Mexikói problémák, mexikói megoldások –Tatiana Bilbao építészete
Tatiana Bilbao munkásságát egyfajta humanista empátia jellemzi. Víziójában az építészet egy olyan eszköz, melynek segítségével mindenki saját szükségletei szerint javíthat életminőségén. Ez a gondolatmenet azonban nem csak az általa tervezett szociális lakásokban, hanem a nyaralóépületekben, múzeumokban, és bútortervekben is megjelenik. Nők az építészetben sorozatunk részeként a Mexikó-szerte és világviszonylatban is elismert építész különböző funkciójú műveiből válogattunk.
Tatiana Bilbao 1972-ben született, Mexikóvárosban, építész családba. Tanulmányait az Universidad Iberoamericana falai között végezte, majd diplomája megszerzése után a főváros önkormányzatának városfejlesztési osztályán helyezkedett el, ahol hamar kapcsolatba került a szociális lakásépítés feladataival és kihívásaival. Itt végzett munkája a mai napig meghatározza építészetét, csak úgy, mint a szintén mexikói építész Michel Rojkind társaságában alapított kutatóközpont, az MX.DF is, mely kifejezetten Mexikóváros urbanizációs folyamatainak vizsgálatára jött létre. (Az MX.DF név a Mexico és a distrito federal, vagyis szövetségi kerület szavakból áll össze, és a város hivatalos nevére utal.) Önálló irodáját 2004-ben alapította, Tatiana Bilbao Estudio néven, és igen hamar nagyszabású megbízásokhoz jutott, nem csak Mexikóban, de Európában és Kínában is. Utóbbi országban szerezte egyik legkorábbi, máig nagy elismertséget hozó sikerét, melyet az Ai Weiwei vezetése alatt épült Jinhua Építészeti Park számára tervezett kiállítási pavilonnal ért el. Megbízásai a mai napig igen változatosak, elismert munkái között szerepel például egy ravatalozó, a San Luis Potosi-i Funeraria Tangassi, és egy monterrey-i technológiai intézet, a Parque Biotecnológico is. Igazán jelentős tevékenységet azonban az olcsó és fenntartható, nagy tömegben kivitelezhető lakásépítés terén fejt ki, melynek az általa elnyert számos díj közül többet is köszönhet. Ilyen például a Global Award for Sustainable Architecture, melyet 2014-ben nyert el, és a 2017-ben kapott A+ Awards Impact Award is. Azonban nem csak építészi, egyetemi oktatói tevékenysége is jelentős: évek óta az Universidad Iberoamericana tanára, de meghívott előadóként dolgozik többek között a Santiago de Chile-i Universidad Andrés Bello és a New Haven-i Yale School of Architecture falain belül is.
Tatiana Bilbao munkásságára egyszerre jellemző a geometrikus formák iránti vonzódás és a természet tisztelete, melynek kiváló példája a Monterreyben található Los Terrenos, vagyis „föld, talaj" névre keresztelt nyaraló, mely 2016-ban épült. A Sierra Madre erdős fennsíkján elhelyezkedő épület két téglalap alaprajzú, egymásba forgatott tömbből áll, melyekben jól elkülön egymástól a nappali és az éjjeli funkció. A nappal használatos tereket, tehát a konyhát, étkezőt és nappalit magába foglaló épületrész látványa lélegzetelállító. A félnyeregtetővel fedett, acélvázas tömb külső borítása tükröződő bevonattal ellátott üveg, így a ház szinte észrevétlen a körülötte elterülő erdőben. A hálószobákat és fürdőszobát rejtő épületrész anyaga merőben más, vert falai által a helyi építészeti hagyományokhoz kapcsolódik, és kiválóan ellenáll a Monterrey hegyeire jellemző forróságnak. Az épület szellős, praktikus berendezésű belső tereire is jellemző a fenntartható anyagok, a fa és a terrakotta használata. A nappali jellegzetes eleme az áttört, geometrizáló terrakotta térelválasztó, melynek mintázata a hálószobák falazatán is visszaköszön. Európai szemmel igazán különleges megoldásnak tűnnek a környezet felé nyitott terek, például a helyenként áttört falak, illetve a mennyezeten nyitott zuhanyzó, ezek azonban a tradicionális mexikói építészet sajátjai.
