a FÉK meghatározó mestere volt. Makovecz, valamint Finta és Janáky, a sokszor egymással szembeállított építészek ekkor megfértek egymással a Mesteriskola keretei között.[4]
Az V. ciklus végén a Tanulmányi Bizottság fogalmazta meg az elméleti képzés fejlesztésének, reformjának szükségességét. A hazai későmodern építészet problémái hangsúlyukat vesztették, és meglepő erővel jelentek meg a korszak nemzetközi építészeti trendjeiben is aktuális témák. Ilyen volt például a meglévő városszövetek megújítása, a komplex rehabilitáció kérdése. Mind az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF)[5], mind az MTA Műszaki Tudományok Osztálya[6] részéről kérés érkezett a MÉSZ-hez, hogy a Mesteriskola a műemléki és településrehabilitációs feladatokat is vegye fel a képzésébe, mondván, hogy a jövőben ezek súlya az új építések kárára növekedni fog. A műemléki, városrehabilitációs, valamint a vidéki, leszakadó térségek és városrészek felé fordult figyelem elsősorban a tervpályázatok témáiban realizálódott.
A vezetés tudatos döntése volt a "levegőben lógó témák", úgymint a "poszt-modern építészeti szemlélet", valamint a "közelmúlt építészeti fejlődésének" hangsúlyos tárgyalása az elméleti képzésben. Utóbbi alatt mind a historizmus, mind a 20. század hazai építészeti értékeit értették.[7] A posztmodern elméleti megalapozásának igénye a MÉSZ-en belül több helyen tetten érhető: Arnóth Lajos a FÉK számára lefordította Kenneth Frampton: A neoproduktivizmustól a poszt-modernizmusig című tanulmányát. 1980-ban, majd 1981-ben is a MÉSZ kis kiadványt jelentetett meg a posztmodern témájában, utóbbiban többek között Charles Jencks, Juhani Pallasmaa és Charles Moore tanulmányaival.[8] A kiadványokat a FÉK hallgatói igényelhették, megkaphatták.
A hazai előadók is a legaktuálisabb nyugati építészeti jelenségeket tárgyalták, Kalmár Miklós Hans Holleinról és az osztrák kortárs építészetről 1980 decemberében, Puhl Antal pedig a holland strukturalista építészetről 1982 februárjában adott elő. Számos nyugati előadó is érkezett. 1980 decemberében például két NSZK-ból érkezett építész, Klaus Blanke és Klaus Güntzer a városfejlesztés és felújítás aktuális problémáit tárgyalta.
A soproni konferencia (1981. április 23–25.) sűrűsödve mutatta az akkori folyamatokat. Ekkor került sor a tervpályázat bemutatójára is, amelynek témája Sopron egyik elhanyagolt, de műemléki szempontból is számottevő területének, a Balfi út és az Ikva patak térségének rehabilitációja volt. A konferencián a posztmodern egyik nemzetközi szempontból is élvonalbeli alkotója és gondolkodója, az akkor éppen a Bécsi Műegyetemen dékáni posztot ellátó Robert Krier adott elő.[9] A műemlékvédelem témaköréről egy hazai szaktekintély, Dercsényi Dezső, míg a korszakban szintén az érdeklődés homlokterében lévő finn építészetről Mätti Mäkkinen, a Finn Építőművész Szövetség elnöke beszélt. Kévés György rendezésében Posztmodern építészet címen kiállítás készült "a világ építészetének jelenlegi legizgalmasabb kérdéseiről".[10]
Az 1981. december 10–12. között tartott pécsi konferencia sem volt kevésbé érdekes. Itt került sor a már említett találkozóra a Pécsi Ifjúsági Irodával. A konferenciát ismét egy pályázattal kapcsolták össze, amelyen egy régi városrészbe, az egykori Budai Kapu helyére tervezendő jel elhelyezése volt a feladat. A bírálóbizottság elnöke nem kisebb személyiség volt, mint Mario Botta svájci építész, akinek munkásságából ez alkalomból kiállítás is nyílt a városban. A hazai műemlékes szakmát annak vezetője, Mendele Ferenc, az OMF akkori igazgatója képviselte. E sornak az 1982 májusában megtartott miskolci konferencia is méltó folytatása volt. Külföldi vendégelőadóként két cseh építész (Miroslav Masak, Karel Doubner) volt jelen, a házigazda szerepét pedig a miskolci csoport töltötte be.
