Mesterkurzus a navajo rezervátumában
Ilyen oktatási programra vágyik minden értelmes építészhallgató. Az utah-i Design Build Bluff keretében évente egy fenntartható lakóházat építenek egyetemisták a Navajo Rezervátumban.
Az egészet Hank Luis, az University of Utah School of Architecture professzora hívta életre, eredetileg azért, hogy hallgatóit némi kivitelezői tapasztalathoz segítse. Minden tavasszal 22 végzős hallgatójával lehúz egy fél évre a dél-Utah-i Bluff-ba. A városka a 191-es út mentén, a Santa River folyó szomszédságában fekszik, éghajlata száraz, nyáron forró, a kavicsos sivatagot vörös sziklás kopár hegyek és autóroncsok egészítik ki. A rezervátum területén a navajo lakásügyi hatóság kiválaszt egy rászoruló családot, s a hallgatók ezzel a családdal együttműködve, igényeiknek megfelelő lakóházat terveznek, majd felépítik azt. Az eredmény megfizethető, tartós, kevés karbantartást igénylő, jellemzően újrahasznált anyagokból készült lakóépület.
„Az építész hallgatók elsősorban irodai karrierjükre összpontosítanak, miközben ritkán van lehetőségük elsajátítani szakmájuk gyakorlati részét. A felsőoktatási intézményekben kevés szó esik a gyakorlatról, valamint az építészeti hatásokról a környező közösségek életére. Design Build Bluff ennek orvoslására törekszik.” - olvasható a szeminárium programjában.
Élet a terepen
Tehát az egyetemistáknak négy hónapjuk van az első vázlatoktól a család beköltözéséig. A munka kemény építőtábor, naponta harminc mérföldet ingáznak a szálláshely és az építési terület között. A projekt során különböző csapatok végzik a tervezést, az anyagbeszerzést vagy a belső tér dekorációját. Az elkészült épületek egyszerűek, nincsenek gazdagon bútorozva, ám szépek, funkcionálisak és megfelelnek a forró Utah sivatagi életének. A Solar passive design, a természetes szellőzés, a környezetkímélő szigetelés, valamint az energia- és vízfelhasználás hatékonysága mind kulcsszempont a tervezés során. Minden évben másképp épül meg egy ház. Az újabb évfolyamok nem utánozzák elődeiket, hanem újból kitalálják a megfelelő megoldásokat.
Rosie Joe ház (2004)
Ez a ház Rosie Joe, egy aktívan dolgozó nő és családja számára épült. Rosie konyhát kért, hozzá tartozó nappalit, három hálószobát és egy fürdőszobát. Az épület 300 négyzetméter és mindössze harmincezer dollárba került. Döngölt földből épült. Erre az anyagra több okból esett a választás. A homok és az agyag helyben rendelkezésre áll, utal az egykori anasazi indián építési módra, valamint 18 cm vastagságával kiváló a hőtároló kapacitása. Lényeges ötlet volt a döngölt fal elé épített üvegezett keskeny veranda, amely belül egy vékony átjárót hoz létre: télen tartja a meleget, nyáron árnyékosabbá teszi a házat. Az összes szoba a központi középső falhoz illeszkedik, tájolásuk északi, és a lakók külön kérésére nincsenek ajtajaik. A navajóknál nem szokás a magánélet védelme érdekében visszavonulni a zárt ajtók mögé. A pillangó formájú fémtető egyrészt kiegészítő hűtő- és árnyékolóelem, ugyanakkor egy esővíz-összegyűjtő rendszer része, kiegészíti a hagyományos fúrt kút vízellátását. Az áramot napelemmel nyerik, a tűzhely és a hűtő propángázzal működik. Ez egy önellátó ház, és olyan kényelmes, amennyire csak lehetséges itt a sivatag közepén.
Sweet Caroline ház (2009)
A navajo és az anglo építészeti hagyományok keresztezéséből jött létre, kerek és egyenes falakkal is rendelkezik. Egy kiváló hőszigetelő tulajdonsággal rendelkező flex-crete nevű építőanyagból készült, amelyet itt a rezervátumban állítanak elő a környező rostos talajból és hamuból. Környezetbarát megoldás, nincs szükség építőanyag-behozatalra. A ház Caroline és lánya Audrey számára készült, akik minden tudásukkal és munkájukat is beleadván segítettek a Design Build Bluff hallgatóinak. A belső lényegében egy központi konyha-nappali, amelyet kis zugok és beszögellések tesznek szimpatikussá. Mint minden fejlesztés, ez a ház is önellátó és energiatakarékos.