Bilbao szintén természethez köthető munkája a Jardín Botanico de Culiacán, vagyis a Culiacán Rosales-i botanikus kert épületegyüttese. A leginkább rossz közbiztonságáról híres nagyváros vezetőinek nem titkolt célja a helyiek életminőségének javítása volt a kert telepítése során, mely több mint harminc éve kezdődött. A különleges növénygyűjteménnyel rendelkező Jardín Botanico elsődleges feladata ugyan az oktatás, de más botanikus kertekkel ellentétben közparkként is szolgál, ahol a helyiek sportolhatnak, piknikezhetnek, vagy sétálgathatnak a területet átszelő promenádokon. A Tatiana Bilbao Estudio feladata tehát itt nem a kert, hanem a benne álló, különböző funkciót betöltő épületek, kulturális létesítmények, laboratóriumok, üvegházak és tantermek megtervezése volt, melyre 2007-ben került sor. Az egyik jellegzetes építmény az Auditórium, vagyis a szabadtéri mozi, ahol a bemutatkozó filmet nézhetik meg a látogatók. A képernyőt magába foglaló, visszafogott beton fal és a tömbszerű ülések szándékosan nem vonják el a figyelmet a körülöttük álló növényzetről, hiszen itt a természet játsza a főszerepet. Sokkal inkább emlékeztetnek parkokban látható szobrászati díszekre, mint épületre. Ugyanez a tömbszerűség és semlegesség elmondható a parkban álló oktatási épületekről és laboratóriumokról is, díszítetlen beton falfelületeiket csak néhol teszik izgalmasabbá a nagyméretű üvegablakok. A környezetbe simuló építmények legjobb példája a botanikus kert látványos növényekkel díszített taván áthaladó híd, mely cikk-cakkos vonalvezetésének köszönhetően nem az átkelést, hanem a tavirózsák közötti sétálgatást és a növények megismerését szolgálja.
Mint már korábban említettük, Tatiana Bilbao munkásságának jelentős részét képezi a szociális házépítés, mely az egész világon fontos feladat, de Mexikóban különösen nagy jelentőséggel bír. Az ország népessége 2020-ra meghaladta a 130 millió főt, és rohamosan növekszik, aminek okán a lakáspiacról 9 millió otthon hiányzik. Az építész karrierje során több olyan projektben is részt vett, mely az előbb említett problémára kíván megoldást találni. Ezeknek érdekes példája a Housing+, mely a mexikói kormány megbízásából született, és 2013 és 2015 között zajlott le San Cristobalban és Acuñában. (A projekttel 2015-ben a Chicagói Építészeti Biennálén is lehetősége volt az építésznek bemutatkozni.) Bilbao elsődleges célja az volt, hogy kifejezetten olcsó és könnyen felépíthető házakat tervezzen, ezt azonban az előírt minimum 43 m2-nél nagyobb alapterületen akarta elérni. A másik fontos szempont az volt, hogy valóban élhető otthonokat alkosson meg, ezért kétezer, a tervezés idején szociális bérlakásban élő lakót kérdezett meg arról, hogy milyen lenne számukra az ideális tér. Érdekes módon a legtöbben azt válaszolták, hogy olyan lakást szeretnének, ami „kész van". Mexikó-szerte elterjedtek ugyanis a félkész házak, vakolatlan falakkal és a tetőből kimeredő vasrudakkal. Ez a látvány korábban a növekedés lehetőségét kommunikálta, mára azonban inkább a kudarc jele. Így Bilbao az archetipikus „ház" formát választotta nyeregtetős épületeinek, és a bővítést lehetőségét máshogy oldotta meg. Az épület egy beton falakkal felépített, kétszintes mag köré rendeződik, az ehhez csatlakozó helyiségek falát pedig fapanelek alkotják, melyek könnyen áthelyezhetők. Az 52 m2 alapterületű házak így két hálószobával, egy fürdőszobával, egy konyhával, és egy nagy belmagasságú nappali-étkezővel rendelkeznek, és összesen öt hálószobássá bővíthetők. A terv előnye, hogy könnyen az adott hely építési hagyományaihoz és éghajlatához, illetve a környéken elérhető anyagokhoz igazítható, így hosszútávon fenntartható megoldást jelenthet.
Bilbao egyik legizgalmasabb munkája egy zarándokút állomásainak megtervezése volt, melyet más építészekkel közösen hajtott végre. La Ruta de la Virgen de Talpa a neve a 117 km hosszú útnak, melyet minden évben körülbelül kétmillió hívő tesz meg, hogy Ameca városából a 2000 m magasan fekvő Cerro del Obispo (vagyis Püspök-hegy) megmászásával eljusson Talpa de Allendéig, ahol Szűz Mária csodatévő kegyszobra várja. A zarándokút kiépítése több szempontból is igen fontos volt: egyrészt a zarándoklat fontos turisztikai bevételforrást jelentett az említett településeknek, másrészt a hívők számára is biztosítani kellett a megfelelő környezetet, hogy tiszteletüket méltóképp leróhassák, ezért az útvonalon több nyitott szakrális hely és fedett pihenő került kialakításra 2010 körül. A szoborszerű kegyhelyek transzcendens hangulatát erősíti az ég felé nyitottság, mely egyszerre segíti a hívőket a természettel való összhang elérésében és az égiekkel való kapcsolatfelvételben. Tatiana Bilbao sokszínű életművének talán ez a zarándokút a legkülönlegesebb darabja, mely jól összefoglalja filozófiáját.
Paár Eszter Szilvia
Az építésznőkkel kapcsolatos cikkek megjelenését az Építészfórumon az NKA támogatja.
Forrás:
tatianabilbao.com
dezeen.com