Bár a FÉK történetében először, már az előző ciklusban komolyan előtérbe kerültek a finanszírozás szűkösségének problémái,[11] a Mesteriskola anyagi helyzete még alapvetően kielégítő volt ahhoz, hogy lehetőséget biztosítson a külföldi előadók meghívására, adott esetben utaztatására. Sőt, a VI. ciklus hallgatóinak legizgalmasabb munkáiból egyedülálló módon saját kiadvány is készült a Magyar Építőművészetben való, egyébként bevett kétévenkénti megjelenés helyett.[12] 1982 július 9-én Csobánkán, Szendrői Jenő házában szalonnasütéssel zárta a képzést e kivételes lehetőségeket kapott ciklus is, majd ősszel, méltó fináléként, a Mesteriskola történetében immár másodszor New Yorkba utazott a társaság.
A VII. ciklustól (1982–1984) vette fel a FÉK ismét a Mesteriskola nevet. A felvételi feladat egy polgári család számára tervezett adyligeti ház volt. A kész tervek alapján a vezetőség ismét szigorúan leszögezi:
"A felvételre jelentkezett pályázók zömére [...] az építészeti gondolkodás bizonytalansága jellemző. A feladatot formai oldalról közelítik [...] a nemzetközi divat hullámzásához [kapcsolódnak] [...] a funkcionalizmusnak az elvetése [mellett] nem adekvát sémákba menekülnek [miközben] építéstörténeti ismereteik fölöttébb hézagosak. Feltűnik a […] praktikus célszerűségen túl a lakályosság, az otthonosság keresése – a kapcsolatigény a funkcionalizmus által megszakított megelőző építész periódusokhoz (szecesszió, eklektika). [...] A szerkezeti tisztaság és rend iránt kevés az érdeklődés […] csak mint formai effektus jelentkezik [...] A hazai realitásokhoz nincs kötődés."[13]
A tervekből 1983-ban összefoglaló jelent meg a Magyar Építőművészetben. Moravánszky Ákos, az akkori főszerkesztő[14] is hasonlóan látta az alkotásokat: a pályázók "forgatják a külföldi lapokat; tudják, hogy mit csinál Ungers, Botta vagy Krier", de hiányolja az elmélyültebb, a helyhez jobban kötődő, regionalista gondolkodást.[15] A tervekre valóban az ötletek áradása, a szabad tér- és formaképzés, az intenzív szellemi sűrűsödés gazdagsága jellemző. A bemutatott pályamunkák között van Dévényi Tamás, Ekler Dezső, Ferkai András és Pazár Béla alkotása, hogy csak néhány nevet említsünk a csoport később meghatározóvá vált tagjai közül.
A Mesteriskola akkori Tanulmányi Bizottságának irányvonalai letisztultak és továbbra is a korszak aktuális témáit tükrözték.[16] Ekkortól azonban már érezhetően növekedtek az anyagi nehézségek, amit a programok is megsínylettek. Az előadók között még így is találunk jelentősebb külföldi neveket. Ők azonban vagy a közeli Ausztriából érkeztek, vagy nem a Mesteriskola szervezésében jártak Magyarországon, és a Tanulmányi Bizottság "lecsapott" rájuk.[17] Ezzel együtt a ciklus zárásaként egy szép utat, egy Dánia-Hollandia körutazást tudott megvalósítani.