Studio 23 (2010)
Idén az újrahasznált építési anyagok lehetőségeire fókuszáltak. A 400 négyzetméteres, két emeletes, két hálószobás otthon, fazekas műhellyel egészült ki. Ez a ház is 30 mérföldnyire van a legközelebbi lakott területtől és magának termeli az áramot. Teherhordó széna-bálákból álló panelekből rakták össze, amelyet döngölt sárvakolat borít. Vízellátása itt is esővizet összegyűjtő rendszerrel egészült ki. Egyébként az ide beköltöző navajo családnak ez az első lakóhelye, amiben egyáltalán van vizes blokk. Számos más, újrahasznosított anyagot használtak, például hulladékacél van az falak tartószerkezetében, egy régi ajtóból asztal lett, és egy régi autó motorja mosogatóként született újjá.
A megfizethető építészet
A navajo rezervátum - határain belül - saját építési területtel rendelkezik. Nem kell a telekárat kifizetni. Itt sokkal kevesebb az építkezéssel kapcsolatos bürokratikus akadály, mint máshol a konzervatív Utah államban, ahol amúgy sincs hagyománya az alternatív design-módszereknek. A projekt megvalósítására magánemberek adományaiból non-profit szervezetet hoztak létre, a munkát az utah-i egyetem mesterképzésre szánt költségvetéséből finanszírozzák. Az egyetemisták értelemszerűen ingyen dolgoznak, bizonyos értelemben ők fizetnek azért, hogy nyílt terepen gyakorolhassanak. A beszállítók gyakran ajánlanak fel törmelékanyagokat vagy más, hagyományos építkezésen nem használatos dolgokat. Egy ház mintegy 50.000 dollárba kerül, a négyzetméterár 15 dollár körül van. Összehasonlításképpen: más zöld tervezésű amerikai épületek, mint például a Solar Decathlon díjnyertes fejlesztései, akár 1 millió dollárba kerülhetnek.
Távlati tervek
A programba jövőre új egyetemek szállnak be. Az University of Colorado Denver szintén csinál egy szemesztert Bluff-ban, és az University of New Mexico Albuquerque is érdeklődik. Az előregyártott házakat kiválóan ki lehet majd próbálni itt - ez lesz ugyanis a jövő évi téma. Louis-ék egész éves építészeti „laboratóriumról” fantáziálnak. Így még több fenntartható ház épülhet olyanok számára, akiknek tényleg szükségük van rá.
Hank Louis szavai:
„A hallgatóim többsége jómódú fehér kertvárosi fiatal, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a szomszéd államban harmadik világbeli állapotokban élnek az emberek. A szociális érzékenységet szeretném visszacsempészni az építészetképzésbe. Lebeszélem őket arról a hiú álomról, hogy egy kezdő építész végső célja az legyen, hogy egyszer majd valami Gehry-féle sztárépítésszé váljon. A statisztika szerint az amerikai építészegyetemek hallgatóinak öt százaléka lesz építészirodai tervező, a többiek az építészet határterületein helyezkednek el (építőipar, ingatlanpiac stb.). Egyszóval, el lehet felejteni a csodálatos rajzokat a felhőkarcolókról, és irány az építkezés. Ebben a zónában tudunk beavatkozni környezetünk alakításába. A munka legyen önkéntes.”
A navajo rezervátum (Navajo Nation)
A legnagyobb bennszülött rezervátum az Amerikai Egyesült Államokban (67 ezer négyzetkilométer). Mészkősivatagban fekszik Utah, Arizona és Új-Mexiko állam területén. Fővárosa az arizonai Window Rock. A navajók (nevezik őket navahoknak és dinéknek is) a legnagyobb ma élő indián törzs, 340 ezren vannak. Korlátozott autonómiával rendelkeznek, saját kormányuk és rendőrségük van. Tradicionális lakóépületeik a kőböl és fából készitett kör alakű hogan-ok. Az elmaradottság itt egy harmadik világbeli országhoz mérhető A lakosok fele a szegénységi küszöb alatt él, a munkanélküliség 43 százalékos. Az alapvető infrastruktúra, főleg a víz, a csatorna és utak kiépítettsége hiányos. Az indiánok állattartók (birka, marha, ló). Más kereseti lehetőségek alig van, ezenkivül kézművességgel foglalkoznak (ékszerek, szőttesek), turizmusból élnek vagy a helyi bányászatban próbálnak elhelyezkedni. Ha valakinek jó az iskolai eredménye, akkor elhagyja a rezervátumot és továbbtanul, az ilyen navajók késsőbb gyakran igen nagy elismertségre tesznek szert az építőiparban. Idén az amerikai kormány 32 millió dollárt támogatást adott a rezervátum szélessávú internetkapcsolatának kiépítésére. Így próbálnak álláslehetőséget teremteni.
Nemes András