Végül ebből a két évből kiemelhetünk egy tervpályázatot és a hozzá kapcsolódó konferenciát. A helyszín ismét Sopron, és ezúttal az újonnan épült Sopron Hotel környezetének rendezése volt a feladat. A zsűri elnökének szintén egy külföldi szaktekintélyt, Gustav Peichl bécsi professzort kérték fel, akinek máig jelentősnek tartott alkotását, az eisentstadti ORF központot a hallgatók meg is látogatták. Szintén a zsűri tagja volt Peichl kollégája, Wilhelm Holzbauer. Kettejük műveiből kiállítás is nyílt Sopronban. Peichl véleménye sokatmondó a tervpályázatokról: alapvetően pozitívan nyilatkozik a tervekről, ám megjegyzi, hogy a feladat kritériumai nem voltak "egészen pontosan meghatározva", azaz hogy "a megvalósítás lehetőségére, vagy az ötletekre kell[-e] tekintettel lenni". Izgalmas látni, hogy egy külső szem számára is ez a már többször említett kettősség vált rövid úton nyilvánvalóvá.[18]
Hartmann Gergely
A cikk a Mesteriskola 1953-2023 kiadványban megjelent A szabadság intenzív érzete: Az Építész Mesteriskola szervezeti és szellemi horizontja 1970 és 1990 között című tanulmány harmadik része. Kiadta az Építész Mester Egylet, szerkesztő: Götz Eszter.
Szerk.: Hulesch Máté
[1] "A pályázatok összességére a kezdeményezőkészség, az újat akarás volt a jellemző […] Manifesztum jellegű javaslataikat (posztmodern) önmagában nem lehet kifogásolni, – de azt már igen, hogyha a jól működő kiállítási épület igényét nem elégítették ki." Farkasdy Zoltán (szerk.): Csontváry Múzeum – felvételi pályázat ’80. F.É.K. VI. saját kiadvány, 1980. 3.
[2] Eredetileg az ÉSZAKTERV-től felvételre javasoltak névsora: Dobai János, Bede István, Golda János, Horváth Zoltán, Noll Tamás, Novák Ágnes. "A FEB Bodonyi Csaba építésszel folytatott személyes beszélgetés alapján – megállapodott abban is, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően ugyan, de a FÉK jövőbeni célkitűzéseit szem előtt tartva, az ÉSZAKTERV-től jelentkező és tervüket egyenként beadó pályázókat mit teamet felvételre javasolja." ld. 1980. augusztus 11-én a MÉSZ Székházában felvett jegyzőkönyv. Mesteriskola Archívum VI. ciklus előkészítése dosszié. Az esetről Golda János is beszél Vámos Dominika és Madzin Attila filmjében. Az évfolyamba az ÉSZAKTERV-től végül Dobai János, Golda János és Noll Tamás került be, de Dobai János a Mesteriskolát már az Ipartervben, Janáky Istvánnál végezte.
[3] Ebben a pályázatban a nyolcvanas évek egy másik fontos folyamatának, a gazdaságban lévő finom hangsúlyeltolódásnak is a nyomára bukkanunk. Az 1981 év végi tervpályázat témája egy lovasfogadó tervezése volt. A megbízó ezúttal már nem állami szereplő, hanem a Pegasus Tours elnevezésű szövetkezeti, nyugateurópai szakembereket is foglalkoztató vállalkozás volt. A létesítendő épület célkitűzése egyértelműen a nyugati turizmus igényeit is kielégítő szálláshely és lovasközpont tervezése volt. Bár a nagyívű ígéretek után – mint a legtöbb pályázat esetében – itt sem következett megvalósítás, maga a tervezési feladat izgalmas eredményeket hozott.
[4] Ld. bővebben az érintettek személyes beszámolóját Vámos Dominika és Madzin Attila filmjében
[5] Komjáthy Attila OMF osztályvezető levele Böhönyei János MÉSZ elnöknek, 1978. június 6.
[6] Dr. Geszti P. Ottó az MTA rendes tagja, a Műszaki Tudományok Osztálya elnökének levele Böhönyei János MÉSZ elnöknek, 1980. május 28.
[7] Jelentés a MÉSZ elnökségének a "FÉK" tevékenységéről. 1982. április hó, olvashatatlan aláírás. Mesteriskola Archívum, VI. ciklus III–IV. félév dossziéi. A ciklusban a tanulmányi felelősök Arnóth Lajos, Janáky István, Molnár Péter és Virág Csaba voltak.
[8] Kévés György (felelős szerk.): Poszt-modern klasszicizmus. MÉSZ, Budapest, 1981. Kézirat gyanánt.
[9] Meghívásában az 1977–1980 között Herder ösztöndíjjal Bécsben tanuló Moravánszky Ákos (az V. ciklusban a FÉK hallgatója) fontos szerepet játszott. Külföldi kapcsolatrendszere és nyelvtudása miatt többször részt vett a külföldi előadók hazai szereplésének szervezésében a nyolcvanas években.
[10] Farkas Imre: Építészeti napok Sopronban. Kisalföld, 1981. április 26.
[11] Az 1970 óta azonos évi 600 000 Ft-os költségvetés mintegy 1 000 000 Ft/évre való emelését kéri a MÉSZ elnöksége az ÉVMtől 1978-ban. Böhönyei János MÉSZ elnök levele Kapecz János elvtárs, az ÉVM Költségvetési és Gazdálkodási Főosztály vezetője részére. 1978. augusztus 9. Mesteriskola Archívum, IV. ciklus dossziéi
[12] Farkasdy Zoltán (szerk.): Mesteriskola F.É.K. VI., saját kiadvány, 1982.
[13] A VII. ciklus munkaterve. Tanulmányi Bizottság, 1982. szeptember 1. Mesteriskola Archívum, VI. ciklus dossziéja, "Előkészítés". A Tanulmányi Bizottság tag jai ekkor: Molnár Péter (titkár), Arnóth Lajos, Ferencz István, Reimholz Péter.
[14] A korszak hazai építészeti szellemi színterének kimagasló műhelye volt azokban az években a Magyar Építőművészet Moravánszky Ákos vezette szerkesztősége, amelynek teljes 13 tagjából 8 hallgatóként vagy mesterként a Mesteriskola tagja volt. Fiatal építészként: Moravánszky Ákos (V. ciklus), Ferkai András, Pazár Béla (VII.), Noll Tamás (VI), mesterként: Nagy Elemér (I–VI.), Mikolás Tibor (I–III.), Noll Tamás (VIII.), Tillai Ernő (I.), Varga Levente (VIII, IX.)
[15] "[A] pályázók … tudják, hogy mit csinál Ungers, Botta vagy Krier. […] Talán jobb lenne, ha leporolnák a régi tervezési segédleteket vagy a nálunk kapható (még nem is túl poros) könyveket — azokkal a jól ismert magas nyeregtetőkkel, finoman rusztikus mezőtúri burkolatokkal …" Moravánszky Ákos: lakható műtárgyak megértő családoknak. in: Magyar Építőművészet 1983/5. 2.
[16] "Úgymint: az építészet mint az egyetemes kultúra része, az építészet nemzetközi és nemzeti volta, az ideológia és a tudományos megalapozottság kettőssége, a stílus ismét felszínre kerülő kérdései, a népi kultúra, a magyar települések múltja és sorsa, a hazai realitások nehézségei, valamint a hazai építészettörténet elmúlt 80 éve." Jelentés a MÉSZ elnökségének a "FÉK" tevékenységéről. 1982. április hó, olvashatatlan aláírás. Mesteriskola Archívum, VI. ciklus III-IV. félév dossziéi. A Tanulmányi Bizottság tagjai ekkor: Molnár Péter (titkár), Dr. Szentkirályi Zoltán, Arnóth Lajos, Reimholz Péter és Sylvester Ádám.
[17] Kisho Kurokawa 1984. április 9-én Magyarországra látogatott, az éves Construma kiállításhoz kötődő tárlatának megnyitójára, és a mesteriskolások találkozhattak vele.
[18] A tervpályázat értékelése. Mesteriskola Archívum, VII. ciklus I-II. félév dossziéja